Nyírő Gyula (orvos)

Nyírő Gyula
Született	1895. március 12. Dés
Elhunyt	1966. május 4. (71 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	neurológus
Tisztsége	egyetemi tanár
Iskolái	Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1917)
Sírhelye	Farkasréti temető (5-1-240)
MTMT
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyírő Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nyírő Gyula (Dés, 1895. március 12. – Budapest, 1966. május 4.) orvos, elme-ideggyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952).

Élete

1917-ben, Kolozsváron kapta meg orvosi diplomáját. 1920-ig dolgozott Lechner Károly oldalán, majd 1922-ig Budapesten a lipótmezei elmegyógyintézetben tevékenykedett mint alorvos, 1927-ig a szegedi elmeklinikán volt tanársegéd, valamint adjunktus. 1926-ban Szegeden megszerezte egyetemi magántanári képesítését, 1931-ben pedig ugyanott címzetes rendkívüli tanárrá avatták. 1928-tól a lipótmezei elmegyógyintézet főorvosaként dolgozott, 1939-től az angyalföldi elmegyógyintézet igazgató főorvosa, 1951-től a Budapesti Orvostudományi Egyetemen pszichiátriát tanított. Legfontosabb kutatási területe a skizofrénia volt, Meduna Lászlóval közösen vett részt a cardiazol-, illetve elektrosokk-terápia klinikai kidolgozásában. Ezen felül leírta a skizofrénia struktúra-elméletét. A híres emberek betegségeivel is foglalkozott és sikerült bizonyítania, hogy Semmelweis Ignác idegrendszeri tünetei a szepszis által okozott toxinfelszívódásnak voltak a következményei. (A 2000-ben, korszerűbb eljárással elvégzett vizsgálat viszont mégis az 1965-ös dementia luetica hipotézist igazolta.)

Emlékezete

Nevét viseli Budapest XIII. kerületében a Nyírő Gyula Kórház.

Fontosabb művei

• Elmekórtan (Szabó Józseffel, Szeged, 1926)
• Psychoanalisis (Budapest, 1931)
• Semmelweis betegsége (Haranghy Lászlóval, Regöly-Mérei Gyulával és Hüttl Tivadarral, Budapest, 1965)

Források

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• História - Tudósnaptár