Nyugati szürke óriáskenguru

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nyugati szürke óriáskenguru
Nőstény és kölyke
Nőstény és kölyke
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Öregrend: Erszényesek (Marsupialia)
Rend: Diprotodontia
Család: Kengurufélék (Macropodidae)
Alcsalád: Valódi kenguruformák (Macropodinae)
Nem: Macropus
Alnem: Macropus
Faj: M. fuliginosus
Tudományos név
Macropus fuliginosus
Desmarest, 1817
Elterjedés
Western Grey Kangaroo Range.jpg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nyugati szürke óriáskenguru témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati szürke óriáskenguru témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati szürke óriáskenguru témájú kategóriát.

Western Grey Kangaroo SMC 2006.JPG

A nyugati szürke óriáskenguru (Macropus fuliginosus) a Diprotodontia rendhez, ezen belül a kengurufélék (Macropodidae) családjához tartozó faj.

A három óriáskenguru faj közül ez a legkisebb.

A természettudósok sokáig nem jutottak egyezségre, hogy a szürke óriáskenguruknak vajon hány fajuk él Ausztráliában. A múlt században legalább három faját különböztették meg, századunk közepe táján pedig az egész társaságot egyetlen fajba olvasztották össze. (Ez magyarázza az alfajoknál szokásos háromtagú fajnevet.) A hetvenes évek elején két ausztrál kutató, W. E. Poole és H. J. Kirsch, rendkívül alapos kutatásaik alapján megállapították, hogy a szürke óriáskengurukon belül két faj különíthető el, nevezetesen egy keleti és egy nyugati faj.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Macropus fuliginosus fuliginosus – Kenguru-szigeti szürke óriáskenguru
  • Macropus fuliginosus melanops – Nyugat-ausztráliai szürke óriáskenguru
  • Macropus fuliginosus ocydromus – Délnyugat-ausztráliai szürke óriáskenguru

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb kenguruval ellentétben nem kifejezetten éjszakai állat, de a déli forróságban is inkább megpihen az árnyékban. Hajnalban és délelőtt, valamint a késő délutáni, esti órákban aktív a leginkább. Közepes nagyságú csoportokat alkot, amelyekben nemcsak nőstényeket és fiatalokat, hanem több hím állatot is találunk. A hímek megverekszenek rangsorbeli helyükért. A csapat együtt, egy viszonylag kisebb területen szétszéledve jár táplálék után. Táplálékuk jobbára fűfélékből áll.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2 Western Grey Kangaroos.jpg

Az ivarérettséget 1,5–2 éves kor között éri el. A párzási időszak egész évben tart, az élelem és a víz mennyiségétől függ. A vemhességi idő – mint minden erszényesnél – igen rövid, átlagosan csak 30,5 nap. Az újszülött nagyon apró és embriószerűen fejletlen, tömege alig néhány gramm. Ennek ellenére teljesen egyedül, segítség nélkül mászik fel anyja erszényébe, ahol rácsimpaszkodik a négy emlő egyikére, és hosszú hetekig el sem ereszti azt. Életének első hónapjait az erszényben tölti, s később is gyakran visszajár oda, ha veszedelem fenyegeti. Csak 42 hetes korában hagyja el végleg az erszényt. Amikor elhagyja az erszényt, körülbelül 3,5 kilogramm a testtömege. Az idő előrehaladtával a fiatal kenguru egyre több időt tölt az erszényen kívül, de a születéstől számított 235 nap táján az anya már nem engedi vissza, hiszen várja a következő kölykét. A kölyköket mintegy egy éves korukig szoptatja az anyaállat. A nősténykengurunak folyamatosan lehetnek kölykei – egyszerre lehet vemhes, hordozhat kölyköt az erszényében, és kísérheti őt egy harmadik kölyök is.

Nemcsak a nyugati szürke óriáskengurura, hanem az összes többi óriáskenguru-fajra jellemző az, hogy a nőstények lényegesen kisebbek a hímeknél. Ennek az a magyarázata, hogy a nőstények, amint elérik felnőttkori fejlettségüket, nem növekednek tovább. Ezzel szemben a hímek, ahogy telnek-múlnak az évek, folyamatosan tovább növekednek, még ha egyre csökkenő ütemben is. Bár a nőstények kisebbek maradnak, de általában tovább élnek a hímeknél. Bár az állatkerti óriáskenguruk gyakorta elérik a húsz éves életkort is, a természetben ez igen nagy ritkaságnak számít. A természetben ugyanis sokkal mostohább körülmények uralkodnak, s ennek hatására sok állat már kölyökkorában elpusztul.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Western Grey Kangaroo, Resting.jpg

A nyugati szürke óriáskenguru Ausztráliában a vadászható fajok közé tartozik, bár évente csak meghatározott számú állatot lőhetnek ki. Gyérítésükre azért van szükség, mert szemben a bozót- és erdőlakó kengurufajokkal, melyeknek megártott az ember erdőirtási tevékenysége, az óriáskenguruk nyílt vidéki fajok, így az erdőirtásuk után kialakult nyílt füves pusztákon nagy számban elterjedtek. Mivel nagyon jó ugrók, könnyedén átugorják a drótkerítéseket, melyeket a farmerek húztak, hogy megvédjék birka- vagy marhalegelőiket. A kenguruk néhány helyen tömegesével települtek be a legelőkre, és a farmerek aggódnak, hogy eleszik a füvet a jószágaik elől.

Kedvelt állatkerti faj. Őshazájában, Ausztráliában szinte minden állatkertben, még a legkisebbekben is megtalálható és sok gazdálkodó is tart szelídített óriáskengurukat birtokán. Európában is kedvelt, és mivel a hideget is viszonylag jól viseli, eléggé elterjedt állat. Magyarországon a fajt egyedül a Budapesti Állatkertben mutatják be. A nyugati szürke óriáskenguruk 1983 óta élnek Budapesten, ekkor ajándékozta a törzsalapító tenyészállatokat az állatkertnek a nyugat-ausztráliai Perth állatkertje.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mammal Species of the World, A Taxonomic and Geographic Reference, 3rd edition, 2005 ISBN 0-8018-8221-4
  • Ronald Strahan: Mammals of Australia. Smithsonian Books, Washington DC 1995, 1996. ISBN 1-56098-673-5
  • Ronald M. Nowak: Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, Baltimore 1999. ISBN 0-8018-5789-9

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]