Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja
KrupskayaPhoto.png
Nagyezsda Krupszkaja 1895 körül
Született 1869. február 27.
Oroszország Szentpétervár
Elhunyt 1939. február 26. (69 évesen)
SzovjetunióMoszkva
Nemzetisége orosz
Házastársa Vlagyimir Iljics Lenin
Foglalkozása Könyvtáros
Kitüntetései Lenin-rend Lenin-rend
Munka Vörös Zászló érdemrendje Munka Vörös Zászló érdemrendje

Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja az IMDb-n

Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja (Uljanova) (oroszul Наде́жда Константи́новна Кру́пская (Ульянова); Szentpétervár, 1869. február 26. - Moszkva, 1939. február 27.) orosz forradalmár, szovjet közéleti személyiség, miniszterhelyettes. Vlagyimir Iljics Lenin felesége.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyezsda Krupszkaja 1869. február 26-án (az ortodox naptár szerint 14-én) született Szentpéterváron. Elszegényedett nemesi családból származott. Apja, Konsztantyin Ignatyjevics Krupszkij hadnagy (1838—1883) részt vett a Lengyelországban állomásozó orosz tisztek forradalmi szervezkedésében, támogatta az 1863-as lengyel felkelést. Anyja Jelizaveta Vasziljevna Tyisztrova (1843—1915) nevelőnő volt. A gimnáziumot aranyéremmel fejezte be 1887-ben. 1889-ben beiratkozott a szentpétervári női főiskolára, de csak egy évet tanult. Több vitakörbe is járt, és ott ismerkedett meg Karl Marx eszméivel. 1891-től kezdve 1896-ig munkásiskolában tanított és a marxista mozgalom progapandáját terjesztette.

Munkásmozgalmi tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Krupszkaja igazolása (Orosz Állami Politikatörténeti Múzeum)

1894-ben megismerkedett a fiatal forradalmárral, Vlagyimir Uljanovval és segített az általa alapított szociáldemokrata "Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabdítására" szervezésében. 1895 végén a cári rendőrség lecsapott a szervezkedőkre, Uljanovot 1895 decemberében, Krupszkaját a következő év augusztusában tartóztatták le a Harci Szövetség 249 más tagjával együtt. Krupszkaja hét hónapot töltött börtönben és utána az Ufai kormányzóságba száműzték, de arra való hivatkozással, hogy Uljanov menyasszonya, elérte hogy Szibériába küldjék, Susenszkoje faluba Uljanov mellé. Mint ahogyan azt az áthelyezés feltételéül szabták, 1898. július 22-én házasságot kötöttek. 1898-ban belépett a megalakuló Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba. Az illegális pártmunkát különböző álnevek (Szablina, Lenyina, N. K., Artamonova, Anyegina, Ribkina, Sarko vagy Kátya, Galilei, Hal (Рыба), Ingola (Минога)) alatt folytatta.

1901-ben Németországba távozott és a baloldali újság, az Iszkra munkatársa lett és segédkezett a Munkáspárt londoni kongresszusának megszervezésében és lebonyolításában. Az 1905-ös oroszországi forradalom kitörése után Leninnel együtt visszatért Oroszországba, ahol a párt Központi Bizottságának volt a titkára. A forradalom leverése után újból nyugat-európai emigrációba kényszerült. Itt egy ideig a Párizs melletti Longjumeau-beli pártiskola tanáraként dolgozott, ezenkívül az igen nagy munkabírású Lenin mellett a titkárnői feladatokat is ellátta. Igen szerény körülmények között éltek, annak ellenére, hogy a párt fizetést biztosított mindkettejük számára és fordításokkal is kerestek valamennyi pénzt.

Az októberi forradalom után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1917- áprilisában Leninnel együtt visszatért Oroszországba. Már az októberi forradalom előtt is, de elsősorban utána a bolsevik irányultságú ifjúsági szervezetekkel és művelődéspolitikai kérdésekkel foglalkozott. A Komszomol megalapítása után tevékenysége egy hasonló, a cserkészmozgalom külsőségein, de kommunista ideológián alapuló gyerekszervezet létrehozására irányult. A német Edwin Hoernlével közösen a gyermekek proletár és kommunista nevelésén dolgoztak.

1924-től a párt Központi Ellenőrző Bizottságának, 1927-től pedig a Központi Bizottságának tagja. 1929-től kezdve egészen haláláig a művelődésügyi népbiztos (gyakorlatilag miniszter) helyettesként funkcionált. Krupszkaja volt az egyik létrehozója a szovjet népoktatási rendszernek. Ahogyan ő megfogalmazta: Az iskolának nem csak tanítania kell, az kell hogy legyen a kommunista nevelés központja is. Éles kritikával illette Makarenko pedagógiai rendszerét.

Krupszkaja (középen) a 30-as években

A párt XIV. kongresszusán Krupszkaja a Zinovjev és Kamenyev nevével fémjelzett Sztálin-ellenes "új ellenzéket" támogatta. Sztálinnak azonban sikerült őt meggyőznie és Krupszkaja beismerte, hogy hibát követett el és a Központi Bizottság plénumán követelte Trockij, Zinovjev és Kamenyev kizárását a pártból, valamint Buharin bíróság elé állítását.

Krupszkaja több könyvet írt Leninről, a bolsevik párt történetéről, a kommunista nevelésről és a pedadógiáról. Számos múzeum alapítását kezdeményezte. Az 1930-as években megpróbált szembeszállni a parancsuralmi rendszer megerősítésével és hogy az ún. "nép ellenségeinek" gyerekeit is bűnösnek kiáltsák ki, de ha formálisan nem is, de gyakorlatilag félreállították és könyvtárak felügyeletét bízták rá.

Haláláig tagja maradt a Központi Bizottságnak és a Központi Végrehajtó Bizottságnak. Megkapta a pedagógiai tudományok doktora címet és 1931-től tagja volt a Szovjet Tudományos Akadémiának.

Nagyezsda Krupszkaja 1939. február 26-án halt meg, hamvait a moszkvai Kreml falánál temették el.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szovjet bélyeg Krupszkaja képmásával

Nagyezsda Krupszkajáról számos intézményt neveztek el (többségüket a Szovjetunió szétbomlása után átnevezték), többek között:

  • a harkovi bábszínházat
  • a joskar-olai Mari Állami Pedadógiai Intézetet
  • a Moszkvai Területi Állami Egyetemet
  • a leningrádi Állami Kulturális Intézetet
  • egy leningrádi édességgyárat
  • számos könyvtárat, iskolát és utcát

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]