Sarlósfecske

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sarlósfecske
Mauersegler4.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Sarlósfecske-alakúak
(Apodiformes)
Család: Sarlósfecskefélék (Apodidae)
Alcsalád: Apodinae
Nem: Apus
Faj: Apus apus
Tudományos név
Apus apus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Elterjedés
Költési és telelési területeKöltési és telelési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Sarlósfecske témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sarlósfecske témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sarlósfecske témájú kategóriát.

A égbolt az élettere

A sarlósfecske (Apus apus) a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a sarlósfecskefélék (Apodidae) családjába tartozó faj. (Csak nagyon távoli rokonságban áll a villásfecskék nemével, ahová például a füsti fecske tartozik.)

Tudományos neve – Apus – lábatlant jelent, ami utal kicsi, fejletlen lábaira, amivel járni szinte képtelen, legfeljebb kapaszkodásra alkalmas.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európaban és Ázsia nagy részén honos, telelni Afrika középső és déli részére vonul. Európa nagy részén elterjedt, gyakori fészkelő madár, jellemzően kultúrakövető, vagyis ma már elsősorban az emberi településeken fészkel. A sarlósfecske számára a magas épületek tulajdonképpen mesterséges sziklafalak. A Kárpát-medencében állománysűrűsége alacsonyabb, mint a környező országokban, fészkelései közepes, vagy nagyobb városokban, szórványosak.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Apus apus apus
  • Apus apus pekinensis

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hossza 16-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 42-48 centiméter, testtömege 30-50 gramm. Tollazata barnásfekete, torka fehér. Hegyes, hosszú sarló alakú szárnyai vannak. A fiatalok kontúrtollainak keskeny fehér szegése van.

Megjelenése a fecsfe-fajokra emlékeztet, de testalkata a hasonló életmódból eredeztethető konvergens evolúció eredménye, valójában a kolibrikkel áll rokonságban. A nemzetségnek Európában több faja él, hazánkban csak a (közönséges) sarlósfecske fordul elő rendszeresen.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élete nagy részét a levegőben tölti, táplálékát kizárólag repülő rovarok, főként kabócafélék, legyek, szúnyogok teszik ki. A fészkelési időszakon kívül folyamatosan repül, soha nem száll le. Röptében alszik és a párzás is a levegőben történik. A leggyorsabban repülő madarak közé tartozik, naponta nagy távolságokat jár be. Természetes ellensége gyakorlatilag nincs. Élete nagyban függ az időjárástól. A melegebb légáramlatok bőséget, a hideg nedves idő szükséget hoznak. Rossz idő esetén az időjárási frontokat elkerülve fészkelőhelyétől nagy távolságra, akár több száz km-re elrepül, ilyenkor a fészekben lévő fiókák testhőmérséklete csökken, életfunkcióik lelassulnak, így meglepően sokáig, akár egy-két hétig képesek túlélni élelem nélkül. Ezt "éhségalvásnak" hívják, ami a hibernáció egy formája. Testtömegéhez viszonyítva rendkívül sokáig él. Nem ritkán megélheti a 20 évet. Rendkívül hű a fészkelőhelyéhez és a párjához.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sarlósfecske fészekalj

Fészkét a levegőben repülő növényi anyagokból, tollakból, a nyála felhasználásával készíti. Fészekalja 2-3 tojásból áll, melyen 18-23 napig kotlik. A szülők a torokzacskójukban összegyűjtött rovarokkal etetik fiókáikat, akik nem csipognak, hanem a szülők nyaktollait csipkedve követelik a táplálékukat. Ritkán etetnek, de akkor nagy mennyiségű táplálékot hoznak a fiókák számára.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a nagyobb városokban, magas épületeken fészkel. Nagyobb állományai Budapesten, Pécsett, Esztergomban a bazilikánál, Sopronban és Szegeden találhatóak. Fészkelőhelyei többnyire a régi építésű városrészekben a házak homlokzatának rései, a tetőhéjazat és a falsík találkozásánál található rések, lakótelepeken a panelek hődilatációs rései.

Telepeit hosszú időn keresztül lakja, lassú állománynövekedésével újabb helyeket népesít be. Néhány helyről ismertek odúköltései idős erdőállományokban, elsősorban bükkösökben. A faodvak mellett helyenként sziklarepedésekben, löszfalak üregeiben költ. Mielőtt kultúrakövető fajjá vált volna, ezek lehettek természetes fészkelő helyei.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sarlósfecskéről egy utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében, a Madárdombon.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]