Robert Oppenheimer

Robert Oppenheimer
Született	Julius Robert Oppenheimer 1904. április 22. New York
Elhunyt	1967. február 18. (62 évesen) Princeton
Állampolgársága	amerikai
Házastársa	Katherine Oppenheimer (1940. november 1. – 1967. február 18.)
Gyermekei	Peter Oppenheimer Toni Oppenheimer
Foglalkozása	elméleti fizikus mérnök magfizikus műgyűjtő egyetemi oktató science administrator fizikus
Tisztsége	igazgató (1943–1945) igazgató (1947–1966)
Iskolái	Harvard Egyetem Cavendish Laboratory Ethical Culture Fieldston School Jesus College Harvard Főiskola Cambridge-i Egyetem Göttingeni Egyetem
Kitüntetései	a Princetoni Egyetem díszdoktora Amerikai Fizikai Társaság tagja honorary doctor of the University of Calcutta Messenger Lectures (1945) Medal for Merit (1946) Richtmyer Memorial Lecture Award (1947) a francia Becsületrend lovagja (1958) Three Physicists Prize (1958) Nessim-Habif Award (1962) Foreign Member of the Royal Society (1962. május 3.) Enrico Fermi-díj (1963)
Halál oka	nyelőcsőrák
Robert Oppenheimer aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Oppenheimer témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Julius Robert Oppenheimer (New York, 1904. április 22. – Princeton, 1967. február 18.) zsidó származású amerikai elméleti fizikus, a Manhattan terv igazgatójaként fontos szerepet játszott az első amerikai atombomba kifejlesztésében. Egyike azon fizikusoknak, akiket az „atombomba atyja”-ként emlegetnek.

Élete

1943-tól 1945-ig a Los Alamosban az atombombaprogram vezetője, majd 1947-től 1952-ig az USA Atomenergia Bizottságának (Atomic Energy Commission – AEC) egyik testületének, az Általános Tanácsadó Testületnek ( General Advisory Commitee) az elnöke.

1947-től 1966-ig a Princetoni Egyetem Institute for Advanced Study igazgatója. 1963-ban Enrico Fermi-díjjal tüntették ki.

Vezetésével 1945. július 16-án Új-Mexikóban felrobbantották az első atombombát. A Trinity (Szentháromság) fedőnevű kísérleti robbantás helye a Los Alamos közelében fekvő Alamogordo légibázis volt. Nem messze a robbanás helyszínétől állt a néhai George McDonald elhagyott farmja, adva annak lehetőségét, hogy megfigyeljék, milyen hatással lehet a robbanás az épületekre. A farmot a robbanás magjából kiáramló hőhullám teljesen megsemmisítette. A robbanás hatásainak megfigyelésére különböző mérőműszereket telepítettek. Mérték például a radioaktív sugárzást, hőmérsékletet, légnyomást. Oppenheimer egy bunkerben kialakított irányítóközpontból figyelte az eseményeket. Az első kísérleti atombomba felrobbantása után eszébe jutott egyik kedvenc olvasmánya, a Bhagavad-gíta egyik sora (11,32): „Én vagyok a halál, világok pusztítója”.

A Truman-kormányzat alatt (1944-1953) általános megbecsültségnek örvendett, de az új, Eisenhower által vezetett amerikai kormány (1953-1961) már nem volt hálás. Az elért eredményei ellenére – méltatlanul – támadások érték és kommunistának kiáltották ki. 1954 júniusában – hosszas és heves hangvételű bizottsági meghallgatások után – megfosztották atomenergetikai biztonsági jogosultságaitól és ezzel elveszítette minden kormányzati befolyását és politikai szerepét. 1963-ban részlegesen rehabilitálták, amikor december 2-án személyesen az amerikai elnök, Lyndon B. Johnson adta át neki az Enrico Fermi-díjat és a vele járó 50 ezer dolláros (adómentes) csekket.

Biztonsági jogosultságait azonban soha nem kapta vissza, politikai kirekesztettsége alig csökkent, megalázott és mellőzött emberként halt meg.

Halála

Oppenheimer 40 éven át volt láncdohányos, a nukleáris kísérletek során valószínűleg jelentős radioaktív sugárzás is érte. 1965 végén gégerákot diagnosztizáltak nála és a kezelések ellenére másfél évvel később, 1967. február 18-án hunyt el.

Tovább információk

• Grzegorz Jaszunski: A démon évei. Kémkedtek-e az "atomkémek"?; ford. Bárkányi Zoltánné; Kossuth, Bp., 1972
• Paul Strathern: Oppenheimer; ford. Maróti Zsolt; Elektra Kiadóház, Bp., 2000 (Heuréka)