Hatha-jóga

Fájl:Vrik.jpg

Egy ászana

A hatha-jóga (szanszkrit: हठ योग) a jóga egyik formája

Eredetileg a rádzsa-jóga egyik ága volt, ma már azonban önálló, a testi és szellemi egészség megőrzésére törekvő jógarendszert alkot. Fő célja csakrák megtalálása és aktiválása; így próbálja életre kelteni a kundalinit (a szunnyadó szellemi energiát).

A náth-hagyományból jött létre, amelyre a tantrizmus, a saivizmus és a buddhizmus egyaránt hatással volt.

A lélekzetszabályozással együtt jár, tőle elválaszthatatlan a megfelelő testtartás, az úgynevezett ászana. „Ászana" szószerint ülésmódot jelent. Az ülésmódokhoz tartozó testtartásokat mudrá-knak nevezik, de a mudrát rendesen az ülésmóddal együtt szokták általában ászanának mondani. Rendkívül sok különböző ülésmód és testtartás ismeretes és mindegyiknek megvan a maga értelme és célja. A Jóga tanainak feltárói és tapasztalt művelői jól ismerték az emberi testet, a szervezet minden porcikáját és működését; az ülésmódok és testtartások tudatosan befolyásolják a testet, bizonyos szervekre, vagy bizonyos idegközpontokra hatnak ki. Nem mindegy, hogy adott esetben melyik ászana alkalmas. A Jógának ezzel a részével főleg az úgynevezett Hatha-Jóga foglalkozik.

A Jóga gyakorlati módszereinek több válfaja ismeretes. Ezek közül egyik a Hatha-Jóga, a testen való uralom Jógája. Más módszerek a Mantra-Jóga és a Laja-Jóga. Az előbbi hangok, rejtelmes tartalmú igék alkalmazásával igyekszik uralomra jutni a prána fölött, hiszen a hang finom rezgéseinek hordozója is a prána, s a levegőrezgés csupán a sűrűanyagi közege, burka ennek. A Laja-Jóga a természeti erők közvetlen, szellemi megismerésének és a velük való belső kapcsolódásnak útján igyekszik elérni a prána ellenőrzését, a pránájámát, s ez is érthető, mert a természeti erőkben is az egy és oszthatatlan prána munkál. Ugyanígy a Hatha-Jóga a sűrűtesten keresztül akarja a pránát uralmának alávetni, s ez nagyon is kézenfekvő módszer, hiszen testben élünk és testünk ezer nyűggel akadályoz bennünket a szellemi összpontosításban, amíg alá nem tudjuk vetni akaratunknak. A Hatha-Jóga eszerint nagyon is gyakorlatias módszer és ott kezdi az önfegyelmezési, ahol csak ugyan el kell kezdeni: a testünknél, fizikai alkatunk megrendszabályozásánál.

A Hatha-Jóga bámulatosan kidolgozott rendszer. A test tökéletes ismeretén alapszik, bár ez az ismeret egészen más gyökerekből nőtt ki, mint a mi nyugati anatómiai ismeretünk. Nemcsak a sűrűtest részeit, szerveit, vezetékhálózatait és szervi erőközpontjait veszi figyelembe, hanem azt is, hogy azok csupán sűrűanyagú közvetítői, eszközei a szellemnek. Amikor a testet edzi, fegyelmezi és rendkívüli mértékben fejleszti, ezt nem öncélú módon teszi, csak azért, hogy a test erős, hajlékony, ügyes és mindenféle feladat elvégzésére kiválóan alkalmas legyen, mint a mi testedzésünk, hanem azért, hogy a test minden külső és belső részén tudatosan uralkodva, legyőzze a sűrűtest okozta gátlásokat és korlátozásokat, s így szellemi, magasabbrendű célok szolgálatába állíthassa az erőket. A Hatha-Jóga közvetett végcélja is szellemi. Erről a Jógával foglalkozó nyugatiak többnyire elfeledkeznek és öncélt látnak a Hatha-Jóga testi gyakorlataiban és az ászanákban. A Jóga-módszerekkel dolgozó orvosok is rendesen csak idáig jutnak el. Az ő esetükben ez még érthető és méltányolható, hiszen a Jóga általában csak abból a szempontból érdekli őket, hogy a test bajainak, betegségeinek gyógyítására használják fel a Jógagyakorlatokat. Ugyan föntebb már rámutattunk, hogy az élő test nem választható el a szellemtől, s ezért a test gyógyításában is nagyobb eredményt lehetne elérni, ha az orvos a szellemi alkattal is közelebbről megismerkednék, de azért már az is nagyon örvendetes és dicséretes, ha egyes modern orvosok a fenti, majdnem kizárólag fizikai értelmezésben alkalmazzák a Jóga tanulságait. De ha valaki csakugyan meg akar ismerkedni a Jógával, helyesen és behatóan meg akarja érteni, hogy tulajdonképpen mi az a Jóga, akkor nem szabad az említett tévedésbe esnie és főleg nem szabad öncélú egészségtornát látnia a Hatha-Jóga módszereiben sem. A Rádzsa-Jóga, a Jóga egész rendszerét és teljes tartalmát feltáró, eredményeit összegező tan, a többi Jóga-módszert is magában foglalja. Ezekre is utal, gyakorlatai útján többé-kevésbé alkalmazza is valamennyit, de előzetes lépcsőfokoknak tekinti őket. A Rádzsa-Jóga, mint a Jóga lehetőségeinek summája, már mintegy feltételezi, hogy a Jóga tanulója a szükséges mértékben foglalkozott például a Hatha-Jógával, hiszen a lélekzőgyakorlatok kapcsán ezt meg is kellett tennie. De a Rádzsa-Jóga, a „királyi út", az „uralom útja", a kibontakozás legmagasabbrendű eszközének az elmét tekinti, hogy az értelem vezetésével ezt tisztultabb állapotba emelje és elérje a közvetlen megismerést, a lényegek átélését. A pránán való uralom ennek csak velejáró segédeszköze s ugyanígy a prána ellenőrzése végett alkalmazott testi gyakorlatok is csupán segédeszközökként szerepelnek. A Hatha-Jóga tehát nem valami különálló, független rendszer. Lehet vele külön is foglalkozni, de a hindu felfogástól távol áll az a szempont, amely elegendőnek tartja a jógagyakorlatoknak pusztán a testre való hatását felhasználni. Ne felejtsük el, hogy már a Jóga szó értelmében adva van a célkitűzés: az erők egyesítése a nagy eggyéválás elérésére, a létünk gyökerét jelentő önvaló átélésére. A Hatha-Jóga csak akkor tölti be feladatát igazán, ha a fejlődést a nagy cél felé tereli. Enélkül csak nagyszerű testedzés, bámulatos lehetőségeket rejtő gimnasztika, a test befolyásolására és a zavaros testi működések kiegyensúlyozására kiválóan alkalmas eljárás, de nem több. Szvámi Vikékánanda, a hindu bölcselet legnagyobbsikerű és első nyugati hirdetője, találóan mondotta: „Az olyan ember, akinek a teste erős és egészséges, de szellemét nem fejlesztette ki, végtére sem több, mint egy egészséges állat".

Hivatkozások

• Srí Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz, 2014
• Baktay Ervin: A diadalmas jóga - Rádzsa jóga (A megismerés és önuralom tana)