Nyírő Gyula (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyírő Gyula
Született1895. március 12.[1]
Dés
Elhunyt1966. május 4. (71 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaneurológus
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiKolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1917)
SírhelyeFarkasréti temető (5-1-240)

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyírő Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nyírő Gyula Géza (Dés, 1895. március 11.[2]Budapest, 1966. május 4.)[2] orvos, elme-ideggyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952).

Élete[szerkesztés]

Szülei Nyirő Géza és Blaska Gizella voltak.[2] A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett 1912-ben. [3]. 1917-ben a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen kapta meg orvosi diplomáját. 1920-ig ott dolgozott Lechner Károly oldalán, majd 1922-ig Budapesten a lipótmezei elmegyógyintézetben tevékenykedett mint alorvos, 1927-ig a szegedi elmeklinikán volt tanársegéd, valamint adjunktus. 1926-ban a szegedi egyetemen megszerezte egyetemi magántanári képesítését, 1931-ben pedig ugyanott címzetes rendkívüli tanárrá avatták. 1928-tól a lipótmezei elmegyógyintézet főorvosaként dolgozott, 1939-től az angyalföldi elmegyógyintézet igazgató főorvosa, 1951-től a Budapesti Orvostudományi Egyetemen pszichiátriát tanított. Legfontosabb kutatási területe a szkizofrénia volt, Meduna Lászlóval közösen vett részt a cardiazol-, illetve elektrosokk-terápia klinikai kidolgozásában. Ezen felül leírta a szkizofrénia struktúra-elméletét. A híres emberek betegségeivel is foglalkozott és sikerült bizonyítania, hogy Semmelweis Ignác idegrendszeri tünetei a szepszis által okozott toxinfelszívódásnak voltak a következményei. (A 2000-ben, korszerűbb eljárással elvégzett vizsgálat viszont mégis az 1965-ös dementia luetica hipotézist igazolta.) Felesége Bartha Mária volt, akivel 1919-ben házasodott össze Aranyosgyéresen.[2]

Emlékezete[szerkesztés]

Nevét viseli Budapest XIII. kerületében a Nyírő Gyula Kórház.

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • Elmekórtan (Szabó Józseffel, Szeged, 1926)
  • Psychoanalisis (Budapest, 1931)
  • Semmelweis betegsége (Haranghy Lászlóval, Regöly-Mérei Gyulával és Hüttl Tivadarral, Budapest, 1965)
  • Psychiatria, Medicina Könyvkiadó, 1967

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]