Szaffáridák
| Arab |
| صفاريون |
| Tudományos átirat |
| Ṣaffāriyyūn |
| Fordítás |
| Ṣaffāridák |
A Szaffáridák egy iráni származású emírdinasztia tagjai voltak a 9.–10. században. 861 és 900 között élték fénykorukat: Szisztánból kiindulva Irakig jutottak, a Táhiridák hurászáni birodalmát meghódítva nagyhatalmi pozíciót szereztek, végül aztán transzoxániai Számánidák buktatták meg őket. Ettől kezdve a Szaffáridák a Számánidák szisztáni vazallusai voltak egészen a Gaznavida hódításig 1003-ban, amikortól nem hallunk róluk többet. Fővárosuk az afganisztáni Zarandzs volt.
Történetük[szerkesztés]
A központtól félreeső, gazdasági szempontból sem túlzottan jelentős Szisztánban a háridzsita beduin menekültek ellen szunnita színezetű ellenállás kezdődött a helyibéliek részvételével, melynek élére a fiatal Jakúb ibn al-Lajsz, a rézműves (asz-Szaffár) állt. Mozgalma azonban hamarosan túlterjedt Szisztán határain: 867-ben bevette Herátot, 873-ban pedig a Táhiridák székhelyét, Nisápurt is.
Úgy tűnt, hódítását gond nélkül folytathatja nyugat felé, hiszen a kalifátust ekkor komoly belső válság gyötörte (pl. a zandzs-felkelés vagy a Túlúnidák egyiptomi elszakadása). 875-ben már Fársz és Húzisztán is a támadók martalékául esett. 876. április 6-án aztán a Dajr al-Akúlnál, Bagdadtól alig 50 kilométerre vívott csata a helyzetüket nemrég stabilizáló abbászidák döntő győzelmével zárult. A Tigris vizével elárasztott visszaúton számos menekülő odaveszett.
Jakúb ibn al-Lajsz maga is megsérült a csatában, majd 879-ben meghalt. Utódja az öccse, Amr ibn al-Lajsz lett, akit a központi kormányzat elismert hurászáni helytartónak. Miután stabilizálta belső helyzetét, vakmerő vállalkozásba fogott: a gazdag kereskedelmi utakat ellenőrző transzoxániai Számánidák, a Táhiridák hajdani kliensei ellen vonult. Vesztére, ugyanis 900-ban a balhi csata során seregét szétverték, ő maga fogságba esett.
Amrot fogolyként Bagdadba küldték, ahol hamarosan kivégezték. Időközben hadserege unokájának, Muhammadnak esküdött hűséget, de ő és utódai pusztán a Számánidák vazallusaiként, gyakorta a török tisztek befolyása alatt gyakorolták hatalmukat.
Uralkodók[szerkesztés]
- Ya'qub bin Laith as-Saffar (867-879)
- Amr bin Laith (879-901)
- I. Tahir (901-908)
Irodalom[szerkesztés]
- The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
- Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.
- Cahen, Claude: Az iszlám a kezdetektől az oszmán birodalom létrejöttéig. Budapest, Gondolat, 1989.
