Ugrás a tartalomhoz

Szibériai vándorcankó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Atobot (vitalap | szerkesztései) 2021. január 2., 14:28-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Charadriiiformes → Charadriiformes, eggyel kevesebb i-vel, ld. WP:BÜ)
Szibériai vándorcankó
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Szalonkafélék (Scolopacidae)
Nem: Tringa
Faj: T. brevipes
Tudományos név
Tringa brevipes
(Vieillot, 1816)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szibériai vándorcankó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szibériai vándorcankó témájú médiaállományokat és Szibériai vándorcankó témájú kategóriát.

A szibériai vándorcankó (Tringa brevipes) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Louis Jean Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1816-ban, a Totanus nembe Totanus brevipes néven. Sorolták a Heteroscelus nembe Heteroscelus brevipes néven is.[3]

Előfordulása

Szibéria területén költ, ősszel délre vonul, eljut Ázsia délkeleti részére és Ausztráliába is. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, tajgák és tundrák, mocsarak és tavak környékén, valamint sziklás és kavicsos tengerpartok.[4]

Megjelenése

Testhossza 27 centiméter, szárnyfesztávolsága 51 centiméteres, testtömege 80-162 gramm.[5]

Nász időszaki
és vonuló tollazata

Életmódja

Szaporodási időszakban főleg rovarokat eszik, utána inkább rákokkal, sokrétűekkel, puhatestűekkel és rovarokkal táplálkozik, de esetenként kisebb halakat is fogyaszt.[5]

Szaporodása

Fészke általában sekély mélyedés, gyakran köves folyómederben, fészekalja általában négy tojásból áll.[5]

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe még nagyon nagy, de folyamatosan csökken, egyedszáma 30 000 kifejlett példány körüli lehet és szintén csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. december 28.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. december 28.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 28.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. december 28.)
  5. a b c Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. december 13.)

Források

További információk