Szojuz TM–9

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szojuz TM–9 orosz háromszemélyes, de kettő űrhajóst szállító negyedik generációs űreszköz, a 6. hosszútávú expedíció tagjait vitte a Mir űrállomásra.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az űrhajó csatlakozást követően mentő egységként, illetve visszatérő eszközként került alkalmazásra. A 8. személyzettel ellátott űrvállalkozás. Az űrhajó felépítése, technikai adatai megegyezik a Szojuz TM–1 űreszközzel.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990. február 11-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–U2 típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Kettő napos önálló repülést követően február 13-án csatlakozott a Mir űrállomáshoz. Az orbitális egység pályája 92,2 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 373 kilométer, az apogeuma 387 kilométer volt. Tömege 7150 kilogramm. Az űrhajó összesen 179 napot, 1 órát, 17 percet és 57 másodperc töltött a világűrben. Szolgálati ideje alatt 2895 alkalommal kerülte meg a Földet.

Dokkolásnál, a külső kamerák segítségével észlelték, hogy az űrhajót fedő termikus takarók (réteg fólia vákuum-árnyékoló) közül három meglazult, ami veszélyeztette a működést (lehűlés, páralecsapódás miatti zárlat), a biztonságot (a robbanó patronok nem tudják leválasztani a visszatérő kapszulát). Mentő eszközként a Szojuz TM–10 űrhajót megkezdték előkészíteni. Július 17-én 7 óra 16 perces űrséta alkalmával kettő takarót sikerült helyreállítani, egyben a patronok működését gátló sérült takarót eltávolították. A visszatérő modul nem szenvedett kárt, a leereszkedés zavartalan volt.

Teherűrhajó szállította június 10-én a helyszínre a kutatási anyagokat élelmiszer-konténereket, az ipari feldolgozó egységeket (Krater 3-, Optizon 1-, Zona 02-, Zona 03). Az űrállomáson különböző tudományos munkákat végeztek: Föld-megfigyelés, geofizikai, kísérletek különböző anyagokkal (Mir laboratorium), biológiai és biotechnológiai műveletek, kísérletek. Szolgálati idejük alatt Július 26-án 3 óra 31 perces karbantartó, javító munkálatokat végeztek. Első alkalommal került sor kereskedelmi termelésre (egy amerikai elektronikai cég megrendelésére), - legmagasabb minőségű kristályok, illetve protein előállításával (25 millió rubel értékben).

1990. augusztus 9-én földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon Arkalik (oroszul: Арқалық) várostól 70 kilométerre sikeresen visszatért a Földre.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felfelé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Szojuz TM–8

Szojuz-program
1986–2003

Utódja:
Szojuz TM–10