Pitot-cső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cessna 172 repülőgép Pitot-csöve
A Pitot-cső fajtái
A Malév egyik Boeing 737-esének Pitot-csövei
Kamov Ka–26 helikopter Pitot-csöve

A Pitot-cső nyomásérzékelő műszer, amely áramlások sebességének mérésére alkalmazható. A gyakorlatban többnyire a repülőgépek sebességének mérésére használják, ennek neve Pitot-Prandtl-cső. A Pitot-csövet egy olasz születésű francia mérnök, Henri Pitot találta fel a 1732-ben. A mai modern formáját szintén egy francia tudós, Henry Darcy alakította ki az XIX. század közepén. Fizikáját, illetve matematikai törvényszerűségeit Daniel Bernoulli fogalmazta meg. Lásd: Bernoulli törvénye.

Működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyszerű Pitot-cső egy áramlásba szemből behelyezett áramvonalas homlokfalú csőidom, amelynek belső furatában keletkezik az áramlás hatására a torlónyomás, miközben a furat másik végén (többnyire az áramlás helyétől távolabbra elvezetve) egy nyomásváltozás mérésére alkalmas eszköz található. Fontos, hogy a nyomásváltozás mértékét mindig a környezethez képest mérik, így az egész rendszer tartalmaz egy statikus nyomást érzékelő pontot is. A repülési gyakorlatban ez egy apró furatot jelent vagy közvetlenül a Pitot-csövön, vagy valahol a repülőgép oldalán. A furat kialakítása minden esetben áramlás-semleges pozícióban történik, ez annyit jelent, hogy a mindenkori áramlás irányára merőlegesen helyezkedik el. Sok esetben a legcélszerűbb rögtön a Pitot-csövön megoldani, ekkor az elvezetés koaxiális megoldással történik, azaz duplafalú csövekben, együtt utazik a két nyomásérték a műszer felé.

A fentiek értelmében a rendszerben mérhető nyomás két értékből tevődik össze: a mindenhol jelenlévő környezeti statikus nyomásból és az áramlásból adódó dinamikus nyomásból. A repülésben a pitot-csöves műszer az úgynevezett IAS (Indicated Airspeed) sebességet adja, amely tartalmazza a műszerek beépítéséből, pontatlanságából eredő hibákat, illetve a levegő sűrűségváltozásából eredő hibákat is. Az IAS relatív sebesség, mivel a szél sebessége is megjelenik a mérés közben: hátszél esetén negatív, szembeszél esetén pozitív előjellel. Ha tehát a mérendő áramlás nem állandó, illetve az áramló közeg sem az, ezenkívül a műszer is mozog, figyelembe kell venni az összes sebességtényezőt a megfelelő előjellel és ezek eredője lesz a műszeren leolvasható érték.

Az átesés szócikkben tárgyalt fogalmak tükrében elsődleges szerepet kap a repülés közben mért sebesség, mivel a pilóta számára ez kiemelkedően fontos adat a túl lassú, illetve a túl gyors repülésből eredő vészhelyzetek elkerüléséhez. A repülőgép egyes mechanikus részei csak megadott sebességtartományban ereszthetőek ki, például a fékszárny vagy a futómű. A repülőgépek Pitot-csöveit külön fűtőrendszerrel is ellátják, hogy jegesedés-veszélyes időben a rárakódó jég ne okozhasson durva méréshibát. A gép leállítása után szokás a Pitot-csőre védőhuzatot tenni, hogy megóvják az apró rovaroktól és egyéb szennyeződésektől.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • NASA - Pitot Tube
  • Repülőgépvezetők kézikönyve (készítették: Dr. Dóka István (szerkesztő), dr. Takács László (lektor), Kovács Árpád (szerző), Pusztai László (lektor), Szilágyiné Gajdos Éva (szerző)), Nyíregyháza, 1984.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pitot-cső témájú médiaállományokat.