„Ion Minulescu” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címke: Visszaállítva
64. sor: 64. sor:


Fantáziadús prózai műveit szintén a szimbolizmus jellemzi. ''Corigent la limba română'' (Román nyelvből elégtelen) című, önéletrajzi jellegű regényét humor és festőiség itatja át, szerelmi sikereit a férfiakra jellemző csinnadrattával tálalja. Színpadi művei népszerűek voltak a két világháború között.<ref name="DP"/><ref>{{CitPer|aut=Alex Ștefănescu|tit=Ion Minulescu – „Corigent la limba română”|per=România literară|fasc=11|ann=2020|url=https://romanialiterara.com/2020/04/ion-minulescu-corigent-la-limba-romana/}}</ref>
Fantáziadús prózai műveit szintén a szimbolizmus jellemzi. ''Corigent la limba română'' (Román nyelvből elégtelen) című, önéletrajzi jellegű regényét humor és festőiség itatja át, szerelmi sikereit a férfiakra jellemző csinnadrattával tálalja. Színpadi művei népszerűek voltak a két világháború között.<ref name="DP"/><ref>{{CitPer|aut=Alex Ștefănescu|tit=Ion Minulescu – „Corigent la limba română”|per=România literară|fasc=11|ann=2020|url=https://romanialiterara.com/2020/04/ion-minulescu-corigent-la-limba-romana/}}</ref>

=== Művei ===
{{csuka+}}
{| class="wikitable sortable" width="98%"
|-
!|Eredeti cím||Hely||Kiadó||Év||Magyar cím||Fordító||Hely||Kiadó||Év
|-
| Romanțe pentru mai târziu || Bucureşti || Alcalay || 1908 || || || || ||
|-
| Liturghii profane || || || 1908 || || || || ||
|-
| Casa cu geamuri portocalii || || || 1908 || || || || ||
|-
| De vorbă cu mine însumi || București|| Flacăra || 1913 || || || || ||
|-
| Măști de bronz și lampioane de porțelan || Bucureşti || Alcalay || 1920 || || || || ||
|-
| Lulu Popescu || Bucureşti || Alcalay || 1920 || || || || ||
|-
| Pleacă berzele || Bucureşti || Alcalay || 1920 || || || || ||
|-
| Roșu, galben si albastru || Bucureşti || Cultura Națională || 1920 || || || || ||
|-
| Manechinul sentimental || Bucureşti || Cultura Națională || 1926 || A szerelmes próbababa || [[Kádár Imre (író)|Kádár Imre]] || Kolozsvár || Erdélyi Helikon || [1926]
|-
| Spovedanii || || || 1927 || || || || ||
|-
| Allegro ma non troppo || || || 1927 || || || || ||
|-
| Corigent la limba română || Bucureşti || Cultura Națională || 1928 || Román nyelvből elégtelen || [[Bálint Tibor]] || Bukarest || Kriterion || 1971
|-
| Amantul anonim || || || 1928 || || || || ||
|-
| Strofe pentru toată lumea || Bucureşti || Cultura Națională || 1930 || || || || ||
|-
| Cetiți-le noapte || Bucureşti || Cultura Națională || 1930 || || || || ||
|-
| Barbierul regelui Midas sau Voluptatea adevarului || || Ciornei || 1931 || || || || ||
|-
| Porumbița fără aripi || || || 1931 || || || || ||
|-
| 3 si cu Rezeda 4 || || Adevărul || 1933 || || || || ||
|-
| Nu sunt ce par a fi || || Regele Carol al II-lea || 1936 || Nem az vagyok, akinek látszom || [[Szemlér Ferenc (költő, 1906–1978)|Szemlér Ferenc]] || Bukarest || Kriterion || 1977
|-
| Nevasta lui Moș Zaharia || || || 1937 || || || || ||
|-
| Când doi se ceartă || || || 1940 || || || || ||
|-
| Finita la comedia sau Da capo al fine || || || 1942 || || || || ||
|-
| Cine-i autorul acestui roman senzațional? || || || 1943|| || || || ||
|-
| Ron del Rio || || || 1943|| || || || ||
|-
|}
{{csuka-}}


== Emlékezete ==
== Emlékezete ==

A lap 2024. május 9., 08:45-kori változata

Ion Minulescu
Született1881. január 7.[1]
Bukarest[1]
Elhunyt1944. április 11.[1]
Bukarest[1]
ÁlneveI. M. Nirvan, Gabriel Sturzu[2]
Állampolgárságaromán
HázastársaClaudia Millian(wd)[2]
GyermekeiMioara Minulescu
SzüleiTudor és Alexandra Minulescu[2]
Foglalkozásaköltő, prózaíró, drámaíró[1]
Halál okaszívinfarktus
SírhelyeBellu temető[3]
Írói pályafutása
Irodalmi irányzatszimbolizmus
Alkotói évei1897–1944
Első műveRomanțe pentru mai târziu 1908
Irodalmi díjaiországos költészeti díj (1928)[1]
Hatottak ráBaudelaire, Laforgue, Lautréamont, Verhaeren, Maeterlinck[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Ion Minulescu témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ion Minulescu (Bukarest, 1881. január 6. – Bukarest, 1944. április 11. román költő, prózaíró, drámaíró; a szimbolizmus fontos képviselője a román irodalomban. Pálffy Endre szerint „a két világháború közötti időszakban Ion Minulescu a szimbolizmus legtehetségesebb művelője. A civilizáció, a város költője, aki a különlegeset fejezte ki, verseiben sok a polgárt rökönyítő fricska. Költészetét mély líriaság s játékos humor keveredése jellemzi, amelynek alapja a kapitalista világrend kicsinyessége és rútsága iránti ellenszenv.”[4]

Élete

Tudor Minulescu slatinai kereskedő gyermekeként 1881. január 6-án született Bukarestben, egy héttel apja halála után. Saját állítása szerint Tudor Vladimirescu havasalföldi fejedelem(wd) leszármazottja volt.[5] Özvegyen maradt édesanyja 1883-ban feleségül ment egy piteşti-i katonatiszthez, Ion Constantinescuhoz; a család 1884-ben Besztercére, 1886-ban Piteşti-re költözött. Minulescu 1887-ben Piteşti-en kezdte az elemi iskolát, 1891-ben a középiskolát. Első versei 1897-ben jelentek meg a piteşti-i Povestea vorbei című folyóiratban I. M. Nirvan aláírással. 1897-1899 között további versei jelentek meg a Foaia pentru toti, Foaia interesanta, Adevarul de Joi, Moda ilustrata, Carmen, Evenimentul hasábjain. 1899-ben érettségizett, utána beiratkozott a bukaresti egyetem jogi karára, de tanulmányait csak egy félévig folytatta. 1900-ban Párizsba utazott, ahol az École de droit hallgatója lett.[2] Lenyűgözte a francia bohémélet, a tanulás helyett idejének nagy részét irodalmi kávéházakban töltötte. Szenvedélyesen olvasta Baudelaire, Laforgue, Lautréamont, Verhaeren, Maeterlinck műveit; ezek a költők nagy hatást gyakoroltak rá.[1]

1904-ben Olaszországba és Németországba utazott, 1905-ben diplomaszerzés nélkül tért vissza Romániába. A közigazgatás és a sajtó területén dolgozott különböző állásokban, valódi élete azonban a Kübler kávéházban, irodalmi körökben folytatódik. A Convorbiri critice, Vieața nouă, Viața literară și artistică hasábjain megjelent, Párizsban írt versei népszerűvé tették. 1906-1907-ben műfordításokkal (Albert Samain(wd), Charles Guérin(wd), Henri de Regnier(wd), Victor Hugo) jelentkezett a Semănătorul és Viața literară și artistică lapokban.[2][1]

Első verseskötete Romanțe pentru mai târziu címmel 1908-ban jelent meg.[2][1] Ugyanebben az évben Mihail Cruceanu, Eugeniu Stefănescu-Est, N. Davidescu, Eugeniu Sperantia közreműködésével megjelentette a rövid életű Revista celorlalţi című lapot, amely szembefordult a hagyományos irodalmi irányzattal. 1910-ben megismerkedett Claudia Milliannal(wd), 1911-ben megszületett közös gyermekük, Mioara-Laurenția, 1914-ben házasodtak össze. A költőként és szobrászként is tevékenykedő asszony hatására kezdte el műgyűjtő tevékenységét. 1912-ben újabb lapot indított Insula címmel, amelynek munkatársai között volt George Bacovia, Claudia Millian, Eugeniu Stefănescu-Est, Adrian Maniu, Mihail Cruceanu, D. Iacobescu, M. Săulescu, N. Davidescu; ez a lap is hamarosan megszűnt. 1914 és 1918 között a belügyminisztériumban dolgozott, előbb a sajtóiroda vezetőjeként, majd államtitkárként. 1916-ban az első világháború során a Minulescu család először a Pasărea kolostorba(wd), majd Huși-ra, végül Jászvásárra menekült; 1918 végén tért vissza Bukarestbe.[2][3][6]

1921-ben drámaíróként debütált; Pleacã berzele és Lulu Popescu című darabjait a bukaresti Nemzeti Színház játszotta. 1922-ben a művészeti és kultuszminisztériumban művészeti igazgatóvá nevezték ki; ezt a tisztséget 1940-ig töltötte be. Kezdeményezésére országos irodalmi és művészeti díjakat osztanak ki, és képzőművészeti szalonokat szerveznek. 1926. április és november között a bukaresti Nemzeti Színház igazgatójaként tevékenykedett.[2][3] 1940-ben feleségével együtt belépett a szabadkőművesek közé.[7]

1944. április 4-én egy légitámadás(wd) során agyrázkódást szenvedett. Április 5-én családja a költő rábeszélésére Szinajára menekült, ő maga nem volt hajlandó elhagyni a fővárost. Április 10-én kórházba került, ahol április 11-én egy hirtelen szívmegállás következtében elhunyt. Temetésére április 13-án került sor a bukaresti Bellu temetőben.[2]

Munkássága

Pálffy Endre szerint „a két világháború közötti időszakban Ion Minulescu a szimbolizmus legtehetségesebb művelője.”[4] Eugen Lovinescu és George Călinescu kritikusabban szemlélték művészetét; előbbi szerint Minulescu szimbolizmusa inkább külsődleges és gépies, utóbbi szerint csak véletlenül és látszólag szimbolista, és lemond a mélyebb érzelmek ábrázolásáról.[8] Verseinek témái (parkok, kertek, gályák, jachtok, utazások, nosztalgia az egzotikus tájak után) jellemzőek a szimbolizmusra, külsőségeit (végzetes számok, nagybetűvel írt főnevek, pompázatos rímek, nyomdai tördelési újítások) is a szimbolizmus eszköztárából veszi. Verseinek zeneisége mellett retorikus elemek is megjelennek. A lírai hangvételt és melankóliát iróniával és humorral vegyíti.[4][1]

Fantáziadús prózai műveit szintén a szimbolizmus jellemzi. Corigent la limba română (Román nyelvből elégtelen) című, önéletrajzi jellegű regényét humor és festőiség itatja át, szerelmi sikereit a férfiakra jellemző csinnadrattával tálalja. Színpadi művei népszerűek voltak a két világháború között.[1][9]

Emlékezete

1972-től egy slatinai középiskola viseli nevét.[10] A Minulescu házaspár által 1934-ben vásárolt ötszobás lakást és a benne található ingóságokat lányuk 1991-ben a Román Irodalom Nemzeti Múzeumának adományozta; ebben működik a Ion Minulescu és Claudia Millian Emlékház.[11][12] 2001-ben emlékbélyeget adtak ki tiszteletére.[13]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e f g h i j k l Dicționar de literatura română. Coord. Dim. Păcurariu. București: Univers. 1979. 259–260. o.  
  2. ↑ a b c d e f g h i Ion Minulescu. www.viatasiopera.ro (Hozzáférés: 2024. május 7.)
  3. ↑ a b c Irina-Maria Manea: Ion Minulescu – un simbolist aparte. historia.ro (Hozzáférés: 2024. május 7.)
  4. ↑ a b c Pálffy Endre: Hagyomány és újítás a két világháború közötti román irodalomban. Helikon, 1. sz. (1964) 189–190. o.
  5. ↑ Vasile Spiridon: Datorii pariziene. România literară, 12. sz. (2021)
  6. ↑ Petre Oprea: The Art Collector Ion Minulescu. www.icr.ro (Hozzáférés: 2024. május 7.)
  7. ↑ Ilustri franc-masoni romani. tratatuldeistorieamasoneriei.ro (Hozzáférés: 2024. május 7.)
  8. ↑ Răzvan Voncu: Ion Minulescu – 75 de ani de la moarte. România literară, 17. sz. (2019)
  9. ↑ Alex Ștefănescu: Ion Minulescu – „Corigent la limba română”. România literară, 11. sz. (2020)
  10. ↑ Colegiul Național Ion Minulescu / Scurt istoric. cnimslatina.ro (Hozzáférés: 2024. május 9.)
  11. ↑ Tur ghidat în casa memorială "Ion Minulescu și Claudia Millian. mnlr.ro (2024. április 8.) (Hozzáférés: 2024. május 8.)
  12. ↑ Muzee și Colecții din România / Casa Memorială „Ion Minulescu”. ghidulmuzeelor.cimec.ro (Hozzáférés: 2024. május 9.)
  13. ↑ Ioan Daniliuc: Catalogul materialelor filatelice machetate in perioada 1999-2017 Vol. II. Bucuresti: (kiadó nélkül). 2016.  

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ion_Minulescu&oldid=27119491”