Piros övesbagoly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Piros övesbagoly
Catocala.nupta-moth7-30.07.06.jpg
Catocala.nupta-Moth3-30.07.06.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Család: Bagolylepkefélék
(Noctuidae)
Nem: Catocala
Faj: C. nupta
Tudományos név
Catocala nupta
(Linnaeus, 1767)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Piros övesbagoly témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Piros övesbagoly témájú kategóriát.

A piros övesbagoly (Catocala nupta) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a bagolylepkefélék (Noctuidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A piros övesbagoly Európa mérsékelt éghajlatú és meleg részein széles körben előfordul. Az északi területeken hiányzik. Az Alpok északi oldalán 1000 méterig, a déli oldalon 1600 méterig hatol fel. Európában a leggyakoribb övesbagolyfaj.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A piros övesbagoly elülső szárnya 3,3-4,5 centiméter hosszú, szürke, elmosódó rajzolattal és mindig durván pikkelyes. A felületén húzódó zegzugos harántvonalak kettősek, világosabb köztes térrel. A hátulsó szárnyon két széles fekete sáv látható, melyek cikcakkos szélűek. A belső sáv többé-kevésbé derékszögben megtört és elkeskenyedve végződik. Ez ismertetőjegyek alapján a piros övesbagoly jól meghatározható.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A piros övesbagoly -, folyó- és patakpartok lakója, ahol elegendő fűz- és nyárbozótost talál. A lepke liget- és láperdőkben, parkokban is látható. A nagyon száraz helyeket elkerüli. Táplálékát a lombos fák alkotják.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repülési ideje júliustól október végéig tart. A hernyó szürke, sötétebb pontokkal és foltokkal.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.