Szkrambláz
| Foszfolipidszkrambláz 1 | |
| Azonosítók | |
| Jel | PLSCR1 |
| HGNC | 9092 |
| Entrez | 5359 |
| OMIM | 604170 |
| RefSeq | NM_021105 |
| UniProt | O15162 |
| Egyéb adatok | |
| Lokusz | 3. krom. q23 |
| Foszfolipidszkrambláz 2 | |
| Azonosítók | |
| Jel | PLSCR2 |
| HGNC | 16494 |
| Entrez | 57047 |
| OMIM | 607610 |
| RefSeq | NM_020359 |
| UniProt | Q9NRY7 |
| Egyéb adatok | |
| Lokusz | 3. krom. q24 |
| Foszfolipidszkrambláz 3 | |
| Azonosítók | |
| Jel | PLSCR3 |
| HGNC | 16495 |
| Entrez | 57048 |
| OMIM | 607611 |
| RefSeq | NM_020360.1 |
| UniProt | Q9NRY6 |
| Egyéb adatok | |
| Lokusz | 17. krom. p13.1 |
| Foszfolipidszkrambláz 4 | |
| Azonosítók | |
| Jel | PLSCR4 |
| HGNC | 16497 |
| Entrez | 57088 |
| OMIM | 607612 |
| RefSeq | NM_020353 |
| UniProt | Q9NRQ2 |
| Egyéb adatok | |
| Lokusz | 3. krom. q24 |
| Foszfolipidszkrambláz 5 | |
| Azonosítók | |
| Jel | PLSCR5 |
| HGNC | 19952 |
| Entrez | 389158 |
| RefSeq | XM_371670 |
| UniProt | A0PG75 |
| Egyéb adatok | |
| Lokusz | 3. krom. q24 |
A szkramblázok membránproteinek, melyek a sejtmembrán foszfolipid-kettősrétegének két oldala közt szállítanak foszfolipideket.[1][2][3] A belső oldalon vannak az aminofoszfolipidek és a foszfatidiletanolaminok, a külsőn a foszfatidilkolinok és a szfingomielinek: a szkramblázok a negatív töltésű foszfolipidek két oldal közti cseréjét végzik. Aktivitásuk a Ca2+ ionok mennyiségétől függ.
Az emberben a szkramblázok családja (PLSCR) 5 homológ fehérjéből áll (hPLSCR1–hPLSCR5). Funkciójuk a flippázoktól és a floppázoktól is eltér, melyekkel együtt a foszfolipidtranszportban résztvevő három különböző fehérjecsoportot alkotnak.[4] A hPLSCR1, a hPLSCR3 és a hPLSCR4 számos szövetben expresszálódik, azonban a hPLSCR2 csak a herékben. A hPLSCR nem expresszálódik perifériás limfocitákban (B-, NK-, T-limfociták), és a hPLSCR3-at nem észlelték az agyban.[5] Ennek fontossága még ismeretlen. A hPLSCR5-öt génje és mRNS-e alapján azonosították, de a megfelelő fehérjéről szóló megfigyeléseket még nem közölték.
Szerkezet, biológiai funkció[szerkesztés]
A szkramblázok állandósult régióval rendelkeznek, benne 12 β-redőből álló β-hordóval, mely egy központi α-hélixet vesz körül.[6] E szerkezet a tubby fehérjére hasonlít. Minden szkrambláz tartalmaz kalciumkötő fő EF típusú fehérjedomént, mely feltehetően az enzim kalcium általi aktivációjában játszik szerepet. Így a szkramblázaktivitás nem igényel energiát, ami azt jelenti, hogy nem történik adenozin-trifoszfát-hidrolízis, és a szkramblázaktivitás a sejten belüli kalciumkoncentrációtól függ. Normál esetben ez nagyon csekély, így a szkramblázaktivitás is csekély. A citoszol kalciumkoncentrációjának emelkedése a foszfolipid-újraelosztás oka, és a szkramblázaktivitástól függ a membrán két oldalán a negatívan töltött foszfolipidek szimmetrikus eloszlása.
A szkramblázok prolinban gazdag fehérjék számtalan ciszteinből származó szulfhidrilcsoporttal (–SH), amelyek hajlamosak átalakulásra. Oxidációjuk, nitrozilációjuk és akadályozásuk erősíti enzimatikus aktivitásukat. A drepanocitózisos betegek eritrocitái egy részének felszínén túl sok a foszfatidilszerin. Az eritrociták oxidatív stresszének alapján a szkramblázaktivitás mértéke szerepet játszhat az etiológiában, legalábbis állatmodellben.[7][8]
Ezenkívül ismert, hogy a reaktív oxigénszármazékok és a sejten belüli Ca2+-áram megváltoztatják a mitokondriumokat az apoptózis kezdetén. A mitokondriumok hPLSCR3 szkramblázainak szulfhidrilcsoportjainak változása az apoptózis kezdetén a belső apoptózis szabályzását meghatározó módja lehet.[9][10]
Szerepük lehet a fibrinvérrög-képződésben, a masztocitaaktivációban, az apoptotikus és sérült sejtek felismerésében, valamint az interferonválasz erősítésében.[11]
Mitokondriummembrán-fenntartás[szerkesztés]
A PLSCR3 segíti a kardiolipin-bioszintézist a mitokondriumokban, expressziójának növekedése megnövekedett kardiolipin-szintáz-aktivitást okoz.[12][13]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Santosh Kumar Sahu, Sathyanarayana N. Gummadi, N. Manoj et Gopala Krishna Aradhyam (2007. június). „Phospholipid scramblases: An overview” (angol nyelven) 462 (1), 103-114. o. DOI:10.1016/j.abb.2007.04.002. PMID 17481571. (Hozzáférés: 2018. július 1.)
- ↑ R. F. A. Zwaal, P. Comfurius, E. M. Bevers (2005. május). „Surface exposure of phosphatidylserine in pathological cells” (angol nyelven) 62 (9), 971-988. o. DOI:10.1007/s00018-005-4527-3. PMID 15761668. (Hozzáférés: 2018. július 1.)
- ↑ Peter J. Sims et Therese Wiedmer (2001. június). „Unraveling the Mysteries of Phospholipid Scrambling” (angol nyelven) 86 (1), 266-275. o. DOI:10.1055/s-0037-1616224. PMID 11487015. (Hozzáférés: 2018. július 1.)
- ↑ Philippe F. Devaux, Andreas Herrmann, Nina Ohlwein et Michael M. Kozlov (2008. juillet-août). „How lipid flippases can modulate membrane structure” 1778 (7-8), 1591-1600. o. DOI:10.1016/j.bbamem.2008.03.007. PMID 18439418. (Hozzáférés: 2018. július 1.)
- ↑ Therese Wiedmer, Quansheng Zhou, Deborah Y. Kwoh et Peter J. Sims (2000. július 31.). „Identification of three new members of the phospholipid scramblase gene family” (angol nyelven) 1467 (1), 244-253. o. DOI:10.1016/S0005-2736(00)00236-4. PMID 10930526. (Hozzáférés: 2018. július 1.)
- ↑ Alex Bateman, Robert D. Finn, Peter J. Sims, Therese Wiedmer, Andreas Biegert, Johannes Söding (2009. január 15.). „Phospholipid scramblases and Tubby-like proteins belong to a new superfamily of membrane tethered transcription factors” (angol nyelven) 25 (2), 159-162. o. DOI:10.1093/bioinformatics/btn595. PMID 19010806. (Hozzáférés: 2018. július 1.)
- ↑ Leslie S. Kean, Laura E. Brown, J. Wylie Nichols, Narla Mohandas, David R. Archer et Lewis L. Hsu (2002. május). „Comparison of mechanisms of anemia in mice with sickle cell disease and β-thalassemia: Peripheral destruction, ineffective erythropoiesis, and phospholipid scramblase-mediated phosphatidylserine exposure” (angol nyelven) 30 (5), 394-402. o. DOI:10.1016/S0301-472X(02)00780-4. PMID 12031645. (Hozzáférés: 2018. július 1.)
- ↑ Kitty de Jong et Frans A. Kuypers (2006. május). „Sulphydryl modifications alter scramblase activity in murine sickle cell disease” (angol nyelven). British Journal of Haematology 133 (4), 427-432. o. DOI:10.1111/j.1365-2141.2006.06045.x. PMID 16643451. (Hozzáférés: 2018. július 1.)
- ↑ Jihua Liu, Qiang Dai, Jun Chen, David Durrant, Angela Freeman, Tong Liu, Douglas Grossman et Ray M. Lee (2003. október). „Phospholipid Scramblase 3 Controls Mitochondrial Structure, Function, and Apoptotic Response” (angol nyelven) 1 (12), 892-902. o. PMID 14573790. (Hozzáférés: 2018. július 1.)
- ↑ Jihua Liu, Jun Chen, Qiang Dai et Ray M. Lee (2003. március). „Phospholipid Scramblase 3 Is the Mitochondrial Target of Protein Kinase C δ-induced Apoptosis” (angol nyelven) 63 (6), 1153-1156. o. PMID 12649167. (Hozzáférés: 2018. július 1.)
- ↑ Lackie JM. S, The Dictionary of Cell & Molecular Biology. DOI: 10.1016/B978-0-12-384931-1.00019-2 (2013. január 4.). Hozzáférés ideje: 2024. április 3.
- ↑ (2005) „Cardiolipin synthase of Arabidopsis thaliana”. FEBS Letters 579 (10), 2161–2165. o. DOI:10.1016/j.febslet.2005.03.007. PMID 15811335.
- ↑ M. Nowicki (2006). „Characterization of the Cardiolipin Synthase from Arabidopsis thaliana”. Ph.D. Thesis, RWTH-Aachen University. (Hozzáférés: 2011. július 11.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Scramblase című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Phospholipid scramblase című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
