Sarki ürge

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sarki ürge
Figyelmes példány
Figyelmes példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Mókusalkatúak (Sciuromorpha)
Család: Mókusfélék (Sciuridae)
Alcsalád: Földimókusformák (Xerinae)
Nemzetség: Marmotini
Nem: Urocitellus
Obolenskij, 1927
Faj: U. parryii
Tudományos név
Urocitellus parryii
Richardson, 1825
Szinonimák
  • Citellus parryii
  • Spermophilus parryii
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sarki ürge témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sarki ürge témájú médiaállományokat és Sarki ürge témájú kategóriát.

A sarki ürge (Urocitellus parryii) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjába és a földimókusformák (Xerinae) alcsaládjába tartozó faj.

Rendszertani eltérés[szerkesztés]

A legújabb DNS vizsgálatok alapján, a korábban alnemként kezelt taxonokat nemi rangra emelték. Tehát az Urocitellus alnem tagjai manapság többé nem tartoznak az ürge (Spermophilus) nembe.[1][2]

Előfordulása[szerkesztés]

A sarki ürge a kanadai Hudson-öböltől Alaszkáig és az Oroszország északkeleti részén fekvő tundrákig fordul elő.

Alfajai[szerkesztés]

  • Urocitellus parryii parryii Richardson, 1825 - korábban: Spermophilus parryii parryii
  • Urocitellus parryii ablusus Osgood, 1903 - korábban: Spermophilus parryii ablusus
  • Urocitellus parryii kennicottii Ross, 1861 - korábban: Spermophilus parryii kennicottii
  • Urocitellus parryii kodiacensis J. A. Allen, 1874 - korábban: Spermophilus parryii kodiacensis
  • Urocitellus parryii leucostictus Brandt, 1844 - korábban: permophilus parryii leucostictus
  • Urocitellus parryii lyratus Hall & Gilmore, 1932 - korábban: Spermophilus parryii lyratus
  • Urocitellus parryii nebulicola Osgood, 1903 - korábban: Spermophilus parryii nebulicola
  • Urocitellus parryii osgoodi Merriam, 1900 - korábban: Spermophilus parryii osgoodi
  • Urocitellus parryii plesius Osgood, 1900 - korábban: Spermophilus parryii plesius
  • Urocitellus parryii stejnegeri J. A. Allen, 1903 - korábban: Spermophilus parryii stejnegeri

Megjelenése[szerkesztés]

Az állat hossza 39 centiméter, testtömege 700-800 gramm. A sarki ürge bundája sárgás vagy vörösesbarna színű, melyet világos foltok díszítenek. Az állat télen igen sovány, nyáron viszont sokat hízik, hogy a téli hidegre melegítő zsírréteg álljon rendelkezésére. Mint minden ürgének, a sarki ürgének is van pofazacskója, amelyet táplálékszerzéskor használ. Fülei kicsik, hogy minél kevesebb hőt veszítsen. Mancsain éles, erős karmok vannak.

Életmódja[szerkesztés]

A sarki ürge nappal aktív, csapatokban él és téli álmot alszik. Tápláléka magvak, levelek, gyökerek, bogyók, virágok és gombák. Az állat 6 évig él.

A sarki ürge hibernált állapotban vészeli át a telet, a nőstények augusztus elejétől április végéig, a hímek szeptember végétől április elejéig.[3] Ezalatt a testhőmérsékletük az aktív időszakbeli 37 °C-ról fagypont alá, akár -3 °C-ig süllyedhet.[4]

Párzási időszakban a hímek megverekednek a nőstényekért.[5]

Hangokkal és fizikai érintkezéssel is kommunikálnak. Amikor találkoznak, orrukat vagy egyéb testrészeiket összeérintik. Veszély esetén "csip-csip"-szerű hanggal figyelmeztetik egymást. Ez a jelzés a ragadozótól függően változhat. A mélyebb gégehangot a felszíni, míg a magasabb hangokat a levegőből jövő fenyegetettség esetén használják.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A párzási időszak május–június között van. A vemhesség 25 napig tart, ennek végén 5-10 utód jön a világra. Az utódok születésükkor vakok és csupaszok. Az elválasztás hathetes korukban következik be.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Herron, Matthew D. (2004). „Sciurid phylogeny and the paraphyly of Holarctic ground squirrels (Spermophilus)”. Molecular Phylogenetics and Evolution 31 (3). PMID 15120398.  
  2. Helgen, Kristofer M.; Cole, F. Russel; Helgen, Lauren E.; and Wilson, Don E (2009). „Generic Revision in the Holarctic Ground Squirrel Genus Spermophilus”. Journal of Mammalogy 90 (2), 270–305. o. [2011. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1644/07-MAMM-A-309.1. (Hozzáférés: 2013. október 5.)  
  3. Buck, C.L. (2008). „Overwinter body temperature patterns in free-living Arctic Ground Squirrels (Spermophilus parryii)”. Hypometabolism in Animals: Hibernation, Torpor and Cryobiology, 317–326. o.  
  4. Barnes, Brian M. (1989. június 30.). „Freeze Avoidance in a Mammal: Body Temperatures Below 0°C in an Arctic Hibernator”. Science (journal) 244, 1593–1595. o, Kiadó: American Association for the Advancement of Science. [2008. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1126/science.2740905. PMID 2740905. (Hozzáférés: 2009. augusztus 12.)  
  5. Buck, C.L. (2003). „Androgen in free-living arctic ground squirrels: seasonal changes and influence of staged male-male aggressive encounters”. Hormones and Behavior 43, 318–326. o. DOI:10.1016/s0018-506x(02)00050-8.  

Források[szerkesztés]