SMS Wiesbaden
| SMS Wiesbaden | |
 | |
| A Wiesbaden egy 1915-ben készült fotón | |
| Hajótípus | könnyűcirkáló |
| Névadó | Wiesbaden városa |
| Tulajdonos | .svg){kind=small} Kaiserliche Marine |
| Hajóosztály | Wiesbaden-osztály |
| Pályafutása | |
| Építő | Vulcan AG, Stettin |
| Építés kezdete | 1913. |
| Vízre bocsátás | 1915. január 30. |
| Szolgálatba állítás | 1915. augusztus 23. |
| Szolgálat vége | 1916. június 1. |
| Sorsa | elsüllyedt a skagerraki csatában |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 5180 t, 6601 t (max.) |
| Hossz | 145,3 m (teljes) 141,7 m (vízvonalon) |
| Szélesség | 13,9 m |
| Merülés | 6,06 m |
| Hajtómű | 12 gőzkazán, 2 gőzturbina – 2 db háromszárnyú hajócsavar (∅ 3,5 m) |
| Üzemanyag | szén, olaj |
| Teljesítmény | 31 000 le (22.800 kW) |
| Sebesség | 27,5 csomó (51 km/h) |
| Hatótávolság | 14 600 km 12 csomós sebesség mellett |
| Fegyverzet | 8 db 15 cm-es löveg (L/45) (1024 lövedék) 4 db 5,3 cm-es löveg (L/44) - helyette később 2 db 8,8 cm-es löveg (L/45) 4 db 50 cm-es torpedóvető cső (8 torpedó) |
| Páncélzat | övpáncélzat: 18-60 mm fedélzet: 20-60 mm parancsnoki torony: 20-100 mm válaszfalak: 40 mm lövegpajzsok: 50 mm |
| Legénység | 474 fő (köztük 17 tiszt) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Wiesbaden témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Wiesbaden a Német Császári Haditengerészet egyik könnyűcirkálója (kleiner Kreuzer – kiscirkáló) volt az első világháborúban. A róla elnevezett hajóosztálynak egy másik tagja volt, a Frankfurt. Az osztály egységei nagyban hasonlítottak az őket megelőzően épített Karlsruhe-osztály hajóihoz. A hajó gerincét 1913-ban fektették le és 1915 januárjában a háborús körülményekre tekintettel a média kizárásával bocsátották vízre. A hajó felszerelésével teljesen 1915 augusztusára készültek el. Fő fegyverzetét nyolc darab 15 cm-es űrméretű, 45 kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyú alkotta, csúcssebessége 27,5 csomó volt és teljes terhelés mellett 6601 tonna volt a vízkiszorítása.
A Wiesbaden részt vett a skagerraki csatában 1916 május 31-június 1-én. A csatában a cirkáló súlyos sérüléseket szerzett az Invincible brit csatacirkálótól, ami mozgásképtelenné tette. A közeledő brit flotta számos egysége tűz alá vette, de a hajó még órákon át a felszínen maradt. Végül csak egy ember élte túl a hajó pusztulását, akit egy norvég gőzös vett a fedélzetére napokkal később. A hajó roncsának helyzetét 1983-ban határozta meg a német haditengerészet.
Tervezés[szerkesztés]
A Wiesbaden gerincét még Ersatz Gefion néven fektették le az AG Vulcan stettini hajógyárában és 1915. január 20-án bocsátották vízre. A Nyílt-tengeri flotta (Hochseeflotte) kötelékébe 1915. augusztus 23-án került,[1] miután gyorsított tempóban elvégezték a próbajáratait. A hajó teljes hossza 145,3 m, szélessége 13,9 m, merülése a hajó elején 5,76 m volt, vízkiszorítása teljes terhelés mellett 6601 tonna volt. Meghajtásáról két Marine gőzturbina-rendszer által forgatott két 3,5 m átmérőjű hajócsavar gondoskodott. A hajtóművek teljesítményét 31 000 LE-re tervezték. Ezeket tizenkét széntüzelésű, Marine-típusú gőzkazán és két olajtüzelésű kazán hajtotta meg, ami 27,5 csomós csúcssebességet tett lehetővé a hajó számára. Szénkészlete 1280 tonna volt és további 470 tonna olajat vitt magával, amivel a hatótávolsága 4800 tengeri mérföld (8900 km) volt 12 csomós sebesség mellett. A Wiesbaden 17 fős tiszti kar mellett 457 fős legénységgel rendelkezett.[2]
A hajót nyolc 15 cm-es, 45 kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyúval szerelték fel, melyeket külön forgatható talpazatokon helyeztek el. Közülük kettő egymás mellett a hajó elején, kettő-kettő a hajó két oldalán és kettő lépcsőzetes elrendezésben a hajó hátsó részén foglalt helyet. Az ágyúk hatótávolsága 17 600 méter volt, és 1024 darabos lőszerkészlettel rendelkeztek, így minden lövegre 128 darab jutott. A hajó légvédelmét eredetileg négy darab 5,2 cm-es, 44 kaliberhosszúságú légvédelmi ágyú látta el, később ezeket egy pár 8,8 cm-es, 45 kaliberhosszúságú ágyúval cserélték le. Fegyverzetéhez tartozott még négy 50 cm-es torpedóvetőcső, melyekből kettő a víz alatt a hajó két oldalán, kettő pedig a fedélzeten, a hajó közepén volt elhelyezve. A hajó képes volt 120 akna szállítására is. A Wiesbadent a vízvonal mentén páncélöv védte, melynek vastagsága a legvastagabb részén, a hajó közepén 60 mm-es volt. A parancsnoki torony vastagsága 100 mm volt az oldalain, felül pedig 60 mm.
Szolgálat[szerkesztés]
A Wiesbaden első és egyetlen kapitánya Fritz Reiß volt. A hajót a Balti-tengeren elvégzett próbajáratok és kiképzés után a II. felderítőcsoporthoz (Aufklärungsgruppe II) osztották be. 1915 decemberétől őrjáratokat és biztosítási feladatokat látott el az Északi-tengeren, valamint részt vett aknatelepítési hadműveletekben is. A felderítőcsoport Friedrich Boedicker ellentengernagy vezetésével részt vett a skagerraki csatában (1916. május 31.-június 1.). Testvérhajója, a Frankfurt Boedicker zászlóshajója volt az összecsapás során. Az egységnek Franz Hipper ellentengernagy I. felderítőcsoportjának csatacirkálóit kellett kísérnie. A csata elején az északra tartó kötelék jobb (keleti) oldalán haladt[3] és így az első összecsapásokban nem vett részt, mikor a nyugati oldalon az Elbing, a Pillau és a Frankfurt először találkozott a brit cirkálókkal.[4]
A Wiesbaden és a II. felderítőcsoport többi egysége 18:30-kor összetalálkozott a Chester cirkálóval. Tüzet nyitottak a brit hajóra és számos találatot értek el rajta. A harcokba becsatlakozott Robert Arbuthnot ellentengernagy 1. cirkálóraja és Horace Hood ellentengernagy 3. csatacirkálóraja. Hood és zászlóshajója, a Invincible 18:53-kor a Wiesbadent vette tűz alá és egyik lövedéke a gépházában robbant fel mozgásképtelenné téve a hajót.[5] A másik két brit csatacirkáló is a Wiesbadenre lőtt és azok is értek el találatokat. Paul Behncke ellentengernagy, a német kötelék élén haladó csatahajók parancsnoka a megrongálódott Wiesbaden támogatására rendelte a hajóit. Ezzel egyidőben, 19:00-kor a brit 3. és 4. könnyűcirkálóraj egységei megpróbáltak torpedótámadást intézni a németek vonala ellen. Miközben lőtávolon belülre igyekeztek érni, tüzet nyitottak a Wiesbadenre.[6] Az Onslow romboló 1800 méterre megközelítette a német cirkálót és kilőtt rá egy torpedót, ami a parancsnoki torony magasságában érte a hajót, de ennek ellenére a felszínen maradt.[7] Arbuthnot a sérült könnyűcirkáló ellen vezette páncélos cirkálóit David Beatty csatacirkálóinak vonalán átvágva, hogy megadja annak a kegyelemdöfést. Azonban nem vette észre az annak védelmére érkező német csatahajókat. Azok össztűzében a Defence 19:15-kor a levegőbe repült és a Warrior végzetes sérüléseket szerzett.[8]
A Grand Fleet elhaladó brit csatahajók sorban tüzet nyitottak rá. Jellicoe a magatehetetlen, de felvont zászlóval támadásra kész cirkálóról maga is megemlékezett a háború után, amikor 19:20 körül elhaladt mellette zászlóshajóján.[9] A Wiesbaden több torpedót is kilőtt a távolban elhaladó brit csatahajókra 19:45 körül. Valószínűleg az egyik általa kilőtt torpedó találta el 19:54-kor a Marlborough csatahajót, Cecil Burney altengernagy zászlóshajóját, mely találat okozta vízbetörések kis híján a csatahajó pusztulását okozták, de végül sikerült hazaérnie június 2-án.[10]
Scheer harmadik hátraarca után kialakuló összecsapás során Georg von Hase, a Derfflinger tüzértisztje a következőket jegyezte fel:
- Hirtelen az egyik periszkópon át látom, hogy egy lángoló német könnyűcirkáló (kiscirkáló) sodródik előttünk. Felismerem benne a »Wiesbaden«t. Csaknem teljesen ellepte a füst, csak a tatja vehető ki és az ott lévő löveg megszakítás nélkül tüzel az egyik kis angol cirkálóra. Derék »Wiesbaden«! Bátor a legénysége ennek a jó hajónak![11]
Röviddel 20:00 után a III. rombolóflottilla egységei kísérletet tettek a Wiesbaden legénységének kimentésére, de brit csatahajók erős tűzében ez nem volt lehetséges.[12] Újabb kísérletet is tettek a mentőakcióra, de a rombolók szem elől vesztették a cirkálót és nem találtak már rá.[13] A hajó végül valamikor 02:45 és 03:45 között süllyedhetett el. Legénységéből 22-en három tutaj segítségével elhagyták a süllyedő hajót, de csak Hugo Zenne fűtő volt már csak életben, mikor két nappal később a norvég Willy gőzös felfedezte őket.[14] Az 589 halálos áldozat között volt az ismert író és költő, Johann Kinau is, aki Gorch Fock néven alkotva műveiben a halászok és tengerészek életét mutatta be. Tiszteletére a későbbi német haditengerészetek (Kriegsmarine és Bundesmarine) két vitorlás kiképzőhajót is elneveztek. Az ő és több bajtársa holttestét Svédország partjaira sodorták a hullámok és itt temették el őket.
A hajóroncs ma[szerkesztés]
A Wiesbaden roncsát 1983-ban találták meg a német haditengerészet búvárai. A hajó gerincével felfele nyugszik a tenger fenekén 52 méteres mélységben és ez volt az utolsó német cirkáló a skagerraki csatában, melynek helyzetét meg tudták határozni. A búvárok felszínre hozták a hajócsavar tengelyének egyik borítóelemét – melyet a roncs fosztogatói robbanthattak le róla – és az egyik fényszórójának egy darabját, melyek ma Cuxhavenben, a Windstärke 10 – Wrack- und Fischereimuseumban vannak kiállítva. 2011 júniusában ismét német búvárok hajtottak végre merülést a roncshoz, melynek során megállapították, hogy a cirkáló két hajócsavarja hiányzik. Valószínűleg még 1983 előtt emelhették ki őket. Tervek vannak arra, hogy a hajó egyes részeit kiemeljék és a csatára emlékezve a hamburgi nemzetközi tengerészeti múzeumban (Internationales Maritimes Museum Hamburg) állítsák ki őket.
1941. május 31-én, a skagerraki csata 25. évfordulóján a haditengerészeti tüzérség felügyelősége (Inspektion der Marineartillerie) Kielben átadta Wiesbaden városának a cirkáló hajógyári modelljét, mely ma is megtekinthető a wiesbadeni városházán.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Gröner, 111–112. o.
- ↑ Gröner, 111. o.
- ↑ Tarrant, 70. o.
- ↑ Tarrant, 96. o.
- ↑ Tarrant, 127–128. o.
- ↑ Tarrant, 137–138. o.
- ↑ Tarrant, 139. o.
- ↑ Tarrant, 137-138. o.
- ↑ Jellicoe: The Grand Fleet, 13b fejezet. [2016. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 4.)
- ↑ Campbell, Analysis 167. o.
- ↑ Georg von HASE: Skagerrak. Die größte Seeschlacht der Weltgeschichte, Leipzig 1920, 112. o.
- ↑ Tarrant, 170-171. o.
- ↑ Campbell 214. o.
- ↑ Campbell 294-295. o.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a SMS Wiesbaden című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a SMS Wiesbaden (1915) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom[szerkesztés]
- Bennett, Geoffrey. Naval Battles of the First World War. London: Pen & Sword Military Classics (2005). ISBN 1-84415-300-2
- Campbell, John. Jutland: An Analysis of the Fighting. London: Conway Maritime Press (1998). ISBN 1-55821-759-2
- A Companion to Twentieth-century German Literature. London: Routledge (1997). ISBN 0-415-15057-4
- Conway's All the World's Fighting Ships: 1906-1922. Annapolis, MD: Naval Institute Press (1984). ISBN 0-87021-907-3
- Gröner, Erich. German Warships: 1815–1945. Annapolis, MD: Naval Institute Press (1990). ISBN 0-87021-790-9
- Hadley, Michael L.. Count Not The Dead: The Popular Image of the German Submarine. Annapolis, MD: Naval Institute Press (1995). ISBN 0-7735-1282-9
- Scheer, Reinhard. Germany's High Seas Fleet in the World War. Cassell and Company, ltd (1920)
- Tarrant, V. E.. Jutland: The German Perspective. London: Cassell Military Paperbacks (1995). ISBN 0-304-35848-7
- Georg von HASE: Skagerrak. Die größte Seeschlacht der Weltgeschichte, Leipzig 1920
- Oliver Mathias: Gorch Fock und der Untergang des Kleinen Kreuzers S.M.S. Wiesbaden – német nyelvű tanulmány
Koordináták: é. sz. 57° 00′ 05″, k. h. 5° 53′ 37″