Szent Ányos
| Szent Ányos | |
 | |
| A Chartres-i katedrális üvegablak-festménye. | |
| hitvalló, püspök | |
| Születése | |
| 358 Vienne, Frank Birodalom | |
| Halála | |
| 453. november 17. (95 évesen) Orléans, Frank Birodalom | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Tisztelik | Római katolikus egyház |
| Ünnepnapja | november 17. |
| Védőszentje ennek | királyok |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Ányos témájú médiaállományokat. | |
Szent Ányos (latinul: Anianus, franciául: Saint Aignan vagy Agnan, angolul: Aignan), (358, Vienne, Gallia – 453. november 17., Orléans) Orléans püspöke 388 és 453 között. A hagyomány szerint székvárosa az ő imádságára menekült meg Attila király ostromától 451. június 14-én. Ünnepe november 17-én van.
A tihanyi bencés apátság templomának védőszentje nem azonos sem az Anianus nevű 1. századi alexandriai püspökkel, sem az 5. században élt azonos nevű, szintén Alexandriában működő ókeresztény íróval.
Élete, tisztelete[szerkesztés]
382-ben szentelték pappá, a Szent Lőrinc-kolostor vezetését bízták rá először, majd 388-ban püspökké választották. 65 éven át volt Orléans püspöke. 451-ben, amikor a hunok ostrom alá vették Orléans-t, a város védelmét is irányító Ányos püspök útra kelt a város megmentése érdekében Arelate-ba (Arles), és az Aëtius hadvezér által vezetett, gótokkal szövetséges római hadakat hívta segítségül. A következőket mondta a püspök a hadvezérnek:
„Azt tapasztaljuk, hogy a hunok megszámlálhatatlan serege a keleten lévő összes tartományt kegyetlen öldöklés közepette elpusztította és azoknak jó néhány nagyszerű városát erőszakkal lerombolta, és már magának Galliának több városa ostrom alatt áll. A mindenható Isten mentse meg azokat a pusztulástól. Félek, hogy ez a vad vihar az én népemet is elpusztítja. Gallia megvédésére Isten után méltóságodhoz fordulok, hogy Isten segítségével siessetek hadrendjeitekkel a hunok ármányságának megfékezésére. Ha ezt, amit tőled kérek, megteszed, tiéd lesz a győzelem minden időre szóló dicsősége.” Miközben ezeket mondta, arcát könnyek árja borította el, és sóhajtozva könyörgött, olyannyira, hogy amit kért, megkapta.
A római felmentő csapatok június 14-én még időben érkeztek, a hunokat Catalaunumnál legyőzték, így a város is megmenekült a pusztulástól.
A 453-ban elhunyt püspök élettörténete több csodálatos gyógyításról szóló történetet tartalmaz. Így például a következőt: Ányos elhatározta, hogy az orléans-i templom tetejét lebontatja, és az építmény falait magasabbra építteti. Miközben Isten segítségével a megkezdett munka befejezéséhez látott, a sürgés-forgásban egy szerencsétlen esemény történt. Egy Niellius nevű ember, aki a mesteremberek főnöke volt, miközben az állványzaton járt, megcsúszott és leesett úgy, hogy senki sem volt képes a saját lábára állítani. Ányos azonban, mikor látta ezt a szerencsétlenséget, messziről az Úr keresztjét mutatta a leesett ember felé, és nagy sietséggel odafutott. Amikor látta, hogy már csaknem halott, arcára és testére a kereszt jelét rajzolta. S amikor kézen fogta, az tüstént lábára állt. A történteket látván mindenki, aki ott volt, hálát mondott Istennek. A mesterember pedig a fájdalomnak legkisebb jele nélkül visszament oda, ahonnan leesett.
Kultusza a frank királyok körében vált általánossá, akik szerződést, szövetséget, békét kötvén ezeknek megtartására Ányos ereklyéi fölött tettek esküt. Már a Merovingok idejében az országnagyoknak itt, a szent sírja fölött kellett esküvel tisztázniuk magukat az ellenük emelt vádak alól. Ányos Nyugaton a királyok mennyei pártfogója lett.
Bölcs Jaroszláv kijevi fejedelem Anna nevű leánya I. Henrik francia király (1031-1060) felesége lett, Anna testvérét, Anasztáziát pedig I. András magyar király vette feleségül. Ennek a francia–magyar, Capet-Árpád-házi kapcsolatnak a révén válhatott Ányos az András által alapított Tihanyi Bencés Apátság védőszentjévé. Szent Ányos kultusza Magyarországon soha nem terjedt el szélesebb körben. Tihanyon kívül egyedül Marcali templomának ismert egykori Ányos védőszentje.
Források[szerkesztés]
- Magyar katolikus lexikon
- Vita Aniani Episcopi Aurelianensis, fordította: Polán Hildebrand és Korzenszky Richárd