Pierre Vago
Pierre Vago | |
![]() | |
Született | Vágó Péter 1910. augusztus 10. Budapest |
Elhunyt | 2002. február 1. (91 évesen) Noisy-sur-École |
Állampolgársága | |
Szülei | Lénárt Gitta Vágó József |
Foglalkozása | építész, építészeti szakíró |
Iskolái | Special School of Architecture |
Kitüntetései | Cirill és Metód Érdemrend (1984)[2] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pierre Vago (Budapest, 1910. augusztus 10. – Noisy-sur-École, 2002. február 1.) (Vágó Péter) magyar származású, nemzetközi hírű építész, építészeti szakíró és oktató.
Életútja, építész tevékenysége
Vágó József budapesti építész fia, 18 éves korában került Franciaországba. Diplomáját 1932-ben szerezte meg a párizsi École Spéciale d'Architecture főiskolán, ahol Perret tanítványa volt. Még hallgató korában, 1932-ben az „Architecture d'Aujourd'hui" című francia építészeti folyóirat főszerkesztője lett. 1950 óta a szerkesztőbizottság elnöke is volt.
Ugyancsak 1932-ben szervezte meg a RIA (Réunion Internationale d'Architectes) nemzetközi építész szervezetet, amely 1933-ban Moszkvában tartotta első kongresszusát. Ezt átalakítva szervezte 1948-ban az UIA-t (Union Internationale des Architectes), ennek 1969-ig főtitkára is volt.
1957-től haláláig a tournai École Supérieure d'Architecture tanára.
Tervező építészként 1934 óta tevékenykedett. Jelentősebb feladatokhoz a második világháború után jutott:
Településtervezések:
- Bouches-du-Rhône rekonstrukciója,
- Arles, városrendezési terv
- Tarascon városrendezési terv
- Le Mans és más városok rendezési tervei.
Jelentősebb építészi munkái:
- lakótelepek: Arles, Marseille, Le Mans városokban.
- Iskolák: Tarascon, Arles, Párizs-Mont-rouge, Marseille-Malpassé, Montrouge (Jeanned'Arc), Le Mans.
- Bankok: Algír, Tunisz.
- Klinikai épület: Toulouse (Saint-Michele).
- Templomok: Vanves, Arles (St Pierre tpl.), Carry-le-Rouet, Marseille, Le Mans (St Thérése), Lourdes (X. St. Pius).
- Lakóház: Le Mans (Huisne parti Sablons negyed), a nyugat-berlini Interbau-telepen (1957), Martigues-Lavéta, El Biar, Villa Hydrában, stb.
- Áruház: Algírban (1959).
- Könyvtár: Bonnban stb.
Számos francia és nemzetközi kitüntetés birtokosa, az amerikai, angol, nyugatnémet, mexikói stb. építész szövetség tiszteletbeli tagja, a Budapesti Műszaki Egyetem és a Stuttgarti egyetem tiszteletbeli tagja.
Építészeti tevékenységének hatása az építészet fejlődésére
1931-es párizsi indulásától kezdve hetven éven át mindenütt ott volt, ahol valami történt az építészetben. Vagy ott történt mindig valami, ahol ő megjelent. Ismerte a korszak minden építészét, akik alkotásaikkal formálták az elmúlt század építészetét. A legnagyobb befolyású építészeti folyóirat mellett a legfontosabb nemzetközi építészeti, urbanisztikai szervezetekben vett részt, aktív szereplője volt a legfontosabb, mára már építészettörténetinek számító szakmai eseményeknek.
Irodalom
- Pierre Vago, l'Architecture d'aujourd'hui, revue internationale d'architecture contemporaine, Paris, 1971
- Gabriel Epstein, Pierre Vago, Klaus Müller-Rehm: Architektur-Experimente in Berlin und anderswo. Für Julius Posener, 1989, ISBN 3-924812-24-1
- Pierre Vago: L'UIA, 1948-1998, Epure, 1998, ISBN 2-907687-58-1
- Pierre Vago: Pierre Vago, une vie intense - Archives d'Architecture Moderne, Bruxelles 2000 - ISBN 2-87143-110-8
- Pierre Vago: Egy mozgalmas életút (Az építészet mesterei sorozat) - Holnap K. Bp. 2002. - ISBN 963-346-545-1
- Major Máté: Pierre Vago (Architektúra s.) - Bp. Akadémiai K. 1982. -
Ideiglenes képgaléria
Külső hivatkozások
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a Magyar Művészeti Akadémia tagjainak adatbázisa (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2023. március 6.)