Sprint Cup Series

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sprint Cup Series
Kategória együléses autóversenyzés
Helyszín USA
Első év 1949
Versenyzők 43
Csapatok Változó
Motorok USA Chevrolet
USA Dodge
USA Ford
JPN Toyota
Egyéni győztes USA Brad Keselowski
Győztes csapat USA Penske Racing
A(z) Sprint Cup Series weboldala

A Sprint Cup Series, sokszor egyszerűen Sprint Cup vagy Cup Series a NASCAR által működtetett legnépszerűbb amerikai autós versenysorozat. Sokszor hibásan magával a NASCAR-ral azonosítják. A sorozat hivatalos neve általában a főszponzorhoz kapcsolódott. Így a ma Sprint Cup Seriesként ismert bajnokság 1949-ben Strictly Stock Series, 1950-től 1970-ig Grand National Series, 1971-től 2003-ig Winston Cup Series, legutoljára, 2007-ig pedig Nextel Cup Series.[1]

A versenyzők egy-egy versenyen nem csak a verseny végén elért pozíció, hanem az élen töltött körök alapján is kapnak pontot. A szezon két részből áll, 26 és 10 versenyből. A legjobb 12 versenyző az első szakasz után egy kiemelés szerint versenyez az utolsó 10 versenyen, kiegyenlítendő a pontkülönbségeket. Az utolsó 10 verseny neve Chase for the Championship.[2] 2008-ban Jimmie Johnson lett a NASCAR történetének második pilótája Cale Yarborough után, aki egymás után háromszor meg tudta nyerni a sorozatot. Johnson ekkor a kupa mellett egy hét millió dolláros elismerést is kapott.

Bár a versenyek nagy része az egykori Amerikai Konföderációs Államok területén van, ma a Sprint Cup a hat legnézettebb sportrendezvény egyike az USA-ban. A legnagyobb presztízzsel bíró versenyt, a Daytona 500-at 2009-ben 16 millióan látták az országban.[3] Korábban Kanadában is tartottak versenyeket, továbbá bemutató versenyek voltak Japánban és Ausztráliában is.

Az autók egyediek az autósport világában. A motorok elég erősek ahhoz, hogy az autók elérjenek akár 320–330 km/órás sebességet is, viszont a kezelhetőségük a többi versenyautóhoz képest elég gyenge.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Strictly Stock & Grand National[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sprint Cup elődje, a Strictly Stock Division 1949-ben indult el. A korábbi NASCAR-sorozatok, a Modified és a Roadster Division 1948-ban megszűntek. Az első szezonban nyolc helyszínen rendeztek versenyt, köztük a ma már nem létező Daytona Beach-i pályán, amely a leghíresebb volt az akkori versenyhelyszínek közül. A pályák nagy része ebben az időszakban a mai autókrossz-pályákra hasonlított (angolszász nyelvterületen az autókrossz meghatározásához a dirt track racing áll a legközelebb).[4]

Az első hivatalos Strictly Stock-versenyt a Charlotte Speedwayen rendezték 1949. június 19-én. A versenyt Jim Roper nyerte, miután Glenn Dunnawayt kizárták az autó szabálytalansága miatt. Az első győztes Red Byron lett. A sorozat neve 1950-től Grand National („nagy hazai”) lett, ezzel pedig jelezni szerették volna, hogy a sorozat egyre professzionálisabbá és egyre népszerűbbé szeretne válni.

Az 1949-es versenynaptárból egyébként egyedül a Martinsville-i pálya maradt benn a mai napig a versenyek között.

Richard Petty, a Grand National és a Winston Cup hétszeres győztese.

Miután összeállítottak egy fix versenynaptárat, a szezon nagyjából hatvan futamból állt, nem volt ritka az egy hétvégén megrendezett két vagy három verseny sem, sőt, az is előfordult, hogy egyazon napon két külön államban rendeztek versenyt. A kezdetekkor a versenypályák még viszonylag rövidek voltak, a legtöbb oválpályán egy kör hossza negyed és fél mérföld között változott. Az első 221 versenyből 198-at még autókrossz-pályákon rendeztek. Az 1950-ben megnyílt Darlington Raceway volt az első teljesen aszfaltozott oválpálya. 1959-ben, amikor a Daytona-i pálya építése is befejeződött, még mindig kevesebb aszfaltozott versenyhelyszín volt. Az aszfaltozott pályák csak a 60-as években kezdtek elterjedni, fokozatosan visszaszorítva az autókrossz-pályákat.[5]

Az utolsó nem aszfaltozott pályán rendezett versenyt az Észak-Karolina-i State Fairgrounds Speedwayen rendezték 1970. szeptember 30-án. A versenyt Richard Petty nyerte.[5]

Winston Cup[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A széria először az ABC műsorán volt látható, 1970-től. Ekkor még a mai viszonyokhoz képest szokatlan módon zajlott egy-egy futam közvetítése, illetve az összefoglalók levetítése. Ezek mind reklámok helyett történtek.[6]

A sorozatot 1972-től 2003-ig a Winston Cup Seriesnek hívták, a főszponzor, az R.J. Reynolds Tobacco Company egyik terméke, a Winston után. Idővel a főszponzor körül egyre több vita kerekedett, ugyanis az USA-ban egyre inkább próbálták visszaszorítani a dohányreklámokat.

A versenynaptár ugyanebben az évben 48 versenyről 31-re csökkent, innentől számolják a sorozat „modern éráját”. Az autókrossz-pályákat teljes egészében kivették a versenynaptárból, hasonlóan a 250 mérföldnél (402 kilométer) rövidebb versenyeket is. Az alapító, Bill France legidősebb fiára, Billre bízta a sorozat irányítását. Ő hozta létre 1974-ben az alapjaiban ma is használt pontrendszert, miszerint hossztól és pénzdíjtól függetlenül minden versenyért ugyanannyi pont jár.[7]

Dale Earnhardt, a Winston Cup hétszeres győztese

1979-ben a Daytona 500 lett a világ első szériaautós, rajttól leintésig élőben közvetített versenye. Ezt végül Richard Petty nyerte, utolsó körben megelőzve két riválisát, Cale Yarborough-t és Donnie Allisont.

1982 óta a Daytona 500 a szezon első versenye.

1985-ben a Winston létrehozott egy extra elismerést, a Winston Milliont. Az, aki a négy legnagyobb presztízzsel bíró versenyből hármat megnyert, egymillió dollárban részesült. Amíg ez a díj létezett, csak két embernek sikerült megnyerni, Bill Elliottnak 1985-ben és Jeff Gordonnak 1997-ben.[8] 1998-ban ez a fajta díjazás annyiban alakult át, hogy az kapott egymillió dollárt, aki megnyert egy presztízsversenyt, és előtte a legjobb ötben volt az előző hasonló futamon.[9]

A sorozatnak a 90-es években hatalmasat ugrott a népszerűsége.[10] A pénzdíjak is egyre emelkedtek, a Daytona 500 győztese például 1998-ban az előző évi pénzösszeg háromszorosát kapta. 1999-ben a NASCAR három tévécsatornával, a Fox Broadcastinggal, a Turner Broadcastinggal és az NBC-vel írt alá közvetítési szerződést. A három szerződés összértéke 2,4 milliárd dollár volt.[11]

Nextel & Sprint Cup[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ötszörös győztes Jimmie Johnson

2003-ban az RJR megszüntette a főszponzori szerződést, a NASCAR ezután a NEXTEL-lel, egy telekommunikációs céggel írt alá. 2004-től az első számú NASCAR-sorozatot már a NEXTEL Cup nevet viselte.

2005-ben egyesült a NEXTEL és egy másik cég, a Sprint, így 2008-tól az új név Sprint Cup Series lett. A győztes kupáját a Tiffany & Co. tervezte. Ez egy ezüst kupa, két lengő kockás zászlóval.[12]

2009-ben kiderült, hogy az 1990-es évek népszerűsége nem növekedett tovább, hanem leginkább stagnált. Többen elégedetlenkedtek, részben azért, mert új, az északnyugati országrészben található pályákat vontak be az újabb piacok reményében, részben a Toyota részvétele miatt.[13][14]

Chase for the Championship[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004-ben, a sorozat névváltásával egy időben a pontrendszer is át lett alakítva.[15][16] Az első 26 verseny elteltével az első tizenkét versenyző a Chase for the Championship (sokszor egyszerűen The Chase) elnevezésű különversenyben folytatja. A rendszert matematikailag úgy oldották meg, hogy egy versenyző se előzhesse meg a tizenkét versenyző egyikét sem. A verseny ettől függetlenül a tizenkettőn kívüli versenyzőkkel is folyik. Mindenki, aki ide eljut, ötezer pontot kap, plusz minden egyes győzelemért tíz ponttal is gazdagabb lesz. Az ebben rendezett tíz futam után is élen álló lesz az adott szezon bajnoka. Hogy a többi versenyző számára se legyen érdektelen a szezon hátralévő része, a tizenkét versenyzőt leszámítva élen végző pilóta egymillió dollárt kap, valamint ő is megjelenhet a szezon végi díjátadó ceremónián a bajnokkal együtt. A megreformált pontrendszer célja az volt, hogy a szezon vége felé se legyenek unalmas versenyek, illetve közvetve olyan hatása is volt, hogy az NFL-lel szemben többen nézték.[17] Korábban, a rendszer létrehozása előtt sokszor már több versennyel az idény vége előtt biztos volt a bajnok kiléte.

Győztesek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Versenyző
(győzelmek)
Csapattulajdonos(ok) # Autó Rajthoz állás
(összes verseny)
Győzelmek Top 10 Pole-ok Pont (előny)
2004 Kurt Busch Jack Roush 97 Ford Taurus 36 (36) 3 21 1 6506 (8)
2005 Tony Stewart (2) Joe Gibbs 20 Chevrolet Monte Carlo 36 (36) 5 25 3 6533 (35)
2006 Jimmie Johnson Jeff Gordon, Rick Hendrick 48 Chevrolet Monte Carlo SS 36 (36) 5 24 1 6475 (56)
2007 Jimmie Johnson (2) 48 Chevrolet Monte Carlo SS/Chevrolet Impala SS 36 (36) 10 24 4 6723 (77)
2008 Jimmie Johnson (3) 48 Chevrolet Impala SS 36 (36) 7 22 6 6684 (69)
2009 Jimmie Johnson (4) 48 Chevrolet Impala SS 36 (36) 7 22 6 6492 (141)
2010 Jimmie Johnson (5) 48 Chevrolet Impala 36 (36) 6 23 2 6622 (39)
2011 Tony Stewart (3) Tony Stewart, Margaret Haas 14 Chevrolet Impala 36 (36) 5 19 1 2403 (0)
2012 Brad Keselowski Roger Penske 2 Dodge Charger 36 (36) 5 23 1 2400 (39)

Autók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1949–1980 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1981–2007 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Car of Tomorrow[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Technikai részletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eddigi autógyártók a sorozatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyár Modell Évek Konstruktőri cím
Alfa Romeo ITA Ismeretlen 1962[18] 0
American Motors USA Nash Ambassador 50-es évek eleje 0
Hudson Hornet 50-es évek eleje 3
AMC Matador 1971-78 0
Aston Martin GBR Ismeretlen 1953 0
Austin Healey GBR Austin Healey Sprite 1961-62 0
Chrysler USA Dodge Coronet 1953-57; 1965-68 2
Dodge 440 1964
Dodge Charger/Daytona 1966-77; 2005-2007
Dodge Magnum 1978-80
Dodge Mirada 1980-82
Dodge Intrepid 2001-04
Dodge Avenger 2007 (COT)
Dodge Charger R/T 2008 óta
Chrysler 300 1954-56 2
Chrysler Imperial 1983-85
Plymouth Belvedere 1959-67 2
Plymouth Roadrunner/Superbird 1968-74
DeSoto 1952 & 1959 0
Ford Motor Company USA Ford Fairlane 1955–59, 1966–67 12
Ford Fusion 2006 óta
Ford Galaxie 1960-66
Ford Taurus 1998-2005
Ford Torino/Talladega 1968-77
Ford Thunderbird 1959-60; 1977-97
Mercury Monterey 1950s 1
Mercury Comet/Cyclone 1966-67
Mercury Cyclone/Mercury Montego 1968-80
Lincoln 1949-57 0
Edsel 1959 0
General Motors USA Buick Regal 1981-85, 1988-91 2
Buick Century 1976-80
Buick LeSabre 1986-87
Cadillac 1949-55 0
Chevrolet Bel Air 1955-58 27
Chevrolet Chevelle/Malibu 1964-80
Chevrolet Chevelle Laguna 1973-77
Chevrolet Impala 1979-80; 2010-present
Chevrolet Impala SS 2007(COT)-2009
Chevrolet Lumina 1989-94
Chevrolet Monte Carlo/Monte Carlo SS 1971-88, 1995-2007 0
Oldsmobile 88 1949-60 4
Oldsmobile Cutlass/Cutlass Supreme 1976-92
Oldsmobile Delta 88 1986-87
Pontiac Catalina 1959-63 3
Pontiac Firebird 1970
Pontiac Grand Prix 1981-2003
Jaguar GBR Jaguar XK120 1953-56 0
Kaiser-Frazer USA Henry J 1949-54 0
MG Motor GBR MG T-type 1954 0
MG MGA 1960-63
Packard USA Imseretlen 1950-56 0
Porsche GER Porsche 356 1953-54 0
Studebaker USA Ismeretlen 1950-62 0
Toyota JPN Toyota Camry 2007 óta 0
Triumph Motor Company GBR Imseretlen 1960 0
Tucker USA 1948 Tucker Sedan 1950 0
Volkswagen GER Volkswagen Beetle 1953 0
Willys USA Ismeretlen 1952-54 0

Rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konstruktőri győztesek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1949: Oldsmobile 1950: Oldsmobile 1951: Oldsmobile 1952: Hudson 1953: Hudson
1954: Hudson 1955: Chrysler 1956: Chrysler 1957: Ford 1958: Chevrolet
1959: Chevrolet 1960: Ford 1961: Pontiac 1962: Pontiac 1963: Ford
1964: Ford 1965: Ford 1966: Dodge 1967: Plymouth 1968: Ford
1969: Ford 1970: Plymouth 1971: Chevrolet 1972: Chevrolet 1973: Mercury
1974: Chevrolet 1975: Dodge 1976: Chevrolet 1977: Chevrolet 1978: Oldsmobile
1979: Chevrolet 1980: Chevrolet 1981: Buick 1982: Buick 1983: Chevrolet
1984: Chevrolet 1985: Chevrolet/Ford 1986: Chevrolet 1987: Chevrolet 1988: Ford
1989: Chevrolet 1990: Chevrolet 1991: Chevrolet 1992: Ford 1993: Pontiac
1994: Ford 1995: Chevrolet 1996: Chevrolet 1997: Ford 1998: Chevrolet
1999: Ford 2000: Pontiac 2001: Chevrolet 2002: Pontiac 2003: Ford
2004: Ford 2005: Chevrolet 2006: Chevrolet 2007: Chevrolet 2008: Chevrolet
2009: Chevrolet 2010: Chevrolet 2011: Chevrolet 2012: Chevrolet

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. NASCAR.COM - Officials to announce series name change to Sprint Cup - Jul 6, 2007
  2. All About NASCAR. ShaveMagazine.com
  3. Jayski.com 2009 NASCAR Sprint Cup TV Ratings' Retrieved August 21, 2009
  4. 1949 Strictly Stock Results. (Hozzáférés: 2007. május 9.)
  5. ^ a b Fielden, Greg, "NASCAR Cleans Up", Speedway Illustrated, September 2004.
  6. Fielden, Greg. NASCAR Chronicle. Publications International, Ltd., Lincolnwood, Illinois, USA, 2006. p. 36.
  7. Mitchell, Jason, "How Do They Do That?: Winston Cup Point System", Stock Car Racing (ISSN 0734-7340), Volume 36, Number 10, 2001 október
  8. DarlingtonRaceway.com "Darlington Legends: Million Dollar Bill" 2009-05-07
  9. TheAutoChannel.com "Winston to Substitute "No Bull 5" for "Winston Million"" 2009-05-07
  10. Autoracing1.com "NASCAR's Greatest Moments — Part 3" 2009-03-12
  11. Forbes.com "NASCAR Pulls Into Prime Time" 2009-08-22
  12. Racingone.com, "Nextel Cup Unveiled" 2008-04-08
  13. Desertnews.com "Is NASCAR losing traditional fan base?" 2009-03-12
  14. Insider Racing News.com "NASCAR's Brian France: Finally Answering the Clue Phone?" 2009-03-02
  15. Circletrack.com"The USAR Championship Trail" Retrieved 2008-04-08
  16. Circletrack.com"The USAR Championship Trail" Retrieved 8-4-08
  17. USATODAY.com"Nextel Cup finale gets big ratings" Retrieved 8-4-08
  18. Racing-reference.info 1962 International 200 results, 2009-05-18

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sprint Cup Series című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sprint Cup Series témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]