Pallavicini János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pallor (vitalap | szerkesztései) 2021. május 2., 13:06-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Az Osztrák–Magyar Monarchia követei és nagykövetei az Oszmán Birodalomban kategória hozzáadva (a HotCattel))
őrgróf Pallavicini János
Született1848. március 18.
Padova
Elhunyt1941. május 4. (93 évesen)
Pusztaradvány
Állampolgársága
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásapolitikus, nagykövet
Tisztsége
  • az Osztrák–Magyar Monarchia nagykövete (1899–1906, Románia)
  • az Osztrák–Magyar Monarchia nagykövete az Oszmán Birodalomban (1906–1918)
  • a magyar felsőház tagja (1927 – 1941. május 4.)
A Wikimédia Commons tartalmaz őrgróf Pallavicini János témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Őrgróf Pallavicini János (Padova, 1848. március 18.Pusztaradvány, 1941. május 4.) politikus, nagykövet, földbirtokos, a pusztaradványi Pallavicini-kastély tulajdonosa.

Származása, pályafutása

Pallavicini János 1848-ban született az olasz eredetű főnemesi származású őrgróf Pallavicini családban. Édesapja, őrgróf Pallavicini Arthur (1810–1872), a 7. huszárezred kapitánya, édesanyja, gróf Spaur Teréz (1818-1902) csillagkeresztes hölgy volt.[1] Apai nagyapja volt az a Pallavicini Edvard (1787–1839) őrgróf, aki 1827-ben megkapta a magyar honosságot. Testvére, Pallavicini Ede szintén politikai pályára lépett.

Tanulmányait a Soproni Főgimnáziumban és a bécsi egyetemen végezte, majd diplomáciai pályára lépett. 1875-ben követségi attasé lett Berlinben, három évre rá Párizsban, végül 1880-ban Londonban. 1887-től Belgrádban követségi titkár, 1894-ben Münchenben, majd ugyanebben az évben Szentpéterváron volt követségi tanácsos, 1897-ben rendkívüli követ és meghatalmazott miniszteri címet kapott. 1899-től bukaresti nagykövetként, 1906-tól konstantinápolyi nagykövetként működött, ahol nagy tekintélyre tett szert a diplomáciai testületen belül. Bosznia-Hercegovina 1908-as annexiója alatt az Osztrák–Magyar Monarchia érdekeit képviselte. Eközben 1911. március 9. és május 23. között gróf Aehrenthal Alajosnak, az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminiszterének betegszabadsága alatt külügyminiszter-helyetteseként irányította a Monarchia diplomáciáját. Nagy része volt abban, hogy az első világháború alatt Törökország a központi hatalmak oldalán vett részt a háborúban. A nyugalmazott nagykövetet 1927-ben élethossziglan a felsőház tagjává választották. Visszavonulása után 1941-ben Pusztaradványban hunyt el. Érdemei elismeréseként megkapta a Ferenc József-rend nagykeresztet, a Vaskorona-rend első osztályát, a Lipót-rend nagykeresztjét gyémántokkal és a Szent István-rend nagykeresztjét. Egykori lakóhelye, a Pallavicini-kastély 2004-ben újjáépült, ma kastélyszállodaként működik.

Házassága és leszármazottjai

Feleségét, Crowe-Reade Georginát (1852. április 1. - Pusztaradvány, 1936), angol főúri család sarját 1879. október 11-én vette feleségül, a házasságból a következő gyermekek születtek:

  • A1 Artúr (Écska, 1880. szeptember 14. - San Francisco, 1968. május 23.), Lovassági kadétiskolát végzett és 1907-ben avatták fel, mint a 2. huszárezred zászlósát. 1912-ben került tartalékosi állományba, huszárfőhadnagyi rangban. Részt vett az I. világháborúban és századosként szerelt le. Feleségét Harnoncourt Alice-t (Alice Fontaine & d'Harnoncourt-Unverzagt) (*1892) grófnőt 1912-ben vette feleségül, akitől 1923-ban elvált. Válása után, 1924-ben édesapjához költözött, Pusztaradványba. Gyermekeik:
    • B1 Artúr Károly (Écska, 1913. július 29.- San Martin de los Andes, Argentína 1973. május 5.)
    • B2 Antónia Antoinette (Écska, 1915. december 11.), aki 1938-ban Milan Rajic felesége lett
    • B3 Félix Hubertus János Zsigmond (Écska, 1920. november 3.), aki 1951-ben Anna Teresa Lubomirska hercegnőt vette feleségül.
  • A2 Antal (Écska, 1881. október 5. - 1929. május 24.) A morva-fehértemplomi (Mährisch-Weisskirchen) lovassági kadett (hadapród) iskolát végezte el és 1902-ben mint a brassói 2. huszárezred zászlósát avatták fel. 1909-ben áthelyezték a 8. huszárezredhez, Kecskemétre. Részt vett az első világháborúban; először mint főhadnagy később századosi rangban. Hadifogságba esett, ahonnan csak 1919-ben tért haza. Tetteiért számos magas katonai kitüntetést kapott. Miután hazatért a fogságból továbbra is a katonaságnál maradt, ahonnan alezredesi rangban vonult vissza. 1929-ben halt meg a fogságban szerzett betegsége következtében.
  • A3 János (Pusztaradvány, 1883. április - Heidenheim, 1971. április 7.) konstantinápolyi nagykövet, valóságos belső titkos tanácsos (vbtt). Pusztaradványban született, katonai akadémiát végzett, az első világháborúban az orosz harctéren teljesített szolgálatot, 1918-ban huszárszázados volt. A török Medzsidzse rendjel [1] és a Károly Csapat kereszt birtokosa. Neje Solymosy Márta (1892. szeptember 2. - Cleveland, 1992. május 19.), kitől négy gyermeke született:
    • B1 Amália (Pusztaradvány, 1914. január 6.-?)
    • B2 János (Pusztaradvány, 1916. július 18. - 1944. július 10.), a II. világháborúban halt meg, Varsónál mell-lövést kapott.[2]
    • B3 Gábor (Torna, 1922. február 28-?)
    • B4 Éva (Martha Iris Maria) (Torna, 1923. október 2.-?)

Jegyzetek

  1. familysearch.org őrgróf Pallavicini Arthurné gróf Spaur Teréz gyászjelentése
  2. IQSYS - Hadifogoly-adatbázis. [2008. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 28.)

Források

Commons:Category:János Pallavicini
A Wikimédia Commons tartalmaz Pallavicini János témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek