Pieter Isaacsz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pieter Isaacsz
Kristian IV av Danmark, malning av Pieter Isaacsz 1611-1616.jpg
IV. Keresztély dán király Pieter Isaacsz festménye
Született
1569
Helsingør
Elhunyt
1625. szeptember 14. (56 évesen)
Amszterdam
Foglalkozása festő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pieter Isaacsz témájú médiaállományokat.

Pieter Isaacsz (Helsingør, 1569 − Amszterdam, 1625. szeptember 14.) a holland aranykor dán származású festője, Hans von Aachen egyik tanítványa.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Haarlemben született. A fiú Pieter Isaacsz Amszterdamban tanult festeni, először Ketelnél, majd Hans von Aachen német festővel Itáliába, majd Kölnbe utazott tapasztalatszerzés céljából. Karel van Mander jelzi, hogy Pieter Isaac az arcképfestésben, a kompozicióteremtésben és a rajzolásban volt kiváló. IV. Keresztély dán király (neve dánul: Christian IV af Oldenburg) portréját 1612 körül festette meg. Számos megrendelése volt portréfestésre főleg házaspároktól, megfestette Pieter Huyghesz és első felesége arcképét, Jacobb Popp számára ovális arcképeket festett. Az amszterdami műpártoló, Hebdrik Franckin tulajdonába került eredetileg Pieter Isaacsz két bibliai témájú képe is: Ádám és Éva; s rézre festve Keresztelő Szent János prédikációja.

Kiváló kompozíció-sorozatot festett a hét független művészetről, közülük a retorika-tanítás látható a cikkben. Kiválóan szerkesztett a Krisztus megkeresztelése című alkotása is. Kétségtelen, hogy éppen Karel Mander meg a világias téma révén az a rézre festett képe a legnevezetesebb, amely a római nőket ábrázolja, amint a Capitolium előtt felháborodásukban nagy csődületet alkotnak, miután az ifjú Papyrius és anyja révén az a hír jutott tudomásukra, hogy a szenátus megszavazta, most már minden férfinak két felesége lehet. A hír persze rémhír volt, de kiváló téma a festőnek. A kép hátterében Róma történelmi központja, a Capitólium látható Marcus Aurelius római császár szobrával, előtte pedig a tarka női sokaság, fiatalok, középkorúak és öregek is, a legidősebb öregasszonyt az előtérben láthatjuk, amint a kutyája húzza egy kocsin. Ez a római nők históriáját ábrázoló kép eredetileg Jakob Poppe amsterdami házában volt, napjainkban a Rijksmuseum őrzi.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Karel van Mander: Hírneves németalföldi és német festők élete. Budapest : Helikon Kiadó; Kossuth Nyomda, 1987. Pieter Isaacsz történetét lásd 129-130. p.