Sarlósfecske-alakúak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sarlósfecske-alakúak
Tüzestorkú kolibri (Archilochus colubris)
Tüzestorkú kolibri (Archilochus colubris)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Otidae
Csoport: Cypselomorphae
Rend: Apodiformes
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sarlósfecske-alakúak témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sarlósfecske-alakúak témájú médiaállományokat és Sarlósfecske-alakúak témájú kategóriát.

A sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) a madarak osztályának egy rendje.

Ezek a madarak nevükben fecskék, de nem mutatnak közeli rokonságot az igazi fecskékkel. Már nevük, az Apodiformes, azaz 'lábnélküli-alakúak' is utal repülési képességeikre.

Rendszerezés[szerkesztés]

A rendbe az alábbi 3 család tartozik:

Korábbi rendszerezők többnyire ide sorolták a kuvikfecskefélék (Aegothelidae) családját is, melyet a jelenleg elfogadott rendszertanok külön rendbe, a kuvikfecskealakúak (Aegotheliformes) rendjébe sorolnak.

Rendszerezési kérdések[szerkesztés]

Az Apodiformes rend régóta komoly taxonómiai problémákat vet fel. Ennek legfőbb oka a két nagyon is eltérő életmód, amit ezek az apró madárkák folytatnak. Az Apodidae (Sarlósfecskefélék) és Hemiprocnidae (Erdei sarlósfecskefélék) családok repülő rovarokkal táplálkoznak és igen gyors röptű madarak, ezzel szemben a Trochilidae (Kolibrifélék) családjába tartozó fajok repülését a hihetetlen gyors szárnycsapások teszik különlegessé, és az így szerzett lebegés képessége. A Trochilidae család tagjai nem rovarokat, hanem nektárt fogyasztanak.

Lévén a rendelkezésre álló, kihasználatlan élettereket minden egyes esetben betölti egy arra leginkább rátermett élőlénycsoport, ezért mind a két életmódra találhatóak példák más, az Apodiformes rendbe nem tartozó madarak között is. Így a sarlósfecskefélék könnyelműen kapcsolatba hozhatóak a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó fecskefajokkal, akárcsak a kolibrifélék más, hasonló táplálkozású fajokkal. Azonban súlyos hibát követünk el, ha pusztán szokásaik és életmódjuk alapján kategorizáljuk őket.

A legfontosabb anatómiai egyezések a rövid és vaskos felkarcsont (humerus) és az ehhez kapcsolódó hosszú szárny. A humerus jellege miatt igen jelentős erőt képes a szárnyakra kifejteni, ezzel nagyban megnövelve az egyed repülési képességeit. A szárny tollazata idomul ehhez a jelenséghez, a hosszú elsőrendű evezőkel és rövid másodrendű evezőkkel. A mellcsont (sternum) szintén nagyméretű, hogy a szárnyat mozgató repülő izmoknak megfelelő tapadási felületet biztosítson (madárhatározó.hu).

Egyéb csonttani példák is igazolják a rokonságukat.

A rend pontos elhelyezése több kutatás tárgyát képezte. A lappantyúalakúakon (Caprimulgiformes) végzett első, csonttani jellegeken alapuló filogenetikai analízis rámutatott, hogy egy polifiletikus csoportról van szó. Az eredmények alátámasztják a lappantyúféléket (Caprimulgidae), az álmosmadárféléket (Nyctibiidae), a kuvikfecskeféléket (Aegothelidae) és a sarlósfecske-alakúakat tömörítő klád monofiletikus mivoltát (Mayr 2002).

Több filogenetikai tanulmány egybehangzó megállapításai alapján létrejött a kuvikfecskeféléket és a sarlósfecske-alakúakat magába foglaló új klád, mely a Daedalornithes nevet kapta (Sangster 2005).

Érdekességek[szerkesztés]

  • A kolibrifélék szűkös időkben, vagy éjjel pihenéskor képesek lelassítani az életfolyamataikat, lecsökkenteni testhőmérsékletüket, és egyfajta hibernációs állapotba, tétlenségi periódusba kerülni, ahogy a sarlósfecske (Apus apus) élelemhiány esetén (McKechnie et al 2002).
  • Az Apodiformes a madarak osztályának második legnépesebb rendje a verébalakúak (Passeriformes) után.
  • A kolibrifélék felszállás közben kisebb erőkifejtésre képesek a gyönge lábaikkal, így arányaiban több erőt fejtenek ki szárnyaikkal a lábaikhoz képest, mint általában a madarak. Miközben ellökik magukat, csapnak párat a szárnyaikkal, eltérően más fajoktól (Tobalske et al 2004).

Források[szerkesztés]