Szarkádi-gejzírbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szenti Tamás (vitalap | szerkesztései) 2020. október 10., 15:42-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Szarkádi-gejzírbarlang
Hossz3 m
Mélység? m
Magasság0,6 m
Függőleges kiterjedés? m
Tengerszint feletti magasságkb. 187 m
TelepülésTihany
Földrajzi tájBalaton-felvidék
Típushidrotermális
Barlangkataszteri számnincs

A Szarkádi-gejzírbarlang rombarlang, amely a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található.

Leírás

A Szarkádi-tető Ny-i részén lévő, azon forráskúp ÉK-i tövében van, melynek tetejére térképezési pontot telepítettek. (A betonból készült jelnek nincs felirata.) Megtalálható a sárga jelzésű turistaösvényről É felé letérve a sárga + jelzésű ösvényre, majd ezen kb. 50 m-t haladva egy tisztásig. (Elérhető ellenkező irányból is a sárga + jelzésű ösvényen.) A tisztásról K felé két másik forráskúpot elhagyva, nagyjából 50 m-re található a harmadik gejzírkúp ÉNy-i oldalában. Ugyanabban a forráskúpban van mint a Szarkádi III. kúp 2. ürege.

A 3 m széles és 60 cm magas szája ÉK felé néz. Belseje, úgy szélességét, mint magasságát tekintve kiöblösödik. Alján a kőtörmelék kis dombot alkot. Falain mindenütt öblösödések, mennyezetén két félgömbös kürtő van. Törmelékes feküjéből pedig mély rések tartanak lefelé. Hossza 3 m, legnagyobb szélessége 4 m és átlagos magassága 70 cm, legmagasabb részén 140 cm. Térfogata 6 m³ körüli. Hidrotermális oldódással meszes hidrokvarcitban keletkezett. Oldódások és újrakérgeződések látszanak benne. Klímája hasonló a környezetééhez. Szúnyogok, pókok és egyéb ízeltlábúak szoktak benne tartózkodni. Jelenleg csak helyi jelentőségű kis barlangrom. További kutatásra, feltárásra alkalmas a rombarlang.

Előfordul irodalmában Szarkádi III. kup 1. ürege (Eszterhás 1984), Szarkádi III. kúp 1. ürege (Szenti, Eszterhás 2001), Szarkádi III. kúp ürege (Eszterhás 1987) és Szarkádi-gejzirbarlang (Eszterhás 1983) neveken is. 1987-ben volt először Szarkádi-gejzírbarlangnak nevezve a rombarlang az irodalmában.

Kutatástörténet

Írásos említése először Eszterhás István 1983-as tihanyi szpeleográfiai jelentésében szerepelt. 1983-ban Eszterhás István és Jákói István mérték fel és Eszterhás István készítette el alaprajz térképét két metszettel. Kordos László 1984-ben megjelent könyvének országos barlanglistájában meg lett említve a Tihany, Szarkádi-mező gejzírkúpjának üregei kifejezés, ami a barlanglista szerint azonos a Hálóeresztői-kőfülkével és térképen van feltüntetve helye. A Hálóeresztői-kőfülke azonos a Szarkádi-sziklaeresszel, a Szarkádi-üreggel és a Szarkád-tetői-barlanggal.

Az 1984-ben kiadott Lista a Bakony barlangjairól című összeállításban Szarkádi-gejzirbarlang a 4463-as barlangkataszteri területen, a Tihanyi-félszigeten, Tihanyban lévő üreg neve, amelynek másik neve Szarkádi III. kup 1. ürege. A posztvulkánikus üreg 4×2 m-es és 2 m magas.

1987-ben Eszterhás István írta le részletesen a rombarlangot. Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája című kéziratában az olvasható, hogy a 4463-as barlangkataszteri területen lévő, tihanyi Szarkádi-gejzirbarlang gejziritben alakult ki, valamint 3 m hosszú és 0,6 m magas. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 a barlang és 17 a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 nemkarsztos barlang van felsorolva.

Az Eszterhás István által írt Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma című 1993-as kéziratban meg vannak ismételve az 1989-es információk. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 a barlang és 42 a mesterséges üreg. A 2001. november 12-én készült Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke című kézirat barlangnévmutatójában szerepel neve a rombarlanggal foglalkozó 8 írás megjelölésével.

Irodalom

További irodalom

  • Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. Kézirat. Isztimér, 1984. 72., 132. oldal és egy oldal fényképmelléklet. (A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) (Néhány oldallal és fényképpel bővebb, mint az 1987-es nyomtatott változat.)
  • Eszterhás István: A Bakony nemkarsztos barlangjainak genotipusai és kataszteri jegyzéke. Kézirat. Budapest, 1986. Szerződéses munka az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak.

Külső hivatkozás