Prospektív emlékezet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az agyféltekék lebenyei (animáció).
Az övtekervény (animáció).
Hippocampus (animáció).
Parahippocampalis tekervény (animáció).
A köztiagy (piros) térbeli helyzete (animáció). Legnagyobb részét a talamusz képezi.
A limbikus rendszer
Az agykamrák helyzete a koponyában. Oldalkamrák vetülete piros, harmadik és negyedik agykamráké sötétkék színnel jelölve.
A híd térbeli helyzete.(animáció)
A nyúltvelő térbeli helyzete.(animáció)

Prospektív emlékezetnek nevezzük azt a memóriafajtát, amikor emlékszünk rá, hogy meg kell tennünk valamit, amit elterveztünk, anélkül, hogy bárki vagy bármi is emlékeztetne bennünket.[1] Alacsony információtartalommal rendelkezik, mivel csak a mindennapi terveinkkel és céljainkkal foglalkozik. Ilyen például, mikor eszünkbe jut, hogy fogkrém tetejét visszatekerjük fogmosáskor, megírjunk egy fontos e-mailt vagy vissza kell vinnünk egy kikölcsönzött filmet. Bizonyos személyek életében vannak rendkívül fontos feladatok, amiknek elfelejtése komoly következményekkel járhat. Ide tartozó példa, mikor a pilóta nem felejt el végrehajtani repülés során egy biztonsági eljárást. Különbséget kell tenni a retrospektív és a prospektív emlékezet között. Az előbbinek magas az információtartalma: nem csak emberekről és szavakról alkotott tudásunkat tartalmazza, de tárolja azokat az eseményeket, amelyek korábban megtörténtek velünk.[2] Általában több külső hívóinger (például egy múlttal kapcsolatos kérdés) áll rendelkezésünkre. A prospektív emlékezet jövőbeni terveinkre összpontosít.

A prospektív emlékezet fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eseményalapú és idői alapú prospektív emlékezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A prospektív emlékezetet két nagy csoportra tudjuk osztani annak alapján, hogy milyen hívóingerekkel figyelmeztetik a személyt egy cselekvés végrehajtására.

Az egyik csoport az eseményalapú prospektív emlékezet , amikor valamilyen külső esemény emlékeztet bennünket arra, hogy meg kell tennünk valamit.[3] Például elsétálva egy könyvtár előtt eszünkbe jut, hogy vissza kell vinnünk egy könyvet.

A másik csoport az idői alapú prospektív emlékezet . Ebben az esetben a végrehajtandó cselekvés valamilyen időponthoz kötötten kell hogy eszünkbe jusson.[3] Például észrevesszük, hogy este 8 óra van, és ilyenkor van adásban kedvenc sorozatunk.

Sellen, Lowie, Harris és Wilkins (1997) [4] által végzett kutatásban munkahelyi szituációkban hasonlították össze az eseményalapú és az idői alapú prospektív emlékezetet. A résztvevők egy kitűzőt kaptak, amelyen meg kellett nyomniuk egy gombot vagy bizonyos előre megadott időpontokban (idői alapú) vagy előre meghatározott helyeken (eseményalapú). Az eredmények azt mutatták, hogy a kísérleti személyeknek az eseményalapú helyzetben jobb volt a prospektív emlékezeti teljesítménye (52%), mint az idői alapú feladatban (33%). Ennek az a magyarázata, hogy a két feladat közti alapvető különbség, hogy az eseményalapú helyzetben az eltervezett cselekvést egy külső inger váltotta ki, míg az idői alapú helyzetben a személynek saját magának kellett hívóingert generálni, ami megmagyarázza azt, hogy miért töltöttek több időt a feladattal ebben a feltételben. Feltételezhető, hogy a külső figyelmeztető jelzések hatékonyabban emlékeztetnek bennünket arra, hogy valamit meg kell tennünk, mint a belső jelzések, így azt várhatjuk, hogy jobban teljesítünk az eseményalapú prospektív emlékezeti feladatokban.

Hicks, Marsh és Cook (2005) [5] úgy vélték, hogy túlságosan leegyszerűsített az a megközelítés, hogy az eseményalapú feladatok könnyebbek, az idői alapúak pedig nehezebbek. Lényegesebb szempont, hogy mennyire jól körülírt a prospektív emlékezeti feladat. Feltételezésüket egy olyan kísérletben vizsgálták meg, amelyben a kísérleti személyeknek egy lexikai döntési feladatot kellett végrehajtaniuk négy különböző kísérleti elrendezésben. Két eseményalapú feltétel volt:

  • az egyikben pontosan meghatározott volt a feladat (figyelni kellett a „szép” és az „üt” szavakat)
  • a másikban kevésbé körülhatárolt (az állatokkal kapcsolatos szavakat kellett figyelni).

Ugyanígy két idői alapú feladat is volt:

  • egy pontosan meghatározott (4 és 8 perc elteltével kellett válaszolni)
  • a másik kevésbé (válaszolni kellett 3-5 perc múlva, illetve 7-9 perc múlva).

Tekintve, hogy az emberek feldolgozási kapacitása korlátozott, a különböző prospektív emlékezeti feltételek nehézségére abból következtettek, hogy mennyire lassították le a lexikális döntési feladat végrehajtását.

Hicks és munkatársai eredményeikből megállapították, hogy az eseményalapú feltételek kevésbé akadályozták a lexikai döntési feladatok kivitelezését, mint az idői alapú feltételek. Valamint mindkét esetben a kevéssé körülírt feladatok nagyobb mértékben megnehezítették a lexikai döntést, mint a pontosan meghatározott feladatok. Vagyis, több információfeldolgozó kapacitást köt le, ha a személy szándékai kevésbé egyértelműek, mint ha pontosak.

Azonnali és késleltetett végrehajtású eseményalapú feladatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

McDaniel, Einstein, Graham és Rall (2004) [6] tovább bontották az eseményalapú memóriát: megkülönböztettek azonnali és késleltetett végrehajtású emlékezeti feladatokat. Kísérleti helyzetekben általában azonnali végrehajtású feladatokat használnak, amelyekben a kísérleti személynek rögtön reagálnia kell, amikor észlelik a megfelelő jelzőingert. Azonban a valóságban gyakran felmerülnek olyan késleltető és zavaró körülmények, amelyek megakadályozzák, hogy a kulcsinger észlelésekor végrehajtsuk az adott cselekvést. McDaniel és munkatársai kísérletében a résztvevőknek az volt a feladata, hogy a piros színű képernyő felvillanásakor lenyomják a „l” billentyűt, mikor befejezték az adott feladatot, amit épp csináltak. Bizonyos esetekben azonban a folyamatban lévő feladatot megszakították egy másikkal. A késleltetés hossza nem befolyásolta a prospektív emlékezeti feladat végrehajtását, viszont romlott a teljesítmény akkor, amikor 40 másodperces késletetés során egy zavaró feladatot is beiktattak, ahhoz képest, amikor ugyanilyen hosszú késletetés alatt nem volt zavaró feladat. A prospektív emlékezeti feladatok végrehajtását tehát megzavarhatja a késletetés, azonban egy emlékeztető jelzés teljes mértékben képes kioltani a zavaró körülmények hatását

Elméleti távlatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A prospektív emlékezet hátterében álló folyamatok közül az alábbiak a legfontosabbak:

Előkészítő és figyelmi folyamatok elmélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két folyamat mindig szükséges a sikeres prospektív emlékezeti teljesítményhez:[7]

  1. Az egyik a monitorozó működés, amely már akkor elkezdődik, amikor a személy kialakítja a szándékot, és odáig tart, amíg a szándék megvalósításra kerül. Nagy kapacitást igénylő feladatokkal jár, mint pl. a figyelmi működés.
  2. A másik szükséges folyamat a retrospektív emlékezet működése. Ez segít abban, hogy felismerjük prospektív emlékezeti céljainkat, illetve hogy fel tudjuk idézni a szándékunkban álló cselekvést.

A retrospektív memóriánk révén emlékezünk arra, hogy mit is szándékozunk tenni a jövőben, a monitorozás pedig segít, hogy akkor hajtsuk végre az adott cselekvést, amikor a megfelelő körülmények előállnak.

Többszörös folyamatok elmélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A prospektív emlékezet sikeres működéséhez minden esetben aktív és kapacitást igénylő monitorozásra van szükség.[8] Bizonyos esetekben azonban automatikusan hajtjuk végre a prospektív emlékezeti feladatokat, anélkül hogy szükségünk lenne erre az aktív monitorozásra. Az elmélet szerint különféle kognitív folyamatokat (pl. figyelmi folyamatokat) használhatunk a prospektív emlékezet működtetéséhez, ugyanakkor a kulcsingerek észlelése bizonyos feltételek esetén általában automatikusan történik (nem szükséges hozzá figyelmi monitorozás). Ezek a feltételek:

  1. A kulcsinger és a célviselkedés között erős asszociatív kapcsolat van.
  2. A kulcsinger szembetűnő vagy kiugró.
  3. A prospektív emlékezeti feladat közben végzett másik tevékenység lehetővé teszi, hogy a figyelem a kulcsinger releváns jellemzőire irányuljon.

A prospektív feladatok kapacitásigénye valóban e három tényező függvénye. A kutatók között egyetértés van abban a kérdésben, hogy a prospektív emlékezeti feladatok sikeres végrehajtásához gyakran jelentős mértékű monitorozást, az előkészítő figyelmi folyamatok igénybevételét kívánja meg. Ez inkább olyankor igaz, amikor rövid ideig próbál fejben tartani egy szándékot a személy (laboratóriumi helyzetben), mint amikor hosszabb ideig (ami a mindennapi helyzetben jellemzőbb). A kísérleti eredmények azonban azt mutatják, hogy nem minden esetben szükséges a monitorozás a prospektív feladatok sikeres végrehajtásához, ez pedig inkább a többszörös folyamatok elméletével áll összhangban, nem pedig a PAM-elmélettel. Valószínű, hogy néha meglehetősen automatikus műveletek segítségével hajtjuk végre a prospektív emlékezeti feladatokat.

Anatómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frontális lebeny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A prospektív emlékezet feladatkörébe tartozik, hogy emlékezzünk és végrehajtsunk egy cselekvést, ehhez szükségünk van az epizodikus emlékezet, a deklaratív emlékezet, a retrospektív emlékezet és a központi végrehajtó rendszer ép működésére, amelyért a frontális lebeny a felelős.[9][10] Pozitronemissziós tomográfiát (PET) alkalmazó kutatásokban a kutatók az agyi véráramlást figyelték a kísérleti személyeken, akik prospektív emlékezeti feladatokat hajtottak végre.[11][12][13] Megállapították, hogy az ilyen feladatok során a prefrontális kéreg aktivitást mutatott.

Parietális lebeny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagyagy fali (parietalis) lebenyének is fontos szerepe van a prospektív emlékezet szempontjából. Feladataihoz tartozik azon különböző jelzések felismerésére, amelyek aktiválják ezt az emlékezeti rendszert, valamint felelős a figyelem fenntartatásért.[9][13][14]

Limbikus rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A limbikus rendszeren belül a hippocampusnak, a parahippocampalis területnek, a talamusznak és az övtekervény(gyrus cinguli) elülső és hátsó részének is jelentős szerepe van.

  • A hippocampus feladata, hogy az emlékeink közül megtalálja a megfelelő cselekvést. PET vizsgálatok során a hippocampus aktivitást mutatott mind az eseményalapú, mind az idői alapú memória feladatokban.[9]
  • A gyrus parahippocampalis körülveszi a hippocampust, s a kérgi területekről érkező szenzoros információt továbbjuttatja a hippocampusnak. [15] Kondo és munkatársai kimutatták , hogy prospektív emlékezeti feladatok végrehajtása során ez a terület is aktivitást mutat.[14]
  • A talamusz szintén a hippocampus közelében helyezkedik el. Közvetíti a szenzoros információt a kérgi területek között.[16] Sikeres prospektív emlékezeti feladatok során, a PET kimutatja, hogy a thalamus akkor aktiválódik, ha a szándékot jelző ingerek jelen vannak és végrehajtódnak.[12] Azokban az esetekben, amikor a kísérleti személy számít a jelzésre, az aktivitás elmarad.
  • A cinguláris kéreg (gyrus cinguli) emlékezettel kapcsolatos feladata szintén információközvetítés, mégpedig a hippocampus és a kérgi területek között.[17] Az anterior és posterior területek a jelzések megtervezésében és kialakításában vesznek részt.[14] Lézió esetén a személy képtelen lesz felidézni az adott jelzést, főleg ha az emlékezeti feladatban késleltetést iktattak be.[18]

A prospektív emlékezet mérése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Prospektív és Retrospektív Emlékezeti Kérdőív[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angol megfelelő: Prospective and Retrospective Memory Questionnaire (PRMQ) . Crawford és munkatársai (2003) [19]: A kérdőívre kapott válaszokat elemezve elkülönítettek 3 változót: prospektív és retrospektív emlékezet, rövidtávú emlékezet és hosszú távú emlékezet, valamint általános emlékezet. A mindennapi életben az emlékezés és a felejtés is legtöbbször egyszerre igényli a retrospektív és a prospektív memória működését. A kérdőív 16 elemből áll, és a résztvevőnek az a feladata, hogy egy ötfokú skálán jelölje milyen gyakran következik be emlékezeti zavar az életében. Ahhoz, hogy egy kérdőívet érvényesnek lehessen tekinteni, az kell, hogy az emberek kérdőívre adott válaszai egybevágjanak azzal, ahogy valójában viselkednek.

Mäntylä (2003) ezt vizsgálta kísérletében[20]: súlyos prospektív emlékezeti problémákra panaszkodó nőket hasonlított össze olyan nőkkel, akik nem számoltak be ilyen nehézségekről. Különböző feladatokban mérték prospektív és retrospektív emlékezeti működését. (Pl. emlékeztesse a vizsgálatvezetőt hogy írjon alá egy lapot, ha azt mondja vége a feladatnak.) A problémás csoport rosszabbul teljesített a prospektív feladatokban, a retrospektívben viszont nem volt különbség. Egy másik kísérletében (2003): milyen összefüggés van a PRMQ-pontszám és a különböző retrospektív emlékezeti tesztek (szófelidézés, arcfelismerés) között. Meglepő módon a retrospektív emlékezeti teljesítményt nem jósolta be a PRMQ retrospektív emlékezeti skáláján elért pontszám, ami azt jelzi, hogy a legtöbb ember nem tud pontos becslést adni arról, hogy valójában mennyire működik jól vagy rosszul az emlékezete.

A prospektív emlékezetet befolyásoló tényezők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Öregedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy idős embernek a memóriája már nem a régi. Laikusok szerint a feledékenység és a prospektív emlékezet zavarai állnak e mögött. Valójában nem ez a jellemző. Henry, MacLeod, Phillips és Crowford (2004) [21] elvégeztek egy metaanalízist az öregedésnek a retrospektív és a prospektív emlékezetre gyakorolt hatásaival kapcsolatos eredményeken. Azt találták, hogy az öregedés sokkal inkább a szabad felidézési teljesítményt rontotta (ami a retrospektív emlékezet egyik mutatója), mint a prospektív emlékezeti feladatokban nyújtott teljesítményt.

Henry és munkatársai (2004) egy másik metaanalízisben azt vizsgálták, hogy miként hat az öregedés az eseményalapú, illetve idői alapú prospektív emlékezeti feladatokra. Mindkét típusú feladat végrehajtását kedvezőtlenül befolyásolja az öregedés, de sokkal inkább érvényesül ez a negatív hatás olyan feladatoknál, amelyek jobban igénybe veszik az információfeldolgozási kapacitást, mint az egyszerűbb feladatoknál.

Martin és Schumann-Hegsteler (2001) [22] kimutatták, hogy az idői alapú prospektív emlékezeti helyzetekben is fontos szempont, hogy mennyire veszi igénybe a feladat az általános információfeldolgozási kapacitást.

Vannak kutatások, amelyek természetes körülmények között vizsgálták ezt a kérdést, például azzal mérték a prospektív emlékezetet, hogy a vizsgálati személyeknek bizonyos időközönként fel kellett hívniuk a kísérletvezetőt telefonon, vagy meg kellett jelenniük egy megbeszélt időpontban. Ezekből a vizsgálatokból az derült, ki, hogy valós helyzetben jobban teljesítenek a prospektív feladatokban.

Az időskorban emlékezeti hanyatlás figyelhető meg. Azonban Smith és munkatársai (2010) [23] rávilágítottak arra is, hogy a kornak a fiatalabbak körében is jelentősége van. 7-10 éves iskolás gyerekek eseményalapú prospektív emlékezetét hasonlították össze fiatal felnőttekével, és azt találták, hogy az utóbbi csoport jobban teljesített.

Stressz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A stressz és a lelki feszültség hozzájárul a prospektív emlékezet zavaraihoz is. Bár kevés adat van erről, de a feltevést alátámasztani látszik Cockburn és Smith (1994) [24] kísérlete: a kísérleti személyeknek minden alkalommal mikor az idő jelzett, meg kellett kérdezniük, hogy mikor találkoznak újra a kísérlet vezetővel. A felejtés valószínűségét azzal növelték, hogy viszonylag hosszú késleltetéssel szólalt meg a jelző az instrukció elhangzását követve. Eredményük: az erősen szorongó személyek szignifikánsan nagyobb valószínűséggel felejtették el feltenni a kérdést, mint a kevéssé szorongók.

Harris és Menzies (1999) [25] kísérlete: A kísérleti személyeknek 60 szóhoz kellett szemantikailag illő párt találni, és meg is kellett jegyezniük ezeket. Eközben egy prospektív emlékezeti feladatot végeztek (x-et kellett tenni a szólista azon elemeihez, amik „ruhák” vagy „testrészek” kategóriába tartoztak). Eredményük: az erősebben szorongók rosszabbul teljesítettek a prospektív emlékezeti feladatban.

Landsinger (2002) [26] egyetemistákkal végezte el kísérletét: 55 tanulót 4 csoportba osztott fel aszerint, hogy milyen mennyiségű feladatot kellett elvégezniük és mekkora stressznek voltak kitéve a hallgatók (kevés feladat – kevésbé stresszes helyzet, sok feladat – stresszes helyzet, kevés feladat – stresszes helyzet, sok feladat – kevésbé stresszes helyzet). Mind a négy csoport ugyanazt az emlékezeti feladatot végezte el. Megállapította, hogy az elvégzendő feladat mennyisége és a stressz helyzet meggátolja a feladatok helyes elvégzését, de a legmagasabb gátlás akkor fordult elő, mikor nagyobb mennyiségű feladatot kellett elvégezni, stresszes helyzetben.

Tudatmódosítók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kutatásokban megállapították, hogy a dohányzás, az alkohol, a cannabis, az ecstasy és a metamfetamin rossz hatással van a prospektív emlékezet működésére.

  • Rendszeres dohányzás következtében csökkent a prospektív emlékezeti teljesítmény és a nikotin hosszú távú hatása az emlékezetre dózisfüggő.[27][28]
  • A túlzott alkoholfogyasztás/alkoholizmus következtében teljesítményromlás figyelhető meg szólisták megtanulásában, rövid és hosszú távú memória feladatokban, a munkamemóriában és az elvont érvelésben.[29]
  • A cannabis nem csak döntéshozatalban, a tanulásban vagy az információ feldolgozásban okoz károsodást, de az emlékezetre is negatív hatással van.[30] Bartholomew (2010) kutatásában kimutatta, hogy a rendszeres cannabis fogyasztók rosszabb eredményt értek el a PRMQ feladat során, vagyis a cannabis negatívan hat a prospektív emlékezeti működésre.[30]
  • Az ecstasy és metamfetamin használok körében szintén akadályozott a prospektív emlékezet működése, illetve az utóbbi drog esetében azt is kimutatták, hogy a károsodás még azok esetében is kimutatható, akik már 6 éve teljesen tiszták.[31][32]

Rendellenességek és betegségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A sarlósejtes vérszegénységben szenvedőknek nem csak az immunrendszer károsodik, de az emlékezet is bonyodalmakba ütközik. Az eseményalapú prospektív emlékezet károsodása figyelhető meg sarlósejtes vérszegénységben szenvedő gyerekeknél.[33] Ez olyan mindennapi cselekvésekben nyilvánul meg, mint például a házi feladat elfelejtése, gyógyszerek bevételének elfelejtése vagy orvosi időpont elmulasztása. Ezek természetesen a felnőttekre is egyaránt jellemzőek.
  • A Parkinson-kóros betegek igen nagy mennyiségű prospektív emlékezeti romlással rendelkeznek ahhoz, hogy a mindennapi tevékenységeiket elfelejtsék.[34] Sokkal inkább az időalapú prospektív memória károsodik, és nem az eseményalapú.[35] ez abban nyilvánul meg, hogy bár a gyógyszereiket elfelejthetik bevenni a nap bizonyos szakaszaiban, ez azonban csökken, ha a gyógyszeres doboz láthatáron van.
  • Skizofrénia következtében a retrospektív emlékezet és a végrehajtó funkciók mellett az általános prospektív emlékezeti funkciók is akadályba ütköznek.[36] Mind az időalapú, s mind az eseményalapú prospektív emlékezet károsodik.[37] Ebben a betegségben különösen veszélyes lehet, ha például a beteg elfelejti bevenni a gyógyszerét, mert olyan tünetek is megjelenhetnek, mint a hallucináció, érthetelen beszéd vagy a paranoia.
  • A sclerosis multiplex esetén a kimutatták, hogy negatív hatással van a retrospektív emlékezetre. Rendell és munkatársai (2006) [38] a prospektív emlékezet működését vizsgálták, s kimutatták, hogy nem csak a retrospektív emlékezeti károsodása vezet prospektív sérüléshez, hanem maga a sclerosis multiplex is elegendő ennek kiváltására.

Légiközlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a légiforgalmi irányítóknak egyszerre több összetett feladatot kell végrehajtaniuk, ezért ha a prospektív emlékezet csődöt mond, veszélyes helyzetek alakulhatnak ki. 1300 halálos kimenetelű repülőgép-szerencsétlenség elemzése során megállapították, hogy a balesetek többsége a pilóta hibájából származott: 50% pilóta hiba, 6% nem pilóta, de emberi hiba, 22% mechanikai hiba, 12% időjárás, 9% szabotálás, és 1% egyéb ok.[39] A prospektív emlékezeti hibák a legtöbbször akkor fordulnak elő, amikor a pilótákat megzavarják egy akciósor végrehajtásában, a megváltozott helyzet kezelésére pedig nem tudnak új tervet vagy szándékot létrehozni.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Prospective memory című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Eysenck, M. W. (2010). Prospektív emlékezet. In Baddeley, A., Eysenck, M. W., & Anderson, M. C. (Eds.), Emlékezet (pp. 508). Budapest, Magyarország: Akadémia Kiadó.
  2. Baddeley, A. D. (1997) Human Memory: Theory and Practice (revised ed.) Hove, UK: Psychology Press.
  3. ^ a b Eysenck, M. W. (2010). Prospektív emlékezet. In Baddeley, A., Eysenck, M. W., & Anderson, M. C. (Eds.), Emlékezet (pp. 517). Budapest, Magyarország: Akadémia Kiadó.
  4. Sellen, A. J., Lowie, G., Harris, J. E. és Wilkins, A. J. (1997) What brings intentions to mind? An in situ study of prospective memory. Memory, 5, 483-507.
  5. Hicks, J.L., Marsh, R. L. és Cook, G. I. (2005) Task interference in time-based, event-based, and dual intention prospective memory conditions. Journal of Memory and Language, 53, 430-444.
  6. McDaniel, M. A., einstein, G. O., Graham, T. és Rall, E. (2004) Delaying execution of intentions: Overcoming the cost of interruptions. Applied Cognitive Psychology, 18, 533-547
  7. Smith, R. E. és Bayen, U. J. (2005) The effects of working memory resource availability on prospective memory: A formal modeling approach. Experimental Psychology, 52, 243-256.
  8. Einstein, G. O. és McDaniel, M. A. (2005) Prospective memory: Multiple retrieval processes. Current Directions in Psychological Science, 14, 286-290.
  9. ^ a b c Martin, T., McDaniel, M.A., Guynn, M.J., Houck, J.M., Woodruff, C.C., Bish, J.P., et al. (2007). Brain regions and their dynamics in prospective memory retrieval: A MEG study. International Journal of Psychophysiology, 64, 247–258.
  10. Adda, C.C., Castro, L.H.M., Além-Mare Silva, L.C., de Manreza, M.L.G., & Kashiara, R. (2008). Prospective memory and mesial temporal epilepsy associated with hippocampal sclerosis. Neuropsychologia, 46, 1954–1964.
  11. Okuda, J., Fujii, T., Yamadori, A., Kawashima, R., Tsukiura, T., Fukatsu, R., et al. (1998). Participation of the prefrontal cortices in prospective memory: evidence from a PET study in humans. Neuroscience Letters, 253, 127–130.
  12. ^ a b Burgess, P.W., Scott, S.K., & Frith, C.D. (2003). The role of the rostral frontal cortex (area 10) in prospective memory: a lateral versus medial dissociation. Neuropsychologia, 41, 906–918.
  13. ^ a b Burgess, P.W., Quayle, A., & Frith, C.D. (2001). Brain regions involved in prospective memory as determined by positron emission tomography. Neuropsychologia, 39, 545–555.
  14. ^ a b c Kondo, K., Maruishi, M., Ueno, H., Sawada, K., Hashimoto, Y., Ohshita, T., et al. (2010). The pathophysiology of prospective memory failure after diffuse axonal injury – Lesion symptom analysis using diffusion tensor imaging. BMC Neuroscience, 11, 147-154.
  15. Dickerson, B.C., & Eichenbaum, H. (2010). The episodic memory system: Neurocircuitry and disorders. Neuropsychopharmacology Reviews, 35, 86-104.
  16. Sherman, S.M., & Guillery, R.W. (2002).The role of the thalamus in the flow of information to the cortex. Philosophical Transactions of the Royal Society B, 357, 1695–1708.
  17. Andreasen, N.C., O'Leary, D.S., Cizadilo, T., Arndt, S., Rezai, K., Watkins, G.L., et al. (1995). PET studies of memory: novel vs. practised free recall of word lists. Neuroimage, 2, 296-305.
  18. Burgess, P.W., Veitch, E., de Lacy Costello, A., & Shallice, T. (2000). The cognitive and neuroanatomical correlates of multitasking. Neuropsychologia, 38, 848-863.
  19. Crawford, J. R., Smith, G., Maylor, E. A., Della Sala, S. és Logie, R. H. (2003) The Prospective and Retrospective Memory Questionnaire (PRMQ): Normative data and latent structure in a larga non-clinical sample. Memory, 11, 261-275
  20. Mäntylä, T. (2003) Assesing absentmindedness: Prospective memory complaint and impairment in middle-aged adults. Memory and Cognition, 31 15-25.
  21. Henry, J. D.,MacLeod, M.S., Philips, L. H. és Crawford, J. R. (2004) A meta-analytic review of prospective memory and aging. Psychology and Aging, 19, 27-39.
  22. Martin M. és Schumann-Hengsteler, R. (2001) How task demands influence time-based prospective memory performance in young and older adults. International Journal of Behavioral Development, 25, 386-391.
  23. Smith, R.E., Bayen, U., Martin, C. (2010). The cognitive processes underlying event-based prospective memory in school-age children and young adults: A formal model-based study. Developmental Psychology, 46(1), 230-244.
  24. Cockburn, J. és Smith, P. T. (1994) Anxiety and errors of prospective memory among elderly people. British Journal of Psychology, 85, 273-282.
  25. Harris, L. M. és Menzies, R. G. (1999) Mood and prospective memory. Memory, 7, 117-127.
  26. Landsinger, K.L. (2002). Effects of Stress on Prospective Memory. Journal of Undergraduate Study and Independent Research, 3, 24-29.
  27. Heffernan, T., O’Neill, T., Moss, M. (2010). Smoking and everyday prospective memory: A comparison of self-report and objective methodologies. Drug and Alcohol Dependence, 112, 234-238.
  28. effernan, T., Ling, J., Parrott, A. C., Buchanan, T., Scholey. A. B. (2005). Self-rated everyday and prospective memory abilities of cigarette smokers and non-smokers: a web-based study. Drug and Alcohol Dependence, 78, 235-241.
  29. Ling, J., Luczakiewicz, K., Heffernan, T., Stephens, R. (2010). Subjective ratings of prospective memory deficits in chronic alcohol users. Psychological Reports, 106(3), 905-917.
  30. ^ a b Bartholomew, J., Holroyd, S., Heffernan, T. (2010). Does cannabis use affect prospective memory in young adults? Journal of Psychopharmacology, 24(2), 241-246.
  31. Rendell, P. G., Gray, T. J., Henry, J. D., Tolan, A. (2007). Prospective memory impairment in “ecstasy” (MDMA) users. Psychopharmacology, 194, 497-504.
  32. Rendell, P. G., Mazur, M., Henry, J. D. (2009). Prospective memory impairment in former users of methamphetamine. Psychopharmacolgy, 203, 609-616.
  33. McCauley, S.R., Pedroza, C. (2010). Event-based prospective memory in children with sickle cell disease: effect of cue distinctiveness. Child Neuropsychology, 16(3), 293-312.
  34. Foster, E. R., McDaniel, M. A., Repovs, G., Hershey, T. (2009). Prospective Memory in Parkinson disease across laboratory and self-reported everyday performance. Neuropsychology, 23(3), 347-358.
  35. Costa, A., Peppe, A., Caltagirone, C., Carlesimo, G. Prospective memory impairment in individuals with Parkinson's disease. Neuropsychology, 22(3), 283-292.
  36. Henry, J. D., Rendell, P. G., Kliegel, M., Altgassen, M. (2007). Prospective memory in schizophrenia: Primary or secondary impairment? Schizophrenia Research, 95, 179-185.
  37. Wang, Y., Chan, R. C. K., Hong, X., Ma, Zheng., Yang, T., Guo, L., Yu, X., Li, Z., Yuan, Y., Gong, Q., Shum, D. (2008). Prospective memory in schizophrenia: Further clarifation of nature of impairment. Schizophrenia Research, 105, 114-124.
  38. Rendell, P. G., Jensen, F., Henry, J. D. (2007). Prospective memory in multiple sclerosis. Journal of International Neuropsychological Society, 13, 410-416.
  39. Dismukes, K. és Nowinske, J. (2007) Prospective memory, concurrent task managment, and pilot error. In A. Kramer, D. Wiegmann és A. Kirlik (eds.), Attention from Theory to Practice, 225-236. New York: Oxford University Press.
  • Eysenck, M. W. (2010). Prospektív emlékezet. In Baddeley, A., Eysenck, M. W., & Anderson, M. C. (Eds.), Emlékezet (pp. 507-527). Budapest, Magyarország: Akadémia Kiadó.