Nyírő Gyula (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nyírő Gyula
Parkring, Dr. Nyírő Gyula professzor feleségével. Háttérben balra a MAK (Museum für Angewante Kunst), mellette az Iparművészeti Egyetem (Univ. für Angewante Kunst). Fortepan 823 crop.jpg
Született 1895. március 12.
Dés
Elhunyt 1966. május 4. (71 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
elme- és ideggyógyász,
egyetemi tanár
Sírhely Farkasréti temető (5-1-240)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyírő Gyula témájú médiaállományokat.

Nyírő Gyula (Dés, 1895. március 12.Budapest, 1966. május 4.) orvos, elme-ideggyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952).

Élete[szerkesztés]

1917-ben, Kolozsváron kapta meg orvosi diplomáját. 1920-ig dolgozott Lechner Károly oldalán, majd 1922-ig Budapesten a lipótmezei elmegyógyintézetben tevékenykedett mint alorvos, 1927-ig a szegedi elmeklinikán volt tanársegéd, valamint adjunktus. 1926-ban Szegeden megszerezte egyetemi magántanári képesítését, 1931-ben pedig ugyanott címzetes rendkívüli tanárrá avatták. 1928-tól a lipótmezei elmegyógyintézet főorvosaként dolgozott, 1939-től az angyalföldi elmegyógyintézet igazgató főorvosa, 1951-től a budapesti orvostudományi egyetemen pszichiátriát tanított. Legfontosabb kutatási területe a skizofrénia volt, Meduna Lászlóval közösen vett részt a cardiazol-, illetve elektrosokk-terápia klinikai kidolgozásában. Ezen felül leírta a skizofrénia struktúra-elméletét. A híres emberek betegségeivel is foglalkozott és sikerült bizonyítania, hogy Semmelweis Ignác idegrendszeri tünetei a szepszis által okozott toxinfelszívódásnak voltak a következményei. (A 2000-ben, korszerűbb eljárással elvégzett vizsgálat viszont mégis az 1965-ös dementia luetica hipotézist igazolta.)

Emlékezete[szerkesztés]

Nevét viseli Budapest XIII. kerületében a Nyírő Gyula Kórház.

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • Elmekórtan (Szabó Józseffel, Szeged, 1926)
  • Psychoanalisis (Budapest, 1931)
  • Semmelweis betegsége (Haranghy Lászlóval, Regöly-Mérei Gyulával és Hüttl Tivadarral, Bp., 1965)

Források[szerkesztés]

  1. 2019. szeptember 9.