Seychelle-szigeteki füleskuvik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Seychelle-szigeteki füleskuvik
GymnoscopsInsularisKeulemans.jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Bagolyalakúak (Strigiformes)
Család: Bagolyfélék (Strigidae)
Alcsalád: Striginae
Nem: Otus
Faj: O. insularis
Tudományos név
Otus insularis
(Tristram, 1880)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Seychelle-szigeteki füleskuvik témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Seychelle-szigeteki füleskuvik témájú kategóriát.

A Seychelle-szigeteki füleskuvik (Otus insularis) a madarak (Aves) osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj.

A magyar név forrással nem megerősített, lehet, hogy az angol név tükörfordítása (Seychelles scops-owl).

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Seychelle-szigetek területén honos. 1909-ben már kihaltnak vélték, de 1959-ben újra felfedezték.

Nem kultúrakövető faj, nem háborgatott hegyvidéki erdők lakója. Szinte teljes állománya a Morne Seychellois Nemzeti Parkban él.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 20-22 centiméter, szárnyainak hossza 17 centiméter. Tollazata rozsdabarna, csíkokkal és foltokkal mintázott. Hasa és arca vörhenyes színű. Hosszú csűdje toll nélküli. Tollfülei viszonylag rövidek. Szemei sárgás színűek, testméretéhez képest elég nagyok.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint a bagolyfajok többsége, ez a faj is éjszaki életmódú madár. Tápláléka gekkókból, fán élő békákból és nagyobb rovarokból áll.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajt 1880-ban írták le. Eredeti elterjedési területe a szigetcsoport nagyobb gránitszigeteire terjedt ki, előfordult korábban Mahé, Praslin és Silhouette szigetén is.

Az élőhelyét jelentő hegyvidéki erdőségek nagy arányú irtása, a betelepített emlősök (patkányok, macskák) és a szintén betelepített gyöngybagoly által megjelent táplálék konkurens és ragadozó fajok miatt állományai drasztikus ütemben fogyni kezdtek. 1906-ra a fajt kihaltnak vélték. 1959-ben Phillipe Loustau-Lalanne, francia ornitológus fedezte fel újra a fajt, amikor egy egyedre bukkant Mahé szigetén, egy 200 méteres tengerszint feletti magasságban található hegyi erdőfoltban. Ezután intenzív kutatómunka indult a faj után, amit megnehezített, hogy ez a bagolyfaj elég félénk és visszahúzódó életmódot folytat. 1999-ben bukkantak rá az első fészekre. 2000-ben egy önműködő kameracsapda készítette az első felvételeket a fajról, amint megörökített egy anyamadarat, amint fiókáját etette. Egyedeket csak Mahé szigetén találtak, úgy tűnik ez bagolyfaj a többi szigetről mára kihalt.

Miután sokáig nem állt értékelhető mennyiségű adat a fajról, a Természetvédelmi Világszövetség nagyon ritka madárnak ítélte meg, és Vörös Listájukon a „kihalóban” kategóriába sorolta a fajt. 1996 óta több kisebb populációt fedeztek fel Mahé szigetén és 2002-ben a faj összlétszámát 320 körüli egyedre becsülték. Mára a faj 159 egymástól elkülönítetten álló, többségében védett területen fordul elő, egy nagyjából 33 km²-es területen szétszórva. Az örvendetes egyedszámnövekedés, a fajjal jelenleg is folyó intenzív fajmentő programnak köszönhetően, a madarat az IUCN 2004-ben „visszafokozta” a „veszélyeztetett” kategóriába.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]