Szigyártó Sándor
Szigyártó Sándor (1887–1948)[1] erdélyi magyar költő, elbeszélő.
Munkássága[szerkesztés]
Amint önéletrajzi fogantatású, a háborúellenes irodalom körébe sorolható könyvéből, Hét év Szibériában (Vajdahunyad, 1934) kiderül, tisztviselő volt, s 1914-ben, mindjárt az első hónapban fogságba esett az orosz fronton. A krasznojarszki fogolytáborban, illetve a Jenyiszej és az Amur mentén töltött hét esztendő után került haza Erdélybe. Elbeszélésében azonban a háborúval és az orosz forradalom eseményeivel nem foglalkozik.
Későbbi kötete: Erdély kiált!… Budapest, 1940). Posztumusz kötetei: Az erdélyi panteon / [közread. az] Országos Idegennyelvű Könyvtár. Budapest, 1996. 359 p. ill.[2] Hét év Szibériában. Elbeszélés (szerk. Bányai Ferenc; Új Magyar Művészetért Alapítvány, Bp., 2019); Erdélyi panteon (2. jav. kiad.; Bányai Ferenc, Bp., 2020).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Szigyártó, Sándor. Hét év Szibériában – elbeszélés, 2. kiad., Budapest: Új Magyar Művészetért Alapítvány (2019). ISBN 978-615-00-4134-6
- ↑ MOKKA katalógus nyomán.
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.
További információk[szerkesztés]
- Baráth Béla: Szigyártó Sándor: Hét év Szibériában. Erdélyi Tudósító, 1934/2.
.svg){kind=small}
