Pygiptila stellaris
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pygiptila stellaris témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pygiptila stellaris témájú kategóriát. |
A Pygiptila stellaris a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó Pygiptila nem egyetlen faja.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Johann Baptist von Spix német biológus írta le 1825-ben, a Thamnophilus nembe Thamnophilus stellaris néven.[3]
Alfajai
- Pygiptila stellaris maculipennis (P. L. Sclater, 1855)
- Pygiptila stellaris occipitalis Zimmer, 1932
- Pygiptila stellaris purusiana Todd, 1927
- Pygiptila stellaris stellaris (Spix, 1825)[2]
Előfordulása
Dél-Amerika északi részén, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Peru, Suriname és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye síkvidéki erdőkben van.[4]
Megjelenése
Átlagos testhossza 13 centiméter, testtömege 23-27 gramm.[5]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. január 26.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. január 26.)
- ↑ Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. január 26.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. január 26.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2017. október 24.)
