Torlónyomás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Áramvonalak egy szárnyprofil mentén. A vörös pont az adott állásszögnél a torlópont

A torlónyomás vagy össznyomás egy áramlásba helyezett test torlópontján mérhető nyomás. Az test egyetlen, az áramlással szemben lévő pontján a közeg a testhez képest lefékeződik, ezt a pontot torlópontnak nevezik. Forgástest estén, ha szimmetriatengelye a közeg sebességével egy irányba esik, a torlópont a szimmetriatengely döféspontja lesz a test felületén.

A Bernoulli-törvény segítségével felírható a torlónyomás és a torlóponttól távolabb mérhető statikus nyomás összefüggése összenyomhatatlan közegre:

p_t = p_s + \left(\frac{\rho v^2}{2}\right) = p_s + p_d,

ahol:

  • v a közeg sebessége a testhez képest,
  • p_t a torlónyomás vagy össznyomás,
  • p_s a közeg statikus nyomása;
  • \rho a közeg sűrűsége.
  •  p_d =  \left(\frac{\rho v^2}{2}\right) az úgynevezett dinamikus nyomás.

Kifejezve a sebességet:

v = \sqrt{\frac{2 (p_t - p_s)}{\rho}}

vagyis a statikus nyomásból és a torlónyomásból meghatározható a repülőgép sebessége. A torlónyomás Pitot-csővel, a statikus nyomás statikus szondával mérhető. A két szonda egyesítése a Prandtl-cső, melyet kiterjedten alkalmaznak repülőgépek sebességmérő műszereinél.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]