Nyegyelin-katasztrófa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Nyegyelin-katasztrófa, más néven bajkonuri katasztrófa a Bajkonuri űrrepülőtér egyik indító állásán 1960. október 24-én történt rakétabaleset. Az R–16 (NATO-kódja: SS–7 Saddler) első generációs szovjet interkontinentális ballisztikus rakéta prototípusa az indítóállásban állva felrobbant, mert a rakéta második fokozata az indítási előkészületek közben váratlanul működésbe lépett. A balesetben számos katona, mérnök és technikus meghalt. A hivatalos dokumentumok 78 halálesetet említenek, ez vélhetően alábecsült adat. Szakértők 120 körülire becsülik a helyszínen meghalt, és 50 körülire a később kórházban meghalt áldozatok számát.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rakéta 1960 októberében indításra készen állt Tyura-Tam közelében az NIIP–5 jelű központi rakéta-kísérleti lőtéren (1961-től Bajkonuri űrrepülőtér). Mitrofan Nyegyelin marsall, a szovjet Hadászati Rakétacsapatok parancsnoka, és Mihail Jangel, a rakéta főkonstruktőre azt remélték, hogy a kísérlet még november 7. – a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója – előtt megvalósítható. Az indítás előtti teszteket sikeresen és késedelem nélkül elvégezték.

A rakéta magassága 30 méter, átmérője 3 méter, tömege 141 tonna volt. A hajtóanyag két komponensből (aszimmetrikus dimetil-hidrazin(en) és salétromsav) állt. E hajtóanyagot a tervezők az „ördög mérge” néven emlegették, mert rendkívül korrozív hatású, mérgező, és az égéstermékei is mérgezőek.

Október 23.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A délutáni órákban a technikusok megsértettek egy membránt a rakéta első fokozatában, ezért az égéstérbe salétromsav szivárgott. Ez önmagában nem jelentett közvetlen veszélyt, de döntési kényszert okozott. A rakétát vagy 2 napon belül fel kellett lőni, mielőtt még az üzemanyag korrodálja az égéstér falát, vagy az üzemanyagot le lehetett volna ereszteni és a sérült alkatrészeket kicserélni, ami viszont több hetes késedelmet okozott volna. Az első megoldást választották, a munkálatokat felgyorsították, és másnapra meghívták a katonai vezetőket a fellövés megtekintésére.

Október 24.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az indítás előtti előkészületek kapkodással zajlottak, az ellenőrzés szükséges lépéseit nem sorrendben, hanem egyidejűleg végezték el. Az üzemanyag programozható áramlásirányítóját a próba után nem kapcsolták vissza az indulási állásba. Ezt később egy technikus észrevette, és visszakapcsolta, de ez a kapcsolás zavart okozott az akkorra már bekapcsolt egyéb irányító berendezésekben. A rakéta második fokozata beindult. Az első fokozat üzemanyag tartályai felrobbantak. A közelben tartózkodó emberek azonnal meghaltak, a távolabb állók futva menekültek volna, de egy biztonsági kerítésbe ütköztek, így őket is elnyelte a gyorsan kialakuló tűzgömb.

Nyegyelin marsall és mintegy 120 más ember a helyszínen meghalt. A főkonstruktőr, Mihail Jangel túlélte a katasztrófát. Az erős dohányos Jangel túlélését annak köszönhette, hogy a baleset előtt félrevonult dohányozni.

A közelben felállított kamerák automatikusan bekapcsoltak, és filmre [1] vették a katasztrófát.

Az eltussolás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katasztrófa emlékműve Bajkonurban

Nyikita Hruscsov azonnal elrendelte a teljes titoktartást és álcázást. A híradások bemondták, hogy Nyegyelin marsall repülőgépszerencsétlenség áldozata lett. Az érintett családokat utasították, hogy mindenkinek azt mondják, szeretteik ugyanebben a szerencsétlenségben hunytak el. Leonyid Brezsnyevet – a későbbi pártfőtitkárt – bízták meg a tényfeltáró bizottság vezetésével. A bizottság számos hibát talált, pl. az indító állás körül sok olyan ember is tartózkodott, akiknek távoli bunkerekben kellett volna lenniük. Állítólag Brezsnyev döntött úgy, hogy ne legyen felelősségre vonás, hiszen a "bűnösök már úgyis megbűnhődtek".

Később Nyikita Hruscsov pártfőtitkár megkérdezte Jangelt: "Hát te miért vagy életben?" («А ты почему остался жив?»). Jangel azt mondta: "Elsétáltam cigizni. Az egész az én hibám." («Отошел покурить. Во всем виноват я»). Később szívinfarktus kapott, és ezzel hónapokig kezelték.[1]

Az R–16 fejlesztését tovább folytatták, majd 1961 novemberében megtörtént az első tesztindítás. Ez sem volt problémáktól mentes, a rakéta jelentősen letért a tervezett pályáról, de itt már baleset nem történt. A késedelem talán hozzájárulhatott Hruscsov döntéséhez, hogy kisebb hatótávolságú rakétákat telepítsen Kubába, ami viszont kis híján világháborút okozott.

A Nyegyelin-katasztrófa megtörténtét csak 1989 után ismerték el hivatalosan.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]