Sonata Arctica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sonata Arctica
Sonata Arctica - 02.jpg
Információk
Eredet Finnország
Aktív évek 1996-napjainkig
Műfaj Power metal
Kiadó Nuclear Blast
Tagok
Tony Kakko
Elias Viljanen
Tommy Portimo
Marko Paasikoski
Henrik Klingenberg
Korábbi tagok
Pentti Peura
Mikko Harkin
Janne Kivilahti
Jani Liimatainen

A Sonata Arctica weboldala

A Sonata Arctica egy 1996-ban alakult finn power metált játszó együttes Kemiből.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az együttest Tony Kakko, Jani Liimatainen, Marko Paasikoski, Tommy Portimo és Pentti Peura alapította 1996-ban, Kemiben. Akkoriban a Tricky Beans névvel kerültek be a metál közösségbe. Hamarosan rögzítettek is 3 demót – a Friend 'till the Endet, az Agre Pampperst és a PeaceMakert.

1997-ben a nevüket Tricky Meansre változtatták (ekkor jött Janne, az új basszusgitáros), és ettől a ponttól 1999-ig tartó időszakban alakult ki a csapat stílusa, a gyors, dallamos és a billentyűorientált heavy metál, a tiszta és magas énekhang. Tonyra, mind oly sokakra akkoriban, nagy hatással volt a Startovarius hangzása, azért emlegetik néhol együtt is őket.

1999-ben a csapat felvette újabb demójukat, a FullMoont a kemi Tico Tico Stúdióban, ami az első igazi metál számuk volt. Ekkor a felállás a következő volt: Tony Kakko (ének és billentyű), Jani Liimatainen (gitár), Janne Kivilahti (basszusgitár) és Tommy Portimo (dob). A demót a Spinefarmhoz is elküldték. Még ebben az évben felvették a Sonata Arctica nevet, és megjelent első kislemezük Finnországban, az UnOpened. Mivel számaik felkerültek a toplistákra, az együttes már könnyen talált kiadót, hogy zenéjük a világ minden pontjára eljusson. Ezt kihasználva el is készítették első nagylemezüket, az Ecliptica-t.

Tony Kakko már csak az énekre koncentrált, ugyanis csatlakozott hozzájuk Mikko Härkin (a Kenzinerben játszott azelőtt), aki vállalta a szintetizátort, és jól beilleszkedett a csapatba.

2000 elején a Sonata Arctica a Stratovarius-szal, és a Rhapsody-val együtt indult Európa körüli turnéra. Marko Paasikoski közben visszatért a basszusgitár húrjaihoz, leváltva Janne-t.

2000 végétől az együttes a következő albumukon dolgozott – ez volt a Silence – amit 2001 júniusán jelentettek meg. Ezt egy nagyméretű koncertturné követte, szinte mindenütt Európában, és Japánban is. 2002-ben a Sonata Arctica már Amerikába is eljutott, koncertet adva Brazíliában és Chilében. Az együttes tagjai szerint ezek legjobb koncertjeik közé tartoztak – a másik legjobb pedig a 2002-es Japán turné volt szerintük. Utóbbin fel is vettek egy koncertalbumot, a tokyói koncertről, és Songs of Silence címmel jelentették meg.

2002 végén Härkin személyes okokra hivatkozva elhagyta a bandát. A harmadik albumjukat – Winterheart's Guild – Jens Johansson (Stratovarius) ideiglenes segítségével hozták létre, valamint Tony is vállalt billentyűs szerepet. Az album végül 2003-ban jelent meg.

Az új billentyűs szerepére sokan jelentkeztek, akik közül kettő különösen tetszett a csapat tagjainak, aztán a személyisége alapján megtalálták az emberüket. Ez az érdekes ember volt Henrik Klingenberg, aki oszlopos tagja lett a csapatnak, és a Winterheart's Guild – turnén már ő játszott. A koncertek nagy részén teltház volt.

A csapat kiadót váltott, ezentúl a legnagyobb európai kiadócég, a Nuclear Blast adja ki munkáikat.

2004 elején az együttes az Iron Maiden előzenekaraként játszott annak japán turnéján. Eközben Tommy Portimo, a csapat dobosa apa lett, márciusban megszületett kislánya.

A Reckoning Night-ot 3 hónapon keresztül rögzítették, majd októberben kiadták. Ugyanekkor kiadott kislemezük is a finn toplistán volt, 6 héten keresztül. Egy bemutató koncert következett volna, de a már népszerűvé vált Nightwish meghívta őket egy európai turnéra, és így megváltoztak a tervek. Több mint 10 000 ember hallotta ezeken a koncerteken a Sonata Arcticát.

2005 elején ismét a Nightwish-sel tartottak, hogy előzenekarként szerepeljenek annak észak-amerikai koncertturnéján. Bár ezek a koncertek a Nightwish számára elmaradtak, de a Sonata Arctica-s fiúk tettek egy rövidebb turnét, amelynek állomásai kanadai és USA-beli koncertek voltak.

Az együttes elkészítette első koncert DVD-jét, amelynek a For the Sake of Revenge nevet adták. Ezen a 2006-ban megjelent kiadványon egy régebbi, 2004. februári tokyói koncert kapott helyet. A Spinefarm Records még egy utolsó összeállítást megjelentetett a fiúktól, mielőtt kiadót cseréltek. Ennek a címe The End of This Chapter volt, ami Japánban 2005 augusztusában, míg Európában 2006 májusában jelent meg.

Egy PC-s játék tervei is készültek a Sonata Arctica karakterei és zenéje alapján, és a Winterheart's Guild címet adták neki, mint az albumnak. A játékot Zelian Games fejleszti, egy akció-RPG stílust megcélozva, kb. mint a Fallout és a Diablo. A játékról egyelőre kevés infó van, viszont jó hír, hogy a fejlesztés nem állt meg.

2006 decemberétől a csapat megkezdte következő stúdióalbumjuk rögzítését. Most először finn nevet adtak az albumnak – Unia –, ami május 25-én jelent meg. Ez az album kisebb fordulópont a csapat életében, ugyanis kicsit eltér a stílus az előző albumoktól, és ugyanekkor logót is változtattak.

Március 2-án az együttes gitárosa, Jani Liimatainen bejelentette, hogy az elkövetkezendő időszakban nem tud játszani a koncerteken, ugyanis teljesítenie kell kötelező katonai szolgálatát. Ebben az időszakban Elias Viljanen fogja helyettesíteni Janit.

Tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011-ben Sonata Arctica: Tommy Portimo, Elias Viljanen, Tony Kakko, Marko Paasikoski és Henrik Klingenberg.

Jelenleg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tony Kakko – (1996–tól) ének, (billentyű az 'Ecliptica'-án és a 'Winterheart's Guild'-en)
  • Elias Viljanen – (2007–től) gitár
  • Pasi Kauppinen – (2013-tól) basszusgitár
  • Tommy Portimo – (1996–tól) dob
  • Henrik Klingenberg – (2003–tól) billentyű

A múltban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pentti Peura – (1996–1999) basszusgitár
  • Janne Kivilahti – (1999–2000) basszusgitár
  • Mikko Härkin – (2000–2002) billentyűs
  • Jani Liimatainen – (1996–2006) gitár
  • Marko Paasikoski – (2000–2013) basszusgitár

Vendégzenészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Raisa Aine (fuvola) – "Letter to Dana"
  • Nik Van-Eckmann (átvezető beszédek) – Silence és Reckoning Night
  • Mika Niilonen (átvezető beszédek) – Silence
  • Mikko Karmila (zongora) – Silence
  • Timo Kotipelto (ének) – "False News Travel Fast"
  • Renay Gonzalez (női átvezető hang) – "The End of This Chapter"
  • Jens Johansson (billentyű szólók) – a Winterheart's Guild 4 számában
  • Peter Engberg (különböző instrumentális részek) – Unia
  • Johanna Kurkela (női vokál) – The Days of Grays
  • Perttu Kivilaakso (cselló) – The Days of Grays

Lemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagylemezek és EP-k[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjelenés dátuma Cím Kiadó
1999. szeptember 9. Ecliptica Spinefarm Records
2000. október 18. Successor (EP) Spinefarm Records
2001. február 22. Orientation (EP) Spinefarm Records
2001. szeptember 4. Silence Spinefarm Records
2003. május 27. Winterheart’s Guild Spinefarm Records
2003. november 5. Takatalvi (EP) Spinefarm Records
2004. augusztus 30. Don’t Say a Word (EP) Nuclear Blast
2004. október 11. Reckoning Night Nuclear Blast
2007. május 25. Unia Nuclear Blast
2009. szeptember 16. The Days of Grays Nuclear Blast
2012. május 18. Stones Grow Her Name Nuclear Blast
2014. március 28. Pariah's Child Nuclear Blast

Koncertfelvételek és összeállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjelenés dátuma Cím Kiadó
2002. november 20. Songs of Silence (koncert album) Spinefarm Records
2005. augusztus 24. The End of This Chapter (összeállítás) Spinefarm Records
2006. március 31. For the Sake of Revenge (koncert album és DVD) Nuclear Blast
2006. november 15. The Collection 1999-2006 (összeállítás) Spinefarm Records
2011. november 11. Live in Finland (koncert album és DVD) Nuclear Blast

Kislemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Friend 'till the End (1996)
  • Agre Pamppers (1996)
  • PeaceMaker (1997)
  • FullMoon (1999)

Feldolgozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fade to Black – Metallica (Victoria's Secret, Takatalvi)
  • Wind Beneath My Wings – Bette Midler (Orientation)
  • Die With Your Boots On – Iron Maiden (Last Drop Falls, Orientation)
  • World in My Eyes – Depeche Mode (Don't Say a Word)
  • Two Minds, One Soul – Vanishing Point (Don't Say a Word)
  • Still Loving You – Scorpions (Takatalvi)
  • I Want Out – Helloween (Takatalvi)
  • Out in the Fields – Gary Moore (Paid in Full)
  • Silent Jealousy – X Japan (élő)
  • Crash & Burn – Yngwie Malmsteen (élő)
  • Excuse Me While I Kill Myself – Sentenced (élő)
  • I Was Made for Lovin' You – KISS (élő)
  • Smoke on the Water – Deep Purple (élő)
  • Gaston y'a l'téléfon qui son – Nino Ferrer (élő)
  • One – Metallica (élő)
  • Black Diamond – Stratovarius (élő, rövid klip a Stratovarius – Infinite Visions VHS/DVD kiadványán)
  • My Heart Will Go On – Celine Dion (élő)

Videoklipek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wolf & Raven
  • Don't Say a Word
  • Paid in Full
  • Flag in the Ground
  • I Have A Right
  • Shitload Of Money

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sonata Arctica témájú médiaállományokat.