Sant’Agata de’ Goti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sant’Agata de’ Goti
Sant'Agata de' Goti.JPG
Sant’Agata de’ Goti látképe
Sant’Agata de’ Goti címere
Sant’Agata de’ Goti címere
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Campania
Megye Benevento (BN)
Frazionék Bagnoli, Boscocupo Torretta, Cantinella, Cerreta, Cotugni Paolini, Faggiano, Laiano, Palmentata, Presta, San Silvestro Migliara, Santa Croce, Sant’Anna, San Tommaso, Saviano, Traugnano, Tuoro di Santagata, Verroni
Irányítószám 82019
Körzethívószám 0824
Népesség
Teljes népesség 11 241 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 183,7 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 159 m
Terület 62,92 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sant’Agata de’ Goti  (Olaszország)
Sant’Agata de’ Goti
Sant’Agata de’ Goti
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 41° 05′, k. h. 14° 30′Koordináták: é. sz. 41° 05′, k. h. 14° 30′
Sant’Agata de’ Goti weboldala

Sant’Agata de’ Goti község (comune) Olaszország Campania régiójában, Benevento megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye délnyugati részén fekszik, 35 km-re északkeletre Nápolytól, 25 km-re nyugatra a megyeszékhelytől. Határai: Arienzo, Caserta, Dugenta, Durazzano, Frasso Telesino, Limatola, Moiano, Santa Maria a Vico, Tocco Caudio és Valle di Maddaloni. A település a Martorano és a Riello folyók mentén,a Taburno-hegy lejtőin fekszik. Félkör alaprajzú. A Taburno gazdag forrásokban,és a Casertai Királyi Palota kútjait is ezek a vizek táplálják,amelyeket Luigi Vanvitelli által tervezett vízvezeték szállítja a szökőkutakig.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település valószínűleg az ókori szamnisz város, Saticula helyén alakult ki, amelyről Titus Livius is említést tett írásaiban. A 6. században a gótok egyik központja lett, majd a 7. században longobárd fennhatóság alá került. 970-től püspöki székhely. A normann időktől nemesi birtok lett. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • az óváros
  • a 970-ben alapított, majd a 12. és 18. századokban újjáépített katedrális római kriptával
  • Sant’Angelo in Munculanis-templom
  • normann vár

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]