One Ok Rock

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik – lásd a cikk vitalapját!
Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre!
Legutóbbi módosítás: 2024. május 2.
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
One Ok Rock
Az One Ok Rock logója
Az One Ok Rock logója
Információk
EredetJapán
Alapítva2005
Műfajrock, alternatív rock,[1][2][3] emo,[1][4][5][6] post-hardcore,[3][7][8] pop punk,[3][9] power pop(wd),[9] post-grunge(wd)[10][11]
Kiadó
Tagok
Taka
Tóru
Rjóta
Tomoja
Korábbi tagok
Kojanagi Jú
Onizava Alexander Reimon
Az One Ok Rock weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz One Ok Rock témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A One Ok Rock japán rockegyüttes, mely 2005-ben alakult. Nevük az angol 1 O’Clock („egy óra”) kifejezésből ered, mert alakulásukkor folyton hajnali egy órakor gyakoroltak.[14] 2022-vel bezárólag 13 nagylemezt adtak ki. Naihi sinso (内秘心書?) című első kislemezük 2007-ben jelent meg és 48. helyet ért el az Oricon listáján.[15] 2015-ben a 35xxxv volt az első nagylemezük, amely első helyet ért el az Oricon heti listáján.[16] 2012-ben a The Beginning című daluk a Ruróni Kensin: A kezdetek című film betétdalaként elnyerte az MTV Video Music Awards Japan legjobb filmbetétdalnak járó díját.[17] 2021-ben a Netflix dokumentumfilmet mutatott be az együttesről Fej vagy írás? – One Ok Rock dokumentumfilm címmel.[18]

Műfajilag széles skálán mozognak a dalaik, az alternatív rocktól a post-hardcore-on át a power popig.

Története[szerkesztés]

2005–2006: A kezdetek[szerkesztés]

Az együttes 2005. július 29-én alakult, amikor Jamasita Tóru meghívta gyerekkori barátját, a hiphop táncos Kohama Rjótát, hogy legyen a basszusgitáros. Ezután csatlakozott gitárosként Onizava Alexander, aki a középiskolában egy évvel Jamasita felett járt, majd Jamasita osztálytársa, Kojanagi Jú lett a dobos. Jamasita épp énekest keresett, amikor meghívták a Chivalry of Music nevű, feldolgozásokat előadó együttes live house-beli fellépésére. Itt hallotta először Moriucsi Takahiro hangját és elhatározta, hogy ráveszi a csatlakozásra. Moriucsi azonban visszautasította, több alkalommal is. Jamasita hetekig járt a nyakára az énekesnek, még a munkahelyére is követte, és addig noszogatta, amíg végül beadta a derekát. Az együttes neve a „one o'clock” („egy óra”) angol kifejezésből származik, mert mindig hajnali egykor próbáltak, ugyanis ekkor volt a legolcsóbb a próbaterem. A japán nyelv azonban nem tesz különbséget az r és l hangok között, így lett az „o'clock”-ból „o'crock”, majd végül „ok rock”.[19][20] Az együttes nevét a 10969 számsorral is le lehet írni, a japán nyelvben létező szójátéknak köszönhetően, a számok japánul úgy is kiolvashatók mint van ó ku ro ku. A számsor egyébként az együttes által létrehozott menedzsmentcég neve is.[21]

Saját kiadású első demófelvételük Do You Know A Christmas? címmel 2005. december 21-én jelent meg.[22] 2006-ban két középlemezt is kiadtak, One Ok Rock[23] és Keep It Real címmel.[24]

Miután leszerződtette őket az Amuse Inc.(wd), Kojanagi kilépett az együttesből, hogy színészi karrierjére koncentráljon, az együttes dobosa pedig Kanki Tomoja lett, aki az ESP Zeneakadémián tanult és egy sikertelen együttesben zenélt. 2006-ban csatlakozott a One Ok Rockhoz, és hivatalosan az együttes 2007-es debütálásától számít tagnak.[25][26][20]

2007–2009: Az első stúdióalbumok, Alex távozása[szerkesztés]

Naihi sinso (内秘心書?) című első kislemezük 2007-ben jelent meg és 48. helyet ért el az Oricon listáján.[15] Második kislemezük, a Jume jume (努努-ゆめゆめ-?), majd az Et Cetera (エトセトラ?) 43. illetve 29. helyen végzett a slágerlistán.[27] Zeitakubjó (ゼイタクビョウ?) című első nagylemezük 2007. november 21-én jelent meg,[28] amit az első Tokiót, Oszakát és Nagoját érintő turné követett.[29]

2008 májusában látott napvilágot második albumuk, a Beam of Light. Az együttes ezt nem tartja hagyományos nagylemeznek, úgy vélik, inkább az együttessé válásukat elősegítő lépcsőfok volt, mintsem rendes lemez.[20] Nem érezték igazán a dalokat, de úgy gondolták, muszáj dalokat írniuk, hogy fejlődjenek. Taka szerint az albumról ezért is nem szívesen játszanak dalokat a koncerteken.[20] A lemez megjelenését egy Shibuya AX-beli fellépés követte.[30]

2008 novemberében újabb nagylemezt adtak ki Kandzsó Effect (感情エフェクト?) címmel, mely 13. helyezést ért el a heti albumlistán.[31] Az albumra erőteljesebben hatott az együttes tagjainak zenei ízlése, lecserélték a hangmérnökeiket és új producerük is lett.[32]

2009. április 5-én Alexet letartóztatták, mert fogdosta egy 21 éves diáklány lábát a vonaton.[33] A gitáros elismerte a tettét és az ügyet bíróságon kívül rendezték el, Alex pedig kilépett az együttesből.[34] Az együttes minden tevékenységét megszakították, Around the World Sónen (Around ザ world 少年?) című kislemezük – mely a Godhand Teru(wd) című televíziós sorozat betétdala lett volna – megjelenését elhalasztották és lefújták az országos turnét.[33] A One Ok Rock válaszút elé érkezett, a zenészek úgy érezték, nem tudnának új tagot felvenni, Rjóta azt is fontolgatta, hogy feladja a basszusgitárt, mivel az akkori hangzásukban jelentős szerepet játszott az ikergitár.[35] Végül úgy döntöttek, hogy Tóru átveszi a szólógitáros szerepét, a dalokat pedig áthangszerelték egy gitárra.[35] 2009 májusában hivatalosan is bejelentették, hogy négy taggal folytatják.[34]

2010–2012: Niche Syndrome, fesztiválok és Zankjó Reference[szerkesztés]

Új négyes felállásban a Kanzen Kankaku Dreamer (完全感覚Dreamer?) című dalt jelentették meg első kislemezükként 2010. február 3-án. A dal 9. helyezett volt az Oricon slágerlistáján.[36] Négy hónappal később adták ki Niche Syndrome című nagylemezüket, mely harmadik helyezett volt a Billboard japán slágerlistáján,[37] míg az Oricon albumlistáján a 4. helyet szerezte meg. Ez lett az együttes első nagylemeze, mely top 10-ben végzett.[31] Az albumot a This is my own judgement! elnevezésű turnéval népszerűsítették, először a Zepp koncerttermekben Szendaiban, Oszakában, Nagojában, Fukuokában és végül kétnapos koncertet adtak Tokióban. A turné második szegmensében 16 helyszínen léptek fel, majd a turnézáró előadásra a Nippon Budókanban került sor, amelynek felvételét This is My Budokan?! címmel jelentették meg DVD-n 2011. február 16-án.[38]

2010 augusztusában az együttes a Rock in Japan Festivalon lépett fel,[39] amit a Summer Sonic[40], a Rising Sun Rock Festival,[41] a Monster Bash,[42] a Treasure05X, a Mad Ollie,[43] a Countdown Japan 2010/2011,[44] és a Radio Crazy követett.[45] Az együttes elkísérte a Pay Money to My Pain(wd) együttest a 2010-es Stay Real turnéjukon, a The Hiatust(wd) az Anomaly 2010 turnéjukon és a Totalfatet(wd) az Overdrive turnéjukon.[45]

2011. február 16-án látott napvilágot Answer is Near (アンサイズニア?) című kislemezük, mely 6. helyezett volt az Oricon slágerlistáján.[46] Áprilistól júniusig az együttes az Answer is Alive 2011 tour című turnéval járta az országot.[45] Július 20-án megjelent Re:make/No Scared című első dupla A-oldalas kislemezük. A No Scared című dal a Black Rock Shooter: The Game(wd) című videójáték betétdala lett.[47][48]

Ötödik nagylemezük 2011. októberében jelent meg Zankjó Reference (残響リファレンス?) címmel. Novemberben és decemberben 14 állomásos turnéra indultak Zankjó Reference Tour címmel.[49] Az utolsó fellépésükre kétnapos koncert keretében került sor a Kantó régió legnagyobb arénájában, a Yokohama Arenaban. A jegyek mind elfogytak, mintegy 24 000 néző előtt játszottak összesen.[49] 2012 májusában a jokohamai második koncert felvétele és a turnéról készült dokumentumfilm DVD-n is megjelent.[49]

2011-ben a One Ok Rock számos zenei fesztiválon volt headliner(wd), többek között a dél-koreai Jisan Valley Rock Festivalon(wd). [50] Júliusban felléptek a Setstock 2011-en,[51] a Rock in Japanon,[52] a Rising Sun Rock Festivalon,[53] a Summer Sonicon,[54][55] a Monster Bashen,[56] a Sky Jamboree-n,[57] és a Space Shower Sweet Love Shower eseményén.[58] Az év végén újra a Radio Crazy és a Countdown Japan húzónevei voltak.[45]

2012 májusában és júniusában első ázsiai turnéjukra indultak, Japán mellett felléptek Dél-Koreában, Tajvanon és Szingapúrban is.[59] Ismét fesztiválok következtek: a Rock In Japan,[60] a Summer Sonic,[61] majd az Oga Namahage Rock Festival, a Rising Sun Rock Festival és a Sweet Love Shower.[62] Következő kislemezük, a The Beginning a Ruróni Kensin: A kezdet című film betétdala lett,[63] és 2012. augusztus 22-én jelent meg.[63] A Billboard Japan Hot 100 listáján a második helyet érte el,[64] az Oricon heti listáján pedig az 5. lett.[65] A dal két díjat is nyert: a legjobb rockvideó díját az MTV Video Music Awards Japanen,[66] és a közönségdíjat a Space Shower Music Video Awardson(wd).[67]

2013–2014: Dzsinszei×Boku=, Fool Cool Rock, világkörüli turné[szerkesztés]

2013. január 9-én dupla kislemezként jelent meg a Deeper Deeper/Nothing Helps, és második lett az Oricon kislemezlistáján.[68] A Nothing Helps a DmC: Devil May Cry(wd) című videójáték japán változatának betétdala volt,[69] a Deeper Deeper-t pedig felhasználták a Suzuki Swift Sport japán reklámjához.[70] Hatodik nagylemezük Dzsinszei×Boku= címmel 2013. május 6-án jelent meg és második volt az Oricon heti listáján.[71] 2013 októberében az együttes először koncertezett Ázsián kívül, öt állomásos európai turnét tartottak, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Hollandiában és Németországban léptek fel.[72][73] A koncertek többsége teltházas volt, és azonnal elfogytak rájuk a jegyek.[73][74][75]

A One Ok Rock Londonban 2014-ben

2014 januárjában producerük, John Feldmann bejelentette, hogy az együttes a következő albumán dolgozik.[76] Februárban New Yorkban és Los Angelesben adtak koncertet,[77] majd májusban Torontóban és Philadelphiában léptek fel.[45] Az ohiói Rock on the Range(wd) fesztiválra is meghívták őket, ez volt az első fesztiválfellépésük Ázsián kívül.[78][79] Május 16-án európai és ázsiai turnéjukról készült Fool Cool Rock című dokumentumfilmjüket korlátozott ideig bizonyos mozikban lehetett megtekinteni Japánban. A filmet Nakano Hirojuki(wd) rendezte.[80][81] 2014 novemberében DVD-n és blurayen is megjelent, Bangkokban és Hongkongban promóciós vetítéseket is tartottak.[82]

2014 júniusában és júliusában a Warped Tour(wd) keretében 18 észak-amerikai városban léptek fel.[73] 2014. július 30-án megjelent Mighty Long Fall/Decision című dupla A-oldalas kislemezük,[83][84] ahonnan a Mighty Long Fall című dal a Ruróni Kensin: Pokol Kiotóban című film betétdalaként szolgált, míg a Decision a Foo Cool Rock című dokumentumfilmjük dala lett.[84] 2014 szeptemberében a Heartache című daluk a Ruróni Kensin: A legenda vége című film betétdala lett.[85] Szeptemberben az együttes kétnapos koncertet adott a Jokohamai Stadionban(wd) 60 000 ember előtt.[86]

2014 őszén amerikai, dél-amerikai és európai turnét jelentettek be. Felléptel a Knotfesten(wd) Japánban és az Egyesült Államokban is,[87][88] és két másik helyszínen az államokban.[45] 2014 októberében ötállomásos dél-amerikai turnéra indultak.[89][90][91] November 27-én a Hoobastank japán turnéjának vendégfellépői voltak,[92] majd decemberben folytatták saját turnéjukat, ezúttal tíz európai országban.[89]

2015–2016: 35xxxv, nemzetközi sikerek[szerkesztés]

Még 2014 októberében az együttes bejelentette, hogy a következő lemezük 2015 februárjában lát napvilágot. Az alkalomból a weboldaluk is megújult.[93][94] A 35xxxv című nagylemez 11. helyezett volt az amerikai Billboard Heatseekers Albums(wd) listáján.[95] Még azon a héten felkerült az Independent Albums toplistára is a 43. helyen.[96] A Hard Rock Albums listán a 23. helyet érte el,[97] a World Albums listán pedig első helyezett volt.[98]

A One OK Rock Los Angelesben 2015-ben

2015 áprilisában a Finch-csel együtt a Yellowcard(wd) előzenekara voltak az államokbeli turnéjukon.[99] Ezt követően májustól szeptemberig Japánban turnéztak.[45] Júliusban bejelentették, hogy leszerződtek a Warner Bros. Recordsszal és kiadják a 35xxxv-t teljesen angol nyelvű dalverziókkal.[100] Ősszel az All Time Low és a Sleeping with Sirens(wd) előzenekara voltak az észak-amerikai turnén, néhány városban pedig önálló koncertet is adtak.[101] Európában és Ázsiában is felléptek új albumukkal.[102]

2015. október 17-én a 35xxxv deluxe verziója 20. helyen nyitott a Billboard Heatseekers albumlistáján, majd 17. helyen végzett.[95]

Ezt követően ismét Japánban turnéztak, az All Time Low-val és a PVRIS-szal.[103] 2016 elején bejelentették, hogy a One Ok Rock lesz az előzenekar az Issues(wd) és a Crown the Empire(wd) Monster Energy Outbreak Tour turnéján az Egyesült Államokban.[104] Egy európai turnét is bejelentettek, ahol fesztiválokon is felléptek.[105]

2016. március 11-én megjelent Always Coming Back című daluk, amelyet felhasználtak az NTT Docomo(wd) telefontársaság reklámsorozatában.[106] Az év közepén az együttes a 5 Seconds of Summerrel turnézott Észak-Amerikában.[107] Még ebben az évben a My Chemical Romance The Black Parade című albumának 10. évfordulójára készített feldolgozásalbumon szerepeltek, a The End című dalt adták elő.[108]

Szeptember 10-én és 11-én koncertet adtak a Nagiszaen Parkban, Sizuokában, 110 000 néző előtt.[109] Szeptember 16-án megjelent Taking Off című kislemezük, a Fueled by Ramen(wd) kiadónál.[110] A dal a Museum című japán film betétdala volt. Később bejelentették, hogy 2017-ben új albumot adnak ki, amit turné követ.[111][112] Október 8-án a Sum 41 kiadta 13 Voices című albumuk japán változatát, melyen Taka is közreműködött a War című dalban.[113]

2016. november 13-án az NHK televíziócsatorna ONE OK ROCK 18 Festival (18 FES) néven közvetítette az együttes koncertjén, melyen ezer, 17 és 19 év közötti fiatallal együtt léptek fel.[114] November 18-án megjelent Bedroom Warfare című kislemezük a következő albumról,[115] ezt pedig az I was King követte december 16-án.[116]

Tagjai[szerkesztés]

Jelenlegi tagok
Korábbi tagok
  • Kojanagi Jú (小柳 友; Hepburn: Koyanagi Yū?) – dobok (2005–2006)
  • Onizava Alexander Reimon (鬼澤 アレクサンダー 礼門; Hepburn: Onizawa Alexander Reimon?) – gitár, háttérvokál (2005–2009)
Időrendben

Diszkográfia[szerkesztés]

Év Lemez Oricon-helyezés
Weekly
[31] 		Eladás
2007 Zeitakubjó 15 26 000
2008 Beam of Light 17 13 000
Kandzsó Effect 13 22 000
2010 Niche Syndrome 4 178 656
2011 Zankjó Reference 2 140 342
2013 Dzsinszei×Boku= 2 253 918
2015 35xxxv 1 245 000
35xxxv (Deluxe Edition) 3 70 276
2017 Ambitions (japán) 1 354 740+ (fizikai)
79 611+ (digitális)
Ambitions (angol) 4 77 642+
2019 Eye of the Storm (japán) 1 271 488 (fizikai)[117]
56 576 (digitális)[118]
Platinalemez[119]
Eye of the Storm (angol) 3 52 016[117]
2022 Luxury Disease 1 78 633[120]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b ONE OK ROCK - ワンオクロック 邦楽バンド情報 (japán nyelven). Cube-music.com . [2019. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  2. ↑ ONE OK ROCK – Biography 
  3. ↑ a b c ONE OK ROCK reviews, music, news. Sputnikmusic . (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  4. ↑ Martin, Ian: Wrapping up a musical trip across Japan. The Japan Times , 2016. június 26. [2017. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 3.)
  5. ↑ ONE OK ROCK Profile (japán nyelven). Amuse . [2013. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  6. ↑ ONE OK ROCK Biography. JaME USA , 2013. november 18. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  7. ↑ Stickler, Jon: ONE OK ROCK Add European Leg to 'Ambitions' Tour. Stereoboard , 2017. augusztus 29. [2017. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 25.)
  8. ↑ Smith, Troy L.: APMAs 2017: Josh Dun, ONE OK ROCK Shine but Korn Doesn't Perform. Cleveland.com , 2017. július 18. [2017. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 25.)
  9. ↑ a b Eremenko, Alexey: ONE OK ROCK | Biography & History. AllMusic. [2017. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  10. ↑ Eremenko, Alexey: Beam of Light – ONE OK ROCK Reviews. AllMusic. [2017. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 12.)
  11. ↑ Eremenko, Alexey: Kanjou Effect – ONE OK ROCK Reviews. AllMusic. [2017. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 12.)
  12. ↑ Sharp, Tyler: ONE OK ROCK sign to Avex Mode, announce English language album - News - Alternative Press. Alternative Press , 2016. szeptember 12. [2016. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  13. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) OOR-JaME USA nevű lábjegyzeteknek
  14. ↑ Interview with ONE OK ROCK in Tokyo. JaME WORLD, 2008. június 21. (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
  15. ↑ a b 内秘心書 (japán nyelven). Oricon. (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
  16. ↑ One Ok Rock (japán nyelven). Oricon. (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
  17. ↑ Kyary Pamyu Pamyu, ONE OK ROCK, EXILE TRIBE big winners at 2013 MTV VMAJ Awards. Asia Pacific Arts. [2016. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
  18. ↑ Archivált másolat. Rock Sound. [2021. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 21.)
  19. ↑ One OK Rock: Interview with One Ok Rock in Tokyo. JaME World , 2008. június 21. [2012. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 14.)
  20. ↑ a b c d ROCKIN'ON JAPAN 2012年6月号. Ro69.jp , 2012. április 28. [2016. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.) translation
  21. ↑ ワンオク・佐藤健・神木隆之介、アミューズから3月末で独立 新会社立ち上げを発表 (japán nyelven). Oricon. (Hozzáférés: 2024. április 23.)
  22. ↑ One Ok Rock Demo. Discogs. (Hozzáférés: 2024. április 23.)
  23. ↑ シルバーバック様専用　ONE OK ROCK CD 廃盤 (japán nyelven). Mercari. [2024. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
  24. ↑ Japanese music CDs ONE OK ROCK / Keep it real (angol nyelven). Suruga-ya. [2024. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
  25. ↑ One OK Rock: Interview with One Ok Rock in Tokyo. JaME World , 2008. június 21. [2012. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 14.)
  26. ↑ Interview with ONE OK ROCK in Tokyo. JaME , 2008. június 21. [2021. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 18.)
  27. ↑ ONE OK ROCKのシングルリリース情報、ONE OK ROCKのプロフィールならオリコン芸能人事典-ORICON STYLE (japán nyelven). Oricon . (Hozzáférés: 2017. november 10.)
  28. ↑ ONE OK ROCK Official Website (japán nyelven). [2009. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 29.)
  29. ↑ ライブレポート更新！『ONE OK ROCK』 (japán nyelven). Sunday Folk Promotion. (Hozzáférés: 2024. április 24.)
  30. ↑ ONE OK ROCK at Shibuya AX | JaME U.S.A. Jame-world.com , 2008. október 18. [2017. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  31. ↑ a b c ONE OK ROCKのCD・DVDリリース情報、ONE OK ROCKのプロフィールならオリコン芸能人事典-ORICON STYLE (japán nyelven). (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
  32. ↑ Interview with ONE OK ROCK. Jame World, 2009. március 1. (Hozzáférés: 2024. április 24.)
  33. ↑ a b ONE OK ROCK member arrested for groping. TokyoGraph. [2010. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  34. ↑ a b ONE OK ROCK to Return in Summer, Minus Alex. Tokyograph, 2009. május 15. [2011. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  35. ↑ a b (2012) „＜COVER STORY＞ 新世代のカリスマバンド、ONE OK ROCK” (japán nyelven). Musica 65.   translation 1, translation 2, translation3
  36. ↑ ONE OK ROCK 完全感覚Dreamer·ランキング (japanese nyelven). Oricon , 2010. február 15. [2017. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  37. ↑ Billboard Japan Top Albums Sales (japanese nyelven). Billboard Japan , 2010. június 21. [2017. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  38. ↑ ONE OK ROCKファンと一緒に作り上げた初武道館ライブ (japán nyelven). Natasha Inc. . natalie.mu, 2010. november 29. [2020. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  39. ↑ Rock in Japan Fest. 2010 (japán nyelven). Rockin’on holdings Inc. . rijfes.jp. [2021. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 1.)
  40. ↑ History of SummerSonic: Lineup - Tokyo 8.8 & Lineup - Osaka 8.7 (japán nyelven). Creativeman Productions Co. . summersonic.com. [2020. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  41. ↑ Line-Up - Crystal Palace. Wess Inc. . rsr-arch.wess.co. [2021. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  42. ↑ Monster baSH 2010 (8.21Sat) (japán nyelven). Duke Co. . monsterbash.jp. [2021. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  43. ↑ Mad Ollie 2010 (japán nyelven). CreativeMan . [2020. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  44. ↑ Countdown Japan 10/11事務局 - Artist: 2010.12.29.Wed (japán nyelven). Rockin'on holdings Inc. . countdownjapan.jp. [2021. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  45. ↑ a b c d e f g Past Tour (japán nyelven). One Ok Rock Official. (Hozzáférés: 2024. április 26.)
  46. ↑ アンサイズニア (japán nyelven). Oricon. (Hozzáférés: 2024. április 26.)
  47. ↑ ONE OK ROCK to Release Double-A-Side Single in July. [2011. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 9.)
  48. ↑ Black Rock Shooter, Legend of Heroes, Class of Heroes Videos. Animenewsnetwork.com , 2012. június 9. [2020. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 10.)
  49. ↑ a b c Takahashi, Miho: ONE OK ROCK Yokohama Arena Special Final. Jame World . [2014. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 16.)
  50. ↑ Jisan Valley Rock Festival 2011 (angol nyelven). KBS World , 2011. június 22. [2021. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  51. ↑ Setstock 2011. setstock.jp . [2011. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  52. ↑ Rock in Japan Fest. 2011 (japán nyelven). Rockin’on holdings Inc. . rijfes.jp. [2021. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  53. ↑ Line-Up - Earth Tent. Wess Inc. . rsr-arch.wess.co. [2021. április 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  54. ↑ History of SummerSonic: Lineup - Tokyo 8.14 (japán nyelven). Creativeman Productions Co. . summersonic.com. [2020. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  55. ↑ Live Report: ONE OK ROCK, Summer Sonic 2011 (japán nyelven). Gekirock , 2011. augusztus 14. [2014. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  56. ↑ Monster baSH 2011 (8.20Sat) (japán nyelven). Duke Co. . monsterbash.jp. [2021. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  57. ↑ Sky Jamboree 2011: 2011/08/21 -Sun- (japán nyelven). FM Nagasaki . [2020. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  58. ↑ Sweet Love Shower 2011 (japán nyelven). Space Shower TV . [2021. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  59. ↑ One ok rock 2012 "start walking the world tour". Ani-culture.net . [2014. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 16.)
  60. ↑ Rock in Japan Festival 2012 (angol nyelven). TimeOut , 2015. július 22. [2021. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  61. ↑ サマソニ〉第4弾で吉井和哉、ワンオク、ティアーズ・フォー・フィアーズら7組 (japanese nyelven). Tower Records Japan , 2012. március 30. [2021. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  62. ↑ Sweet Love Shower 2012 (Line Up 9/2) (japán nyelven). Space Shower TV . [2021. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  63. ↑ a b ONE OK ROCK 映画「るろうに剣心」主題歌を書き下ろし (japanese nyelven). Billboard Japan , 2012. május 29. [2021. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  64. ↑ Japan Hot 100. Billboard Japan , 2012. szeptember 8. [2018. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  65. ↑ The Beginning (japán nyelven). Oricon. (Hozzáférés: 2024. április 26.)
  66. ↑ Video Music Awards Japan 13 (japanese nyelven). Viacom International Media . MTV Japan. [2014. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  67. ↑ Space Shower Music Video Awards大賞発表！ (japanese nyelven). PR Times , 2013. március 13. [2021. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  68. ↑ ONE OK ROCKのDeeper Deeper/Nothing Helps·ランキング (japanese nyelven). Oricon , 2013. január 21. [2017. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  69. ↑ ONE OK ROCK、「DmC」最新作イメージソング書き下ろし (japán nyelven). Natasha, Inc. . natalie.mu, 2012. szeptember 21. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  70. ↑ ワンオク「Deeper Deeper」SUZUKI新CMソングに起用 (japanese nyelven). Natasha, Inc. . natalie.mu, 2013. január 5. [2021. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  71. ↑ ONE OK ROCKの人生×僕=·ランキング (japanese nyelven). Oricon , 2013. március 18. [2017. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  72. ↑ ONE OK ROCK、秋にヨーロッパ＆アジアツアーを単独で開催 (japanese nyelven). Rockin’On , 2013. június 10. [2021. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  73. ↑ a b c Richardson, Jake: The 10 moments that made One Ok Rock superstars. Kerrang! , 2013. június 10. [2020. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  74. ↑ ONE OK ROCK @Paris : SOLD OUT en 2min (francia nyelven). Nautiljon. (Hozzáférés: 2024. április 26.)
  75. ↑ Warten auf die Helden aus Japan (német nyelven). General-Anzeiger. (Hozzáférés: 2024. április 26.)
  76. ↑ John Feldmann on Twitter: "1st day of @ONEOKROCK_japan STOKED". Twitter, 2014. január 11. [2016. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  77. ↑  ONE OK ROCK announces their first U.S. Live in LA & NY! (en nyelven). A jelenet helye a filmen: 00.28.
  78. ↑ McGovern, Kyle: Rock on the Range 2014 Lineup: Guns N' Roses, Slayer, Mastodon, and More. Spin , 2014. január 16. [2021. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  79. ↑ Lipshutz, Jason (2014. január 16.). „Rock on the Range 2014: Guns N' Roses, Avenged Sevenfold, Kid Rock Headlining”. Billboard. (Hozzáférés: 2020. december 1.)  
  80. ↑ FOOL COOL ROCK: Introduction. [2014. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  81. ↑ Yuichi, Masuda: 【インタビュー】映画『Fool Cool Rock!』に刻まれたOne Ok Rock、「やっぱりライブがすごい。もはや国境も関係ない」 (japanese nyelven). Japan Music Network . barks.jp, 2014. május 16. [2020. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  82. ↑ „Rock out at Paragon, fool!”, Bangkok Post (Hozzáférés: 2014. október 16.) 
  83. ↑ ONE OK ROCK Sing the Theme Song to 'Rurouni Kenshin: Kyoto Inferno / The Legend Ends'. Japakomusic.com . [2014. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 15.)
  84. ↑ a b One Ok Rock 世界ツアーを追ったドキュメンタリー映画の主題歌に新曲 (japanese nyelven). Billboard Japan , 2014. május 15. [2021. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  85. ↑ Rurouni Kenshin: The Legend Ends (japanese nyelven). Warner Bros. Japan . (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  86. ↑ „ONE OK ROCK、6万人圧倒した浜スタ2DAYS”, Natasha, Inc., natalie.mu, 2014. november 15.. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. december 1.) (japanese nyelvű) 
  87. ↑ Lipshutz, Jason. Slipknot's U.S. Knotfest Lineup: Danzig, Five Finger Death Punch, Tech N9ne (2014. július 7.) 
  88. ↑ „Knot Fest Japan 2014”, Knotfest Japan. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. december 1.) (japanese nyelvű) 
  89. ↑ a b ONE OK ROCK、2014年南米＆ヨーロッパツアーの開催が決定 (japanese nyelven). Rockin’On , 2014. augusztus 12. [2021. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  90. ↑ Redação Made in Japan: One OK Rock no Brasil (portuguese nyelven). Editora JBC . Made in Japan, 2014. november 14. [2020. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  91. ↑ Banda japonesa 'One Ok Rock' realizará concierto en Lima (spanish nyelven). Compañía Peruana de Radiodifusión . América TV, 2014. augusztus 14. [2020. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  92. ↑ フーバス来日公演にワンオク、マンウィズら出演 (japanese nyelven). Excite Japan , 2014. október 10. [2021. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  93. ↑ One Ok Rock will release a new album in February, 2015!. Oneokrock.com , 2014. október 9. [2014. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 15.)
  94. ↑ „ONE OK ROCK、来年2月にニュー・アルバムをリリースすることが決定！！”. [2014. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. október 16.) (japán nyelvű) 
  95. ↑ a b One Ok Rock - Chart history 
  96. ↑ One Ok Rock - Chart history (2015. február 28.) 
  97. ↑ One Ok Rock - Chart history 
  98. ↑ One Ok Rock - Chart history (2015. február 28.) 
  99. ↑ Yellowcard US Tour. Oneokrock.com. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
  100. ↑ ONE OK ROCK : ONE OK ROCK's North America debut. "35xxxv Deluxe Edition" all in English + North American tour confirmed | BARKS News. En.barks.jp . [2017. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  101. ↑ ONE OK ROCK official website. Oneokrock.com . [2017. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  102. ↑ ONE OK ROCK official website. Oneokrock.com . [2017. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  103. ↑ ONE THOUSAND MILES TOUR 2016. Oneokrock.com , 2015. november 22. [2015. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 10.)
  104. ↑ Issues announce headlining tour with Crown The Empire, One Ok Rock - News - Alternative Press. Altpress.com , 2016. január 25. [2017. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  105. ↑ ONE OK ROCK official website. Oneokrock.com . [2017. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  106. ↑ ONE OK ROCK reveals new digital single "Always coming back" in NTT Docomo CM. Arama! Japan, 2016. március 7. [2017. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  107. ↑ ONE OK ROCK TOURS WITH 5 SECONDS OF SUMMER. Arama Japan. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
  108. ↑ Introducing… 'Rock Sound Presents: The Black Parade' - News - Rock Sound Magazine. Rocksound.tv , 2016. augusztus 8. [2016. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  109. ↑ ONE OK ROCK’s Massive Outdoor Concert in Japan to be Released on DVD/ Blu-ray. Billboard. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
  110. ↑ ONE OK ROCK signs with U.S. label Fueled By Ramen. Arama Japan. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
  111. ↑ ONE OK ROCK、新曲"Taking Off"を全世界同時リリース!小栗旬主演映画の主題歌に決定 (2016/09/10) 邦楽ニュース | ロッキング・オンの音楽情報サイト RO69. Ro69.jp . [2017. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  112. ↑ 映画『ミュージアム』ブルーレイ＆DVDリリース. Warnerbros.co.jp . [2017. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  113. ↑ ALTERNATIVE PRESS JAPAN | 【PREMIERE】Sum 41 "War feat. Taka(ONE OK ROCK)" 公開. Altpress.jp , 2016. október 8. [2016. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  114. ↑ ONE OK ROCKが地上波初出演、1000人の18歳と作り上げる1曲限りのステージ - 音楽ナタリー. Natalie.mu . [2017. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  115. ↑ Brace yourselves for ONE OK ROCK’s latest piece “Bedroom Warfare”. Jrock News. (Hozzáférés: 2024. május 2.)
  116. ↑ ONE OK ROCK、ニューアルバムよりあの曲を配信開始 (japán nyelven). natalie.mu. (Hozzáférés: 2024. május 2.)
  117. ↑ a b オリコン上半期ランキング2019 (japán nyelven). Oricon News. (Hozzáférés: 2019. június 20.)
  118. ↑ Oricon First Half Digital Album Ranking 2019 (japán nyelven). Oricon News. (Hozzáférés: 2019. június 20.)
  119. ↑ Certification 2019 (japán nyelven). RIAJ , 2019. március 1. (Hozzáférés: 2019. március 14.)
  120. ↑ 週間 アルバムランキング 2022年09月05日～2022年09月11日 (japán nyelven). Oricon. [2022. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az One Ok Rock című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=One_Ok_Rock&oldid=27100221”