Soissons Margit örmény királyné
| Soissons Margit | |
| Örmény Királyság királynéja | |
| Marguerite de Soissons | |
| Uralkodási ideje 1374. április 2. – 1375. április 15. |
|
| Koronázása | Szisz, Kis-Örményország (Kilikia) (ma Törökország) 1374. szeptember 14. |
| Elődje | Oghruy Mária |
| Utódja | egyiptomi hódítás |
| Örmény Királyság címzetes királynéja | |
| Marguerite de Soissons | |
| Uralkodási ideje 1375. április 15. – 1379/1381. július 4. előtt |
|
| Elődje | önmaga mint tényleges királyné |
| Utódja | Braunschweigi Helvis |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Lusignan(-Poitiers)-ház |
| Teljes neve | Soissons Margit |
| Született | 1345/50 |
| Elhunyt | 1381. július 4. előtt (36 évesen) Kairó |
| Nyughelye | Szent Márton templom, Kairó |
| Házastársa | 1. Honfroy de Scandelion |
| Házastársa | 2. V. (Lusignan) Leó örmény király (1342–1393) |
| Gyermekei | 2. férjétől: Mária (1374–1381) |
| Édesapja | Soissons János, Famagusta bírája |
| Édesanyja | Milmars-i Mária úrnő (–1369) |
Soissons Margit (1345/50 – Kairó, 1379/1381. július 4. előtt), franciául: Marguerite de Soissons, örmény királyné, V. (Lusignan) Leónak, az utolsó örmény királynak a felesége.
Tartalomjegyzék |
Élete[szerkesztés]
Édesapja Soissons János, Famagusta bírája. Édesanyja Milmars-i Mária (–1369), aki másodszorra Laszkarisz-Kaloferosz Jánoshoz ment feleségül 1367-ben. Három testvére volt. Nővére, Alíz Nores-i Baldvinhoz ment feleségül. Fivérei voltak Arnold, aki 1355-ben Babin Lujzával kötött házasságot, és János, aki 1377-ben Rauni Johannát választotta nejéül.[1]
Első férje Honfroy de Scandelion volt. Vagy már közvetlenül 1369 után vagy csak 1372 után ment feleségül Lusignan Leóhoz, Lusignan János örményországi régens házasságon kívül született fiához, örmény trónkövetelőhöz, aki 1372-ben a Jeruzsálemi Királyság címzetes udvarmestere címet nyerte el II. Péter ciprusi királytól.
Férjét 1374-ben meghívták az örmény trónra, így Margit is vele tartott Leó anyja társaságában. Férjével együtt koronázták mindenörmények királyává és királynéjává őket latin és örmény ritus szerint 1374. szeptember 14-én Sziszben, a Szent Bölcseség-székesegyházban.
Margit királyné egy leánygyermeket szült második férjének, akit Máriának neveztek el. V. Leó örmény királyt családjával együtt hurcolták egyiptomi fogságba, miután az egyiptomi csapatok elfoglalták az örmény fővárost 1475. április 15-én. A királyi családdal viszonylag jól bántak, de Margit királyné és leánya, Mária hercegnő a fogság ideje alatt Kairóban haltak meg 1381. július 4-e előtt. Anyát és lányát a kairói Szent Márton templomban helyezték végső nyugalomra az alexandriai pátriárka közreműködésével örmény rítus szerint.[2]
Gyermekei[szerkesztés]
- Férjétől, V. (Lusignan) Leó (1342–1393), örmény királytól, 1 leány:
Jegyzetek[szerkesztés]
Irodalom[szerkesztés]
- Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre, EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
- Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Foundation for Medieval Genealogy/Armenia Kings Genealogy – 2011. április 21.
- Euweb/Poitou/Lusignan/Armenia Kings Genealogy – 2011. április 21.
- Genealogie-Mittelalter/Leo VI. von Zypern König von Armenien – 2011. április 21.
- A History of Armenia by Vahan M. Kurkjian, 1958 – 2011. április 21.
| Előző Oghruy Mária |
Örmény királyné  1374 – 1375 de facto 1375 – 1381 de iure |
Következő egyiptomi hódítás de facto Braunschweigi Helvis de iure |
