Kuvikfecskefélék
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 szalagos kuvikfecske (Aegotheles bennettii) |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kuvikfecskefélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kuvikfecskefélék témájú médiaállományokat. |
A kuvikfecskefélék (Aegothelidae) a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe tartozó családja. 1 nem és 9 faj tartozik a családba.
Besorolásuk erősen vitatott, egyes rendszerezők a lappantyúalakúak (Caprimulgiformes) rendjébe sorolják, de vannak aki szerint az bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és vannak akik szerint az önálló Aegotheliformes rendjébe tartoznak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Rendszerezés
A család az alábbi nemet és fajokat foglalja magában:
- Aegotheles (Vigors & Horsfield, 1827) – 11 faj.
- új-kaledón kuvikfecske (Aegotheles savesi)
- pápua kuvikfecske (Aegotheles insignis vagy Euaegotheles insignis)
- síksági kuvikfecske (Aegotheles tatei vagy Euaegotheles tatei)
- foltos kuvikfecske (Aegotheles wallacii)
- Aegotheles salvadorii
- erdei kuvikfecske (Aegotheles archboldi)
- hegyi kuvikfecske (Aegotheles albertisii)
- kontyos kuvikfecske (Aegotheles crinifrons vagy Euaegotheles crinifrons)
- ausztrál kuvikfecske (Aegotheles cristatus)
- szalagos kuvikfecske (Aegotheles bennettii)
- Aegotheles affinis
[szerkesztés] Megjelenésük
A közeli rokon bagolyfecskefélék (Podagridae) családjához hasonlóan éjszakai életmódú fajok, de azoktól kisebbek. Fejük viszonylag nagy, szemük előrenéző. Csőrük viszonylag kicsi, a csőr tövénél hosszú bajuszsertékkel. Szárnyuk lekerekített, farkuk aránylag hosszú, csűdjük és lábujjaik a fecskékhez hasonlóan gyengék.
[szerkesztés] Elterjedésük
A család legtöbb faja Új-Guinea szigetén él. A szalagos kuvikfecske (Aegotheles bennettii) és a síksági kuvikfecske (Aegotheles tatei) az alacsony fekvésű erdőkben él a szigeten, míg a pápua kuvikfecske (Aegotheles insignis) és a hegyi kuvikfecske (Aegotheles albertisii) a hegyvidéki erdőkben fordul elő. Az ausztrál kuvikfecske (Aegotheles cristatus) a legnagyobb elterjedésű faj, Új-Guinea déli része mellett Ausztrália legnagyobb részén és Tasmania szigetén is honos. Ez a többi fajtól eltérően nem csak erdőkben, hanem nyíltabb, bokros vidékeken is megtelepszik. A kontyos kuvikfecske (Aegotheles crinifrons) csak a Malukku-szigetek egyikén, Halmahera szigetén fordul elő. A ritka új-kaledón kuvikfecske (Aegotheles savesi) kizárólag Új-Kaledónia hegyvidéki erdeiben honos. Ez a faj csupán egy 1880-ban gyűjtött példányról volt ismert, és már hosszú ideje kihaltnak vélték, amikor 1998-ban egy megfigyelés alapján újra felfedezték.
Franciaországi, eocénkori maradványok (nagyjából 38 millió évvel ezelőttről) bizonyítják, hogy a kuvikfecskék korábban jóval nagyobb elterjedési területtel rendelkeztek. Új-Zéland területén talált, néhány ezer éves fosszilis leletek egy ez idő tájt élt röpképtelen vagy nagyon gyengén repülő fajra (Megaegotheles novaezealandiae) utalnak.
[szerkesztés] Életmódjuk
Életmódjukra vonatkozó információk jórészt csak a valamivel jobban ismert ausztrál kuvikfecske vonatkozásában vannak a tudománynak. A kuvikfecskék valamely faágon való leshelyükről rövid rárepüléssel, légykapószerűen vadásznak az éjszaka repülő rovarokra. Az ausztrál kuvikfecske tápláléka elég széles spektrumú. Különösen kedveli a bogarakat, a szárnyas hangyákat, a szöcskéket, sáskákat, de fogyaszt pókokat és Ikerszelvényeseket is.
[szerkesztés] Források
- Biolib szerinti rendszerbe sorolásuk
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar nevek
