Ugrás a tartalomhoz

Rákóczi Erzsébet (1654–1707)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2018. november 19., 20:18-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (0 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10))
Rákóczi Erzsébet
Született1654. november 16.
Zboró
Elhunyt1707. november 8. (52 évesen)
Szávaújvár
HázastársaErdődy György (1672–)
SzüleiRákóczi László
Foglalkozásaköltő
SírhelyeKlanjec
SablonWikidataSegítség

Rákóczi és felsővadászi gróf Rákóczi Erzsébet (Zboró, 1654. november 16.Szávaújvár, 1707. november 8.) költő, Rákóczi László és Bánffy Erzsébet leánya, Rákóczi Pál országbíró unokája, a Rákóczi-család katolikus ágának sarja.

Élete, házassága

1664-ben teljes árvaságra jutott, ekkortól II. Rákóczi György fejedelem özvegye, Báthory Zsófia neveltette. 1668. február 8-án férjhez ment gróf Erdődy Ádámhoz, azonban a házasságkötés után néhány hónappal özvegyen maradt. Két évvel később első férjének unokatestvérével, gróf Erdődy Györggyel (1645-1712) házasodott össze. A kezdetben boldognak tűnő házasságot a történelem hullámverései tették próbára. Thököly Imre hadai elszakították egymástól a házasfeleket, Erzsébet Krakkóban egyedül vészelte át a nehéz időszakot. Ekkortájt, 1685-ben hirtelen elhidegült férjétől; annyira, hogy kész volt akár zárdába is vonulni előle. Viszonyuk olyannyira elmérgesedett, hogy a kancellária tagjai előtt kellett megállapodást kötniük a viszony rendezéséről. Leveleiből is kitűnik, hogy mennyire volt elmérgesedve a köztük lévő kapcsolat: „kurva az anyja, eleget szóltak már kettőnkrűl, ugyan nem tehettek kárt, s bézártuk már alkalmasint hamisan szólott szájakat” a köztük lévő kapcsolatnak nem használt az sem, hogy rosszízű pletykák terjengtek, aminek alapja lehetett az is, hogy Erzsébetet az 1670-es évektől igen közeli barátság fűzte Esterházy Pálhoz. Valószínűleg ebben az időben keletkezett első ismert verse, a Jaj, én szerencsétlen, jaj, én boldogtalan kezdetű. A több Zrínyi-imitációt is tartalmazó panaszéneket minden bizonnyal régi ismerősének és pártfogójának, a szintén költő Esterházy Pálnak szánta (ekkoriban választották nádorrá), mondván: Ne felejts el engem, régi szolgálódot, / Ha valami leszen, te fogd én pártomot.

A hathatós pártfogó és a békéltetésre felvonultatott esztergomi érsek elsimította a viszályt a házasfelek között. A régi harmónia azonban nem tért vissza: míg Erdődy György többnyire Bécsben tartózkodott, Erzsébet horvátországi birtokaikon töltötte idejét. Olyannyira nem tartott örökké a béke, hogy 1695-ben véglegesen megromlott kettejük házassága. Erzsébet 1707. november 8-án halt meg férjének szávaújvári kastélyában, honvágytól gyötörten. A Varasd megyei klanjeci monostortemplomban kriptájában temették el 1708 elején. Gyermekei nem voltak, birtokait rokonaira, Rákóczi Juliannára és II. Rákóczi Ferencre hagyta, akikhez barátságos viszony fűzte. Férjével 1672 és 1707 között egymáshoz írt 208 levele a kor egyik legjelentősebb levélgyűjteménye, valamint fontos művelődéstörténeti dokumentum.

Származása

Jegyzetek

  1. Miroslav Marek: Rákóczi 3 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. január 23. (Hozzáférés: 2012. október 4.)

További információk