Szergej Vlagyimirovics Szurovikin
| Szergej Vlagyimirovics Szurovikin | |
.jpg) | |
| Született | 1966. október 11. (57 éves) Novoszibirszk |
| Állampolgársága | orosz |
| Házastársa | Anna Surovikina[1] |
| Gyermekei | négy gyermek |
| Foglalkozása | katonatiszt |
| Tisztsége | Commander of the Aerospace Forces (2017 – 2023. augusztus 23.) |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Oroszország hőse |
| Katonai pályafutása | |
| Ország | Oroszország |
| Rendfokozata | Hadseregtábornok |
| Háborúi, csatái |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szergej Vlagyimirovics Szurovikin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szergej Vlagyimirovics Szurovikin (cirill betűkkel Серге́й Влади́мирович Сурови́кин) (Novoszibirszk, 1966. október 11. –) oroszországi katonai vezető, hadseregtábornok.[2][3]
Tanulmányai[szerkesztés]
A tízosztályos iskola után az Omszki Összfegyvernemi Parancsnoki Főiskola hallgatója volt, ahol 1987-ben végzett. 1995-ben elvégezte a M. V. Frunze Katonai Akadémiát, majd 2002-ben az Oroszországi Fegyveres Erők Vezérkari Katonai Akadémiáját is.[2]
Katonai előmenetele[szerkesztés]
A középiskola után 1983-ban katonai szolgálatba állt. Az alapszintű tisztképző főiskola elvégzése után Afganisztánban teljesített szolgálatot, majd a 2. „tamanyi” gépesített lövész-gárdahadosztályhoz[* 1] került.[4]
1998-ban a 201. gépesített lövészhadosztály 149. gárdaezredének parancsnokává nevezték ki, majd 1999-ben előléptették a hadosztály vezérkari főnökévé és parancsnokhelyettesévé. Ebben a beosztásában részt vett a tadzsikisztáni polgárháborúban és a második csecsen háborúban.
2002 júniusában kinevezték a 34. gépesített lövészhadosztály parancsnokává, majd 2004-ben a Csecsenföldön állomásozó 42. gárdahadosztály élére került.[2]
2005-ben a moszkvai katonai körzetbe helyezték át a 20. összfegyvernemi gárdahadsereghez, amelynek először vezérkari főnöke és parancsnokhelyettese, majd 2008 áprilisától parancsnoka lett. Még ez év októberében azonban új beosztást kapott: az oroszországi fegyveres erők vezérkarának műveleti főosztályát vezette.[2]
2010 januárjában a Volga-Uráli Katonai Körzetbe helyezték át, ahol a parancsnok első helyettese és a vezérkar főnöke lett. Amikot az év második felében összevonták a Volga-Uráli és a Szibériai Katonai Körzeteket, Szurovikin lett az így létrejött Központi Katonai Körzet vezérkari főnöke és parancsnokhelyettese.[2]
2012 áprilisa és októbere közt a moszkvai Honvédelmi Minisztériumban a katonai rendőrség létrehozására felállított munkacsoportot vezette. Ezután a Keleti Katonai Körzetbe helyezték át, ahol egy évig a parancsnok helyettese, majd 2013 októberétől 2017 októberééig a Keleti Katonai Körzet parancsnoka volt. 2017-ben a szíriai polgárháborúban résztvevő orosz hadseregcsoport parancsnoka volt.[2]
2017. október 31-től az Oroszországi Föderáció Légi- és Űrvédelmi Erejének parancsnoka.[2]
2021 augusztusában hadseregtábornokká léptették elő.[5]
2022–23-ban különböző posztokon vezető szerepet játszott az ukrajnai háborúban, és 2022 végén néhány hónapig a teljes inváziós haderő az ő vezetése alatt állt.[6]
Az 1991-es szovjet puccskísérletben[szerkesztés]
1991-ben keményvonalas kommunista vezetők egy csoportja államcsínyt kísérelt meg Gorbacsov szovjet elnök ellen. A puccskísérlet ellen Borisz Jelcin felhívására tiltakozó megmozdulások indultak Moszkvában. A puccsisták utasítására a 2. „tamanyi” gépesített lövész-gárdahadosztály egy zászlóalja Szurovikin parancsnoksága alatt bevonult a fővárosba, hogy „helyreállítsa az alkotmányos rendet”. A tüntetőkkel való összecsapás során egy gyalogsági harcjármű halálra gázolt három civilt. A puccs összeomlása után Szurovikin és a harcjármű személyzete ellen eljárás indult, és Szurovikint a moszkvai Matrosszkaja Tyisina börtönben tartották őrizetben. 1991. decemberében azonban az ügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást, és Szurovikint szabadlábra helyezték.[7]
Beosztottjának öngyilkossága[szerkesztés]
2004 áprilisában Szurovikin, aki akkor már vezérőrnagyként a 34. gépesített lövészhadosztály parancsnoka volt Jekatyerinburgban, irodájába rendelte helyettesét, Andrej Stakal ezredest, aki a hadosztály haditechnikai felszereléséért volt felelős. A hadosztályparancsnok és helyettese között emelt hangú párbeszéd folyt egy néhány nappal korábbi ellenőrzésről, amelynek során harckészültségi hiányosságokat találtak, és amelynek nyomán vizsgálat indult Stakal ellen. A konfrontációt követően Stakal elővette szolgálati pisztolyát, és a parancsnokságon tartózkodó tisztek szeme láttára halántékon lőtte magát. Az ezredes a kórházba szállítás után meghalt.[8]
Az ukrajnai háborúban[szerkesztés]
Amikor megindult a 2022-es orosz invázió Ukrajna ellen, Szurovikin lett az akcióban részt vevő déli hadseregcsoport parancsnoka, majd 2022. október 8-tól a teljes inváziós haderő az ő vezetése alá került.[2] Szurovikin tevékenysége sikertelennek bizonyult: Oroszország hamarosan kénytelen volt feladni a korábban elfoglalt Herszont, akadozott a katonák kiképzése és ellátása, és az orosz haderő jelentős emberveszteségeket szenvedett, részben a parancsnokok hibás döntései nyomán. 2023. január 11-én ezért az ukrajnai hadművelet közvetlenül Valerij Geraszimov vezérkari főnök irányítása alá került. Szurovikin Geraszimov beosztottjaként a hadszíntéren maradt.[6]
2023 júniusában a Jevgenyij Prigozsin vezette Wagner-csoport zsoldosai fellázadtak az orosz katonai vezetés ellen. Szurovikin, aki közeli kapcsolatban állt Prigozsinnal, fegyverletételre szólította fel a lázadókat. A zendülés tárgyalásos rendezése után Szurovikin eltűnt a nyilvánosság elől. Hollétéről ellentmondásos hírek röppentek föl: felesége nem nyilatkozott, lánya azt állította, apja a munkahelyén van, az Állami Duma honvédelmi bizottságának vezetője szerint Szurovikin „pihen”, más hírek szerint őrizetbe vették.[9][10] Szeptember elején aztán Kszenyija Szobcsak Telegram-csatornáján megjelent egy fénykép, amely Szurovikint felesége társaságában egy Moszkva környéki étterem előtt ábrázolja.[11]
Kitüntetései[szerkesztés]
Szurovikin több magas presztízsű oroszországi kitüntetés birtokosa.[2] Ezek között szerepel:
- Oroszország Hőse
- Szent György-rend, negyedik fokozat
EU-szankciók[szerkesztés]
Szurovikin 2022. február 23-án felkerült az Európai Unió szankciós listájára az „Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető” tevékenysége miatt.[12]
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ A hadosztály orosz elnevezése 2-я гвардейская Таманская мотострелковая дивизия. Az egység 1943-ban a Tamany-félsziget visszafoglalása során szerzett érdemeiért kapta a „tamanyi” kitüntető nevet.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ The United States Takes Sweeping Actions on the One Year Anniversary of Russia's War Against Ukraine (angol nyelven). United States Department of State, 2023. február 24. (Hozzáférés: 2023. augusztus 29.)
- ↑ a b c d e f g h i Новости, Р. И. А.: Биография Сергея Суровикина (orosz nyelven). РИА Новости, 2022. október 8. (Hozzáférés: 2022. október 11.)
- ↑ Zavarise, Isabella: Sergei Surovikin, the commander now leading Russia's attacks on Ukraine, has been described as 'absolutely ruthless' by former colleagues (amerikai angol nyelven). Business Insider. (Hozzáférés: 2022. október 11.)
- ↑ Сергей Владимирович Суровикин. Биографическая справка (orosz nyelven). РИА Новости, 2011. július 7. (Hozzáférés: 2022. december 1.)
- ↑ Указ Президента Российской Федерации от 16.08.2021 № 479 (orosz nyelven). publication.pravo.gov.ru, 2021. augusztus 16. [2022. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 12.)
- ↑ a b „Russia demotes ‘General Armageddon’ after battlefield failures”, Financial Times, 2023. január 11. (Hozzáférés: 2023. január 12.)
- ↑ Сергей Владимирович Суровикин. Биографическая справка (orosz nyelven). РИА Новости, 2011. július 7. (Hozzáférés: 2023. július 18.)
- ↑ Офицер покончил жизнь самоубийством (orosz nyelven). www.kommersant.ru, 2004. április 23. (Hozzáférés: 2022. december 1.)
- ↑ Russian General Sergei Surovikin detained by counterintelligence, isolated and “unavailable” for over two weeks, Verstka reports. The Insider. (Hozzáférés: 2023. július 18.)
- ↑ Russia detains ‘General Armageddon’ in crackdown on pro-Wagner elites. (Hozzáférés: 2023. július 18.)
- ↑ Sheldon, Michael: Geolocating Russia’s Disgraced General Surovikin (brit angol nyelven). bellingcat, 2023. szeptember 6. (Hozzáférés: 2023. szeptember 9.)
- ↑ A Tanács (EU) 2022/260 végrehajtási rendelete (2022. február 23.) az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendelet végrehajtásáról. (Hozzáférés: 2022. december 1.)
