Határkérgi rendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Limbikus rendszer szócikkből átirányítva)

A határkérgi vagy limbikus rendszer a központi mag körül, az agyféltekék szélén körbefutva elhelyezkedő néhány agyterület, amely szoros kapcsolatban áll a hipotalamusszal. A limbikus rendszer elnevezése a (limbus) szóra vezethető vissza, amely szélt, vagy határt jelent. A (limbikus rendszer) elnevezést nagyjából azoknak a képleteknek a csoportjára használták, amelyek az agykéreg és a hipotalamusz határterületén helyezkednek el. Ez a rendszer az agytörzs és a hipotalamusz szabályozása alatt álló ösztönös viselkedések felett gyakorol további ellenőrzést. Fejlettebb emlősöknél gátolhat bizonyos ösztönös viselkedésmintákat, ezzel lehetővé téve a környezet változásaihoz való rugalmasabb alkalmazkodást. Részei: a hippokampusz és az amigdala nevű kis sejtcsoportok, amelyek az emlékezésben játszanak jelentős szerepet. További kortikális részei: a gyrus cinguli, mely anatómiailag neocortex, de funkcionálisan a limbikus rendszer része, valamint a septalis area. Ezen kívül része még a septum pellucidum, mely a fornix pályarendszeren keresztül a hippokampuszhoz kapcsolódik.

Ma már ismert, hogy a limbikus rendszer számos más képletet is magába foglal azokon kívül, amelyek ezen a határon találhatók. Az egész rendszernek alapvető szerepe van az érzelmek, a viselkedés, és az ösztön kontrolljában; valamint szintén fontos a memóriához. Anatómiailag a limbikus képletekhez tartoznak a kérges test alatti tekervény (gyrus subcallosus), az övtekervény (gyrus cinguli), a hippocampus (a „víziló kinézetű” más hasonlításban "csikóhal-szerű" tekervény), a hippocampus melletti tekervény (gyrus parahippocampalis), a hippocampalis képződmény (formatio hippocampalis), a mandulamag (corpus amygdaloideum), az emlőtestek (corpus mammillare), a boltozat (fornix), a vékony agysövény (septum pellucidum), a talamusz elülső magja (nucleus anterior thalami). (A felsorolás nem a teljesség igényével készült, és nem tartalmazza az összeköttetéseket sem.) A hippocampus alakítja át a (rövid távú memóriában) rögzült emlékképeket a (hosszú távú memóriában) elraktározottakká. A hippocampus károsodásakor az egyén a rövid távú memóriájában tárolt emlékek megőrzésére képtelenné válik. A károsodás előtt jóval korábban történt eseményekre vonatkozó memória nem károsodik. Ezt nevezzük (anterograd amneziának). A mandulamag (corpus amygdaloideum) és a hippocampus együttes sérülése nagyobb memóriavesztéssel jár, mint ha csak egyik vagy másik önmagában sérül meg. A limbikus rendszernek szagló funkciója nincs. A rendszer különböző afferens és efferens kapcsolatai útvonalakat teremt ahhoz, hogy a környezetből érkező igen változatos ingerek integrálódjanak, és a (homeostasis fenntartása) érdekében szükséges hatékony válaszok bekövetkezzenek.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Donáth Tibor: Anatómiai Nevek (Medicina Kiadó 2005) ISBN 963-243-178-7
  • William F. Ganong: Az Orvosi Élettan Alapjai (Medicina 1990) ISBN 963-241-783-6
  • Kiss Ferenc: Rendszeres Bonctan (Medicina Kiadó 1967)
  • Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális Anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5
  • Richard S. Snell: Clinical Neuroanatomy (Lippincott Williams & Wilkins, Ed.6th 2006) Philadelphia, Baltimore, New York, London. ISBN 978-963-226-293-2