Székelyné Ungár Anikó
| Székelyné Ungár Anikó | |
 | |
| Idős korában készült portréja (Az ország tükre 1863. 323. l.) | |
| Született | 1790. április 10. Kapnikbánya |
| Elhunyt | 1862. december 25. (72 évesen) Kolozsvár |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Székely József |
| Foglalkozása | színésznő |
| Sírhelye | Házsongárdi temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Székelyné Ungár Anikó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Székelyné Ungár Anikó, Ungár Anna (Kapnikbánya, 1790. április 10. – Kolozsvár, 1862. december 25.) színésznő, Székely József színész felesége.
Pályája[szerkesztés]
Pozsonyi Ungár Ferenc bányanagy és kolozsvári Kolozsváry Mária leányaként született. Amikor apja 1796-ban elhunyt, édesanyjával Kolozsvárra költözött. Itt lépett színpadra először, 1806. szeptember 18-án, Lizi szobalány szerepében, Spiess A parola című színművében. A színlapon mint Anikó szerepelt. 1808-ban Wesselényi Miklós a színtársulatot Marosvásárhelyre költöztette, és mivel a 18 éves Anikó nem maradhatott felügyelet nélkül, megkérte Székely Józsefet, hogy vegye őt feleségül. Az esküvőre 1808. május 7-én került sor. 1814-ben a színészek Kolozsvárról Magyarországra költöztek, azonban Székelyné nem akart velük menni, így férjével Szucságon haszonbérbe vettek egy birtokot. Mivel azonban nem volt szerencséjük, visszatértek a színi pályára.
1815-ig Kolozsvárott szerepelt, 1815 és 1819 között Marosvásárhelyen játszott, 1821-ben a kolozsvári új színházhoz került. 1825-ben a pozsonyi országgyűlési előadásokon is szerepel, majd Miskolcon, Pest-Budán lépett színpadra, azonban Erdélyben volt a legnagyobb sikere. 1831-ben, miután férje meghalt, visszavonult a színpadtól. 1833–34-ben meghívták a budai Várszínház társulatához, azonban ő nem akart csatlakozni. Csak 1834. november 1-jén lépett fel Kolozsvárott újból, ő kapta Déryné prózai szerepeit a művésznő távozása után. Nagyváradon, 1838. május 8-án láthatta utoljára a közönség Mathilde szerepében Kalchberg A templáriusok című darabjában. 1859-től a kolozsvári arisztokrácia folyósított számára nyugdíjat, 21 kolozsvári főúrtól és főúri hölgytől kapott évi 250 ezüstforintot. Többnyire naivákat és fiatal drámai hősnőket formált meg.
Temetésén Paulay Ede mondott búcsúbeszédet. Saját kérésére első igazgatója, Kótsi Patkó János mellé temették a Házsongárdi temetőbe. Sírjában ma Janovics Jenő nyugszik.[1]
Fontosabb szerepei[szerkesztés]
- Afanázia (Kotzebue: Gróf Benyovszky)
- Ophelia (Shakespeare: Hamlet)
- Júlia (Shakespeare: Rómeó és Júlia)
- Amália (Schiller: Haramiák)
- Cora (Kotzebue: A nap szüze)
- Lujza (Schiller: Ármány és szerelem)
- Margit (Kisfaludy Károly: Stibor)
- Clarissa (Mélesville: Paluzzi kastély)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Gaal György írja Tört kövön és porladó kereszten című művében (116. oldal), hogy „Kelemen Lajos rosszalva jegyzi meg, hogy Janovicsné beletemettette férjét Székelyné Ungár Anikó (1790–1862), a reformkor híres szendéjének a sírjába, elpusztítva annak szerény emlékkövét is.”
Források[szerkesztés]
- Magyar színházművészeti lexikon
- Magyar színművészeti lexikon 196. old.
- Magyar színművészeti lexikon 197. old.
- Magyar életrajzi lexikon
További információk[szerkesztés]
- Színház az egész!... Játékos színháztörténeti kaleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. [Bp.], Palatinus, 2005
