Szlavutics
| Szlavutics | |||
.jpg) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Terület | Kijevi terület | ||
| Rang |
| ||
| Alapítás éve | 1986 | ||
| Irányítószám | 07100 | ||
| Testvértelepülései | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 25 030 fő (2017)[1][2] | ||
| Népsűrűség | 1 202,21 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 145 m | ||
| Terület | 20,82 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 51° 31′ 14″, k. h. 30° 45′ 25″Koordináták: é. sz. 51° 31′ 14″, k. h. 30° 45′ 25″ | |||
| Szlavutics weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szlavutics témájú médiaállományokat. | |||
Szlavutics (ukránul: Славутич) város Észak-Ukrajnában, 200 km-re Kijevtől. Az 1986-ban bekövetkezett csernobili atomerőmű-baleset után építették, azzal a céllal, hogy a kiürített Pripjaty város lakosságát ide telepítsék át. Területe 2,53 négyzetkilométer, jelenleg 25 000 ember él itt.[3]
Története
A várost 1986-ban kezdték építeni, az első lakók 1988. március 26-án foglalták el lakásaikat. Sok hajdani pripjatyi lakos költözött ide, a csernobili atomerőmű dolgozói is itt telepedtek le. Nevét a Dnyeper ószláv nevéről (Szlavutics) kapta.
A várost főként a baleset után kitelepítettek számára építették, köztük mintegy 8000 embernek, akik 1986-ban még gyerekek voltak. A városban magas a sugárzással kapcsolatos megbetegedések száma. Sok lakos ingázik az erőmű és az otthona között, mivel munkája odaköti. Az egykori üzem ellenőrzése és karbantartása végett.
Szlavutics települést 21. századi városnak tervezték, amelyre a kellemes környezet, jó életszínvonal jellemző, korszerű és modern építésű házakkal. A város sokkal nagyobb, mint a legtöbb más ukrán város. Az építés során Ukrajna mellé még nyolc egykori szovjet köztársaság is bekapcsolódott az építésbe, úgy mint az Örményország, Azerbajdzsán, Észtország, Grúzia, Lettország, Litvánia, Oroszország. Mindegyikük saját építési stílusát hozta a városba. Ezen kívül a városban van egy ifjúsági központ, egy modern művelődési ház, városháza, internetkávézó, számos sportolási lehetőség, modern klinika és egy szálloda. A lakosság mintegy 80%-a panelházakban, vagy társasházakban él, a többi 20% saját családi házban. A városban egyedülállóan magas a születési arány, ennek eredményeképpen az átlagéletkor itt messze a legalacsonyabb a többi ukrán városhoz képest. A lakosság több mint egyharmada 18 éven aluli.
A város lakossága 2001-ig a csernobili atomerőműben dolgozott, azonban a bezárást követően a 9000 embernek munkát adó erőmű állománya 3000 főre csökkent, akik csupán állagmegóvást, karbantartást végeznek a területen. Annak érdekében, hogy Szlavuticsban gazdasági fejlődés induljon, a várost különleges gazdasági övezetnek nyilvánították. A lakosság számára szakmai átképzési programokat indított a kormány azoknak, akik elveszítették munkájukat. Ezen erőfeszítések ellenére kb. 1500 ember elhagyta a várost, és ez a tendencia várhatóan folytatódik a közeljövőben is.
Földrajza
Szlavutics a Dnyeper folyó partján található, 40 km-re Csernobiltól, 45 km-re Pripjaty városától, valamint 200 km-re Kijevtől. Bár a várost a Csernyihivi területhez tartozó területen építették fel, közigazgatásilag a Kijevi területhez tartozik területi jelentségű (járási jogú) városként.
Források
- Szlavutics város hivatalos honlapja
- (ukránul) Slavutych City Community Website
- Half-Life: Where are the Chernobyl workers now? Archiválva 2016. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben documentary by Matador Network (January 3, 2012)
- "Memories of the Future: Slavutych Tomorrow" participative art-project by Krolikowski Art dedicated to Slavutych
Jegyzetek
- ↑ http://kyivobl.ukrstat.gov.ua/content/p.php3?c=114&lang=1
- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2017 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal
- ↑ Головне управління статистики в Київській області - Чисельність населення (щомісячна інформація), oblstat.kiev.ukrstat.gov.ua
