Nicaragua-tó
| Nicaragua-tó | |
 | |
| Ország(ok) | Nicaragua |
| Vízgyűjtő terület | 23 844 km2 |
| Elsődleges források |
|
| Elsődleges lefolyások | San Juan |
| Hosszúság | 161 km |
| Szélesség | 71 km |
| Felszíni terület | 8157–8264 km2 |
| Átlagos mélység | 13 m |
| Legnagyobb mélység | kb. 45[1] m |
| Víztérfogat | 108 km3 |
| Tszf. magasság |
|
| Elhelyezkedése | |
 Nicaragua-tó
Pozíció Nicaragua térképén
| |
 é. sz. 11° 33′ 26″, ny. h. 85° 23′ 02″Koordináták: é. sz. 11° 33′ 26″, ny. h. 85° 23′ 02″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nicaragua-tó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Nicaragua-tó (spanyolul: Lago de Nicaragua, helyi nevén gyakran: Lago Cocibolca vagy Lago de Granada) Közép-Amerika legnagyobb édesvizű tava Nicaragua területén.[2]
Földrajz[szerkesztés]
Területe 8157–8264 négyzetkilométer, ezzel a Titicaca-tó után Latin-Amerika második, a Föld tizedik legnagyobb tava. A tó több megyéhez tartozik: délnyugaton Rivas, északnyugaton Granada, északon Boaco, északkeleten Chontales, délkeleten pedig Río San Juan megyéhez.
Északi részén a Río Tipitapa folyón keresztül csatlakozik a Managua-tóhoz. Lefolyása a délkeleti részén levő Río San Juan, azaz a Szent János-folyó, ami egyben az ország legjelentősebb folyója is, és nem a légvonalban közelebbi Csendes-óceánba, hanem a távolabb fekvő Karib-tengerbe vezet. Ez a vízrendszer egy mintegy 41 000 km²-es tektonikus völgyben helyezkedik el.[2]
Az átlagosan 13 méter mély tóban[1] sok sziget (mintegy 400) található, a nagyobbak közülük: a Zapatera, az Ometepe és a Solentiname-szigetek. A legnagyobb sziget, az Ometepe két vulkán összenövéséből keletkezett: az 1610 m magas Concepciónéból és az 1394 m magas Maderaséból.
Nagyobb települések a tó partja mentén: Granada, San Jorge, San Carlos és San Miguelito.
Története[szerkesztés]
Az őslakók számára a nagy tó, amelyet navatl nyelvből származó nevén Cocibolcának neveztek, többféle hasznot jelentett: vizét ivóvíznek, tisztításra és öntözésre, a benne élő halakat pedig étkezésre hasznosították, szigetei pedig biztonságos lakóhelyet biztosítottak számukra.[2] A gyarmatosító spanyolok hatalmas mérete és jellegzetes hullámai miatt először édesvízű óceánnak hitték, ezért Mar Dulcénak, azaz Édes-tengernek is nevezték. Később számos kutató felvetette, hogy a tó egykor tengeröböl volt és a vulkáni kitörések, illetve a földkéreg szerkezeti mozgásai zárták el a tengertől, a tó vizét pedig a belefolyó patakok megédesítették.
Napjainkban a tavon keresztül tervezik megépíteni a Panama-csatorna mintájára a Nicaraguai-csatornát. Ez azt jelenti, hogy a tó - miközben kapcsolatot létesít a két óceán között - egy édesvízi tóból fokozatosan sós vizű tóvá alakulna. A csatorna ellenzői szerint ez ökológiai katasztrófához vezet.
Élővilág[szerkesztés]
Környezetének és a benne található szigeteknek a legnagyobb részét száraz, illetve délen–délnyugaton nedves trópusi erdők borítják, de a szigetek vulkánjainak magasabb részein köderdők is megjelennek.[2]
Az egyetlen tó a maga nemében, ahol különféle tengeri halak is megélnek, köztük cápák, kardhalak, valamint fűrészesrájafélék, amelyek a San Juan folyón jutnak fel a Karib-tengerből. A tó környékén sok ritka madárfaj él, a halfajok száma összesen 40.[2]
Képek[szerkesztés]
-
Látkép a tóról a Concepción-vulkánról -
Ometepe szigete -
Tópart -
Látkép
.JPG)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b http://www.worldlakes.org/lakedetails.asp?lakeid=8934
- ↑ a b c d e Lago de Nicaragua (spanyol nyelven). ViaNica. (Hozzáférés: 2017. július 4.)
Források[szerkesztés]
- Reader's Digest: Világjárók lexikona, 1998.
