Szabadidőautó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Toyota RAV4

A szabadidőautó (vagy „utcai terepjáró”) az 1990-es évek elején Amerikában megjelent gépjármű kategória, amely a terepjárók (dzsipek) előnyeit ötvözi a személygépkocsik kényelmével.

Meghajtás szempontjából van kétkerékmeghajtású (2WD), és négykerékmeghajtású (4WD vagy 4×4) változatuk, működhetnek benzinnel, gázolajjal, és az utóbbi időben bioüzemanyaggal is.

A szabadidőautók angol megnevezése, a „sport utility vehicle” (rövidítve SUV, magyar fordításban: „sportcélú haszonjármű”), arra utal, hogy eredetileg sporttevékenységet űzőknek, túrázásra, horgászóhely, sípálya megközelítésére szánták a katonai terepjárók eme „úriasabb” utódait, ám a tapasztalat azt mutatja, hogy főleg aszfaltozott utakon használják őket.

A benne ülőknek általában nagyobb biztonságérzetet nyújt, mint a limuzin (szedán). Ütközéses karambol esetén ez valóban így van, viszont a megemelt alváz miatt a kisodródás, felborulás veszélye nagyobb. Hátrány még a személyautókhoz képest nagyobb üzemanyagfogyasztás, de mivel a szabadidőautók ma státuszszimbólumnak számítanak, így főként olyanok vásárolják, akik a többletköltségeket megengedhetik maguknak.

Egyes környezetvédők – a nagyobb fogyasztás és ezzel magasabb károsanyag-kibocsátás miatt – vissza szeretnék szorítani a szabadidőautók elterjedését, ám ez a kategória népszerűsége miatt nehéz feladat. Arra azonban vannak határozott jelek, hogy a gyártók megpróbálnak a környezetvédelmi igényeknek jobban megfelelő modelleket tervezni és gyártani. További probléma, hogy városi közlekedésben a viszonylag magas orr rész miatt súlyosabb sérüléseket okozhatnak a gyalogosoknak, mint a megszokott városi autók.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabadidőautó témájú médiaállományokat.