Panyó
| Panyó (Paniova) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Gizellafalva |
| Rang | falu |
| Községközpont | Gizellafalva (Ghizela) |
| Irányítószám | 307207 |
| SIRUTA-kód | 157228 |
| Népesség | |
| Népesség | 220 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 164 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 50′ 41″, k. h. 21° 47′ 34″45.844706°N 21.792899°EKoordináták: é. sz. 45° 50′ 41″, k. h. 21° 47′ 34″45.844706°N 21.792899°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Panyó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Panyó, románul: Paniova, falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Lugostól északnyugatra, a Ménes jobb partján fekvő település.
Története
[szerkesztés]Panyó nevét 1717-ben említette először oklevél Bangeva néven.
1723-1725 között Baunioba 1808-ban Panyova, Panjova, 1888-ban Panyova, 1913-ban Panyó néven említették.
Az első adatok a török hódoltság végéről maradtak fenn, ekkor már mint lakott hely volt említve:
Az 1717 évi kamarai jegyzékben Bangeva alakban, a facseti kerületben fordult elő, 20 lakott házzal.
1723-1725 között gróf Mercy térképén Baunioba néven szerepelt, az 1761 évi térképen pedig a lugosi kerületben van feltüntetve. 1779-ben csatolták Temes vármegyéhez.
1802-ben kincstári birtok, melyet ekkor Vering Gerhárd vásárolt meg, tőle 1812-ben a Panyovai Demelich-család kezébe került, 1838-ban pedig Demelich Balázs és János voltak a földesurai. Az 1850-es években Demelich János, Erzsébet és Papházy Minka, 1870-1880 közötti években Christomanos János és Tivadar, 1889-től Csernovicsné Athanasievics Róza volt a birtokosa.
1896-ban birtokát parcellázták. 600 hold Krohn Ferencé, 340 hold a végvári takarékpénztáré, a többi a helybeli kisbirtokosoké lett.
A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Temesrékasi járásához tartozott.
1910-ben 987 lakosából 40 magyar, 391 német, 515 román volt. Ebből 433 római katolikus, 6 református, 547 görög keleti ortodox volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görög keleti román temploma - a 18. század végén épült.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]
- Temes vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1914. (88. o.)
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.