Omacetaxin mepeszukcinát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gyim (vitalap | szerkesztései) 2020. szeptember 4., 03:12-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (IUPAC-név: magyarul az észtereket kötőjellel írjuk, nem helyközzel, ezért sokszor zárójelezni kell. A kétértékű savak alkoholcsoportjait kötőjellel, abc-rendben soroljuk fel, és a metil magyarul előbb van, mint a metoxi (angolul nem: methyl/methoxy). A fúzióban részt vevő gyűrűk helyszámait szögletes zárójelbe írjuk.)
Omacetaxin mepeszukcinát
IUPAC-név
4-Metil-1-[(1S,3aR,14bS)-2-metoxi-1,5,6,8,9,14b-hexahidro-4H-ciklopenta[a][1,3]dioxolo[4,5-h]pirrolo[2,1-b][3]benzazepin-1-il]-[(2R)-2-hidroxi-2-(4-hidroxi-4-metilpentil)butándioát]
Más nevek Homoharringtonin, Ceflatonin, Cephalotaxin 4-metil (2R)-2-hidroxi-2-(4-hidroxi-4-metilpentil)butándioát, Myelostat®, NSC 141633
Kémiai azonosítók
CAS-szám 26833-87-4
PubChem 285033
ChemSpider 251215
KEGG D08956
ChEBI 71019
ATC kód L01XX40
SMILES
CC(C)(CCC[C@@](CC(=O)OC)(C(=O)O[C@H]1[C@H]2c3cc4c(cc3CCN5[C@@]2(CCC5)C=C1OC)OCO4)O)O
InChIKey HYFHYPWGAURHIV-JFIAXGOJSA-N
UNII 6FG8041S5B
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C29H39NO9
Moláris tömeg 545,62 g/mol
Farmakokinetikai adatok
Metabolizmus Többnyire plazma észterázok általi hidrolízis
Biológiai
felezési idő
6 óra
Fehérjekötés 50%
Kiválasztás Vizelettel ürül (≤15% változatlanul)
Terápiás előírások
Licenc adat Omacetaxine_mepesuccinate (USA)
Jogi státusz Receptköteles
Terhességi kategória D (US)
Alkalmazás szubkután injekció, intravénás infúzió

A korábban homoharringtoninnak vagy HHT-nak nevezett omacetaxin mepeszukcinát (INN, Synribo® és Myelostat® néven van forgalomban), a krónikus myeloid leukémia (CML) kezelésére szolgáló hatóanyag. Ezt a természetben előforduló anyagot először 1970-ben,[1] a mandzsu áltiszafa (Cephalotaxus harringtonii) alkaloidjaként izolálták, jelenleg félszintetikus úton állítják elő. Az első omacetaxin mepeszukcinát hatóanyagtartalmú készítményt az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) 2012 októberében engedélyezte. A készítmény olyan krónikus myeloid leukémiában szenvedő felnőtt betegek részére nyújthat segítséget, ahol a kezelés legalább két tirozin-kináz inhibitor (TKI) gyógyszerrel szemben is rezisztens és/vagy a beteg számára nem tolerálható a terápia.[2]

Klinikai vizsgálatok

Omacetaxin/homoharringtonin olyan krónikus mieloid leukémiaban szenvedő betegek terápiája során alkalmazható, ahol a tirozin-kináz inhibitorokkal történő kezelés nem hatásos vagy nem tolerálható.[3] [4] [5]

2009 júniusában tették közzé egy hosszú távú, nyílt, fázis II. vizsgálat eredményeit, ahol CML betegeknél vizsgálták az omacetaxin infúziók alkalmasságát. Tizenkét hónapos kezelést követően a betegek körülbelül egyharmadánál észleltek citogenetikai választ.[6] A vizsgálatban szereplő adatok alapján azoknál a betegeknél, ahol az imatinib hatástalan, továbbá azoknál, akiknél T315I mutáció áll fenn (ilyenkor a betegség nem reagál a tirozin-kináz gátló kezelésekre),[7] az infúzió alkalmazása esetén 28%-ban alakult ki citogenetikai válasz, hematológiai választ pedig a betegek 80%-a produkált.[8]

A fázis I. vizsgálatok során, ahol kis létszámú betegcsoporton vizsgálták az adott szer hatásosságát, az omacetaxin előnyösnek bizonyult a mielodiszplasztikus szindróma (MDS, 25 beteg)[9] és az akut mielogén leukémia (AML, 76 beteg) kezelésére.[10] A szolid tumorokkal rendelkező betegek esetén az omacetaxin nem bizonyult hatásosnak.[11]

Alkalmazás

A nemzetközi védjegyzett nevén omacetaxin mepeszukcinátként ismert HHT-t a ChemGenex Pharmaceuticals Ltd. fejlesztette gyógyszerré a StragenPharma közreműködésével. A szer más, ebben az indikációban fejlesztés alatt álló (és leginkább infúzió formájában adagolt) hatóanyagokkal szemben azzal a jelentős előnnyel is rendelkezik, hogy a betegek szubkután injekcióval, önmaguknak is adagolhatják. Jelenleg fejlesztés alatt állnak különböző modern gyógyszertechnológiai megoldások, amelyek előmozdíthatják újabb generációs, jobb toxicitási profillal rendelkező omacetaxin-analógok fejlesztését.[12]

Mellékhatások

Előfordulásuk gyakorisága szerint:[2] [3]

Nagyon gyakori (> 10%):

  • Hasmenés
  • Myeloszuppresszió
  • Általános tünetek (láz, kimerültség), az injekció alkalmazásának következményeként az alkalmazás helyén fellépő reakciók
  • Hányinger
  • Izomgyengeség
  • Ízületi fájdalom
  • Fejfájás
  • Köhögés
  • Hajhullás
  • Székrekedés
  • Orrvérzés
  • Fájdalom a has felső részén
  • Végtagfájdalom
  • Ödéma
  • Hányás
  • Hátfájás
  • Hiperglikémia, olykor extrém mértékű
  • Köszvény
  • Kiütés
  • Álmatlanság

Gyakori (1–10%; 100 kezelt beteg közül 1-10 esetben fordulhat elő):

  • Rohamok
  • Vérzés

Myeloszuppresszió, beleértve a következőket: trombocitopénia, anémia, neutropénia és limfopénia (az előfordulásuk gyakorisága szerint csökkenő sorrendbe rendezve).

Mechanizmus

Az omacetaxin hatását a transzláció gátlása révén fejti ki.

Az elongáció kezdő lépésének visszaszorításával akadályozza meg a fehérjeszintézis folyamatát. Kölcsönhatásba lép a riboszomális alegység „A site”-jával (aminosav hely), így gátolva az érkező aminoacil-tRNS-eken lévő aminosavak oldalláncainak megfelelő elhelyezkedését. Az omacetaxin csak a fehérje transzláció kezdeti lépésére, az iniciációra hat, és nem gátolja a fehérjeszintézist, ha már megkezdődött az mRNS-ről a transzláció folyamata. [13]

Jegyzetek

  1. Powell, R.G., C.R. (1970. január 1.). „Structures of harringtonine, isoharringtonine, and homoharringtonine” (angol nyelven). Tetrahedron Letters 11 (11), 815–818. o. DOI:10.1016/S0040-4039(01)97839-6.  
  2. a b Synribo (omacetaxine) dosing, indications, interactions, adverse effects, and more. Medscape Reference. WebMD. (Hozzáférés: 2014. február 18.)
  3. a b SYNRIBO (omacetaxine mepesuccinate) injection, powder, lyophilized, for solution [Cephalon, Inc.]. DailyMed. Cephalon, Inc., 2012. október 1. (Hozzáférés: 2014. február 18.)
  4. szerk.: Sweetman, S: Omacetaxine Mepesuccinate, Martindale: The Complete Drug Reference. Pharmaceutical Press (2012. november 14.). Hozzáférés ideje: 2014. február 18. 
  5. Lacroix, Marc. Targeted Therapies in Cancer. Hauppauge, NY: Nova Sciences Publishers (2014. május 20.). ISBN 978-1-63321-687-7  Archiválva 2015. június 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
  6. Li (2009). „Prolonged chronic phase in chronic myelogenous leukemia after homoharringtonine therapy”. Chinese Medical Journal 122 (12), 1413–1417. o. PMID 19567163.  
  7. Cortes, J., D. (2012. szeptember 27.). „Phase 2 study of subcutaneous omacetaxine mepesuccinate after TKI failure in patients with chronic-phase CML with T315I mutation” (angol nyelven). Blood 120 (13), 2573–2580. o. DOI:10.1182/blood-2012-03-415307. ISSN 0006-4971.  [halott link]
  8. Quintás-Cardama (2009). „Homoharringtonine, omacetaxine mepesuccinate, and chronic myeloid leukemia circa 2009”. Cancer 115 (23), 5382–5393. o. DOI:10.1002/cncr.24601. PMID 19739234.  
  9. Wu (2009). „Effect of low-dose cytarabine, homoharringtonine and granulocyte colony-stimulating factor priming regimen on patients with advanced myelodysplastic syndrome or acute myeloid leukemia transformed from myelodysplastic syndrome”. Leukemia & Lymphoma 50 (9), 1461–7. o. DOI:10.1080/10428190903096719. PMID 19672772.  
  10. Gu (2010). „Low dose of homoharringtonine and cytarabine combined with granulocyte colony-stimulating factor priming on the outcome of relapsed or refractory acute myeloid leukemia”. Journal of Cancer Research and Clinical Oncology 137 (6), 997–1003. o. DOI:10.1007/s00432-010-0947-z. PMID 21152934.  
  11. Kantarjian (2001). „Homoharringtonine”. Cancer 92 (6), 1591–1605. o. DOI:<1591::AID-CNCR1485>3.0.CO;2-U 10.1002/1097-0142(20010915)92:6<1591::AID-CNCR1485>3.0.CO;2-U. PMID 11745238.  
  12. Fási, Laura, Hunyadi, Attila (2016). „Cephalotaxus harringtonia - homoharringtonin”. GYÓGYSZERÉSZET, 60 : 8 pp. 469-471. , 3 p. o.  
  13. Wetzler M, Segal D. Omacetaxine as an Anticancer Therapeutic: What is Old is New Again. Current Pharmaceutical Design 2011;17:59–64

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Omacetaxine mepesuccinate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.