Susenszkoje
| Susenszkoje (Шушенское) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Krasznojarszki határterület | ||
| Járás | Susenszkojei | ||
| Irányítószám | 662720 | ||
| Körzethívószám | 39139 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 16 998 fő (2020)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+7 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Susenszkoje
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 53° 19′ 33″, k. h. 91° 56′ 22″Koordináták: é. sz. 53° 19′ 33″, k. h. 91° 56′ 22″ | |||
Susenszkoje
Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Susenszkoje témájú médiaállományokat. | |||
.png)
Susenszkoje (oroszul: Шушенское) városi jellegű település Oroszország ázsiai részén, a Krasznojarszki határterületen, a Susenszkojei járás székhelye.
Népessége: 17 513 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Elhelyezkedése[szerkesztés]
A Krasznojarszki határterület déli részén, Krasznojarszktól 482 km-re, a Nagy-Sus (a Jenyiszej mellékfolyója) torkolata közelében helyezkedik el. Neve a folyónévből származik. A település mellett vezet a „Jenyiszej” nevű R257-es főút (oroszul: 
). A legközelebbi vasútállomás 55-60 km-re északnyugatra, Minuszinszkban van.
Története[szerkesztés]
Orosz kozákok alapították a 18. század első felében. Téglából emelt első temploma 1791-ben épült. 1823-ban voloszty (alsó szintű közigazgastási egység) székhelye, később politikai okból száműzöttek lakhelye lett. Itt töltötte száműzetését többek között az 1863-64-es lengyel felkelés és a narodnyik mozgalom több neves képviselője, a cár elleni 1881-es merénylet néhány résztvevője, valamint Lenin (1897–1900. január), aki feleségével, Krupszkajával itt kötött házasságot.
1944-ben járási székhely lett. 1961-ben városi jellegű település rangot kapott, múzeumát kibővítették, és elkezdődött a település belföldi turisztikai központtá alakítása.
Múzeuma[szerkesztés]
Susenszkoje elsősorban Lenin-múzeumáról híres. A múzeumot 1930-ban nyitották meg, és az évtizedek során szervezeti hovatartozása, anyaga és kiállításainak koncepciója is többször jelentősen változott. Második korszaka 1939-től 1969-ig, a harmadik 1970-től – Lenin születésének 100. évfordulójára átszervezve és megnagyobbítva – 1993-ig tartott. 1993-tól teljesen átalakítva szabadtéri történeti-néprajzi múzeumként működik. Történeti részében helyet kapott a politikai okból száműzöttek életéről szóló kiállítás is, a múzeum hangsúlyosabb része azonban a szibériai falu hagyományos életmódját, mesterségeit, tárgyi emlékeit, stb. mutatja be. A skanzen csaknem 200 falusi házból és építményből áll.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 2020. április 24., https://www.gks.ru/storage/mediabank/Численность%20по%20МО_Site.xlsx, http://web.archive.org/web/20200424113056/https://www.gks.ru/storage/mediabank/Численность%20по%20МО_Site.xlsx
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 2.)
- ↑ Susenszkoje múzeuma (orosz nyelven). [2019. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 2.) (Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja, hozzáférés: 2019-08-09)
Források[szerkesztés]
- Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja (orosz nyelven)[halott link]
- Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija, 3. kiadás (orosz nyelven) (1969–1978)
