Ugrás a tartalomhoz

Nataša Tanská

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Lois131 (vitalap | szerkesztései) 2020. július 12., 15:40-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Dupla kategória eltávolítása)
Nataša Tanská
Nataša Tanská, cseh filmszínésznő 1942-ben
Nataša Tanská, cseh filmszínésznő 1942-ben
Született1929. november 30.
Prága[1][2]
Elhunyt2014. július 17. (84 évesen)
ÁlneveJana Danková
Állampolgárságacsehszlovák
Foglalkozása
IskoláiPozsonyi Zeneművészeti Főiskola

Nataša Tanská aláírása
Nataša Tanská aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Nataša Tanská témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nataša Tanská (Prága, 1929. november 30.2014. július 17.) cseh író, újságíró, drámaíró, forgatókönyvíró, fiatal korában gyermekszínész. Szlovák és cseh nyelven írt.

Élete

Prágában született, az anyja orosz emigránsok leszármazottja volt. Gyermekkorát Zlínben töltötte, ahol 11 éves korában egy filmrendező felfigyelt rá, évekig gyermekszínészként foglalkoztatták. A megszállás után a szüleivel elköltözött Trencsénbe. A színészetet egészségi okokból 1952-ben fejezte be. A Pozsonyi Művészeti Akadémián tanult, ahol később dolgozott is. 1956-től 1963-ig a Kultúrny zivot, 1963 és 1964 között a cseh Kultúrní tvorba szerkesztője. A Roháč magazinnál is dolgozott. 1964-től 1969-ig a Szlovák Játékfilmstúdióban volt dramaturg Pozsonyban, majd a prágai Albatros Kiadó szerkesztőjeként működött.

Nataša Tanská kétszer volt házas, első férje Bedřich Rádl, a második Jan Válek.

A könyvei Szlovákiában is megjelentek. Jelentős a szerepe a csehszlovák művészet történetében. 1969-től Prágában élt, kivéve azt az időszakot (1990–1997), amikor Londonban tartózkodott második férjével, Jan Válekkel, aki itt cseh konzulként dolgozott.

Noha 1945. március 30-án a Lidove noviny arról számolt be, hogy Nataša Tanská egy támadás során Prágában meghalt, valójában 2014. július 17-én, 84 éves korában hunyt el a prágai Sue Ryder nyugdíjas otthonban, ahol az utolsó éveit töltötte.

Filmjei (gyermekszínészként)

  • Babička (1940) Nagymama (Barunka szerepében)
  • Preludium (1941) Előszó
  • Předtucha (1947) Ómen
  • Bílá tma (1948) Fehér sötétség
  • Krakatit (1948) Krakatit[3]
  • Mladá léta (1952) A fiatal évek

Íróként

Cikkeket és tanulmányokat írt irodalmi és művészeti újságokba, folyóiratokba, melyek a színházról és a filmművészetről szóltak. Az első kisepikákat tartalmazó gyűjteménye 1964-ben jelent meg, Dvaja v tráve (Ketten a fűben) címmel. Az elbeszélésekben az elszürkült emberi kapcsolatokról írt, líraian és fantasztikummal színesítve. 1970-ben More (Tenger) című novellája a jugoszláv tengerparton játszódik, a főhősnő felnőtté érését mesélte el.

A gyermek- és ifjúsági irodalomban rendkívül termékeny volt: elbeszéléseket, meséket, ifjúsági rádió- és tévéjátékokat írt. Szívesen ábrázolta azt, hogy az erkölcsi nevelés elvei mennyire valósíthatók meg a mindennapi életben a gyermekek világában. A kisebb gyerekek számára népszerű meséskönyveket írt: Puf a Muf (Puff és Muff, 2006), Puf a Muf – zítra jdeme do školy (Puff és Muff – holnap megyünk iskolába, 2010).

Ifjúsági regényei és elbeszélései a gyerekek és fiatalok szemszögéből leplezi le a felnőttek hazug világát: Mama, urob iné ticho (Mama, csinálj más csendet, 1976), S dievíiskom sa nehráme (Azzal a lánnyal nem játszunk, 1978). Élénkek és kiválóak a párbeszédei, ezért is kedveltek a gyermek- és ifjúsági művei, a rádió- és tévéjátékai.

Könyvei

  • Madlenka je sama doma (1973) Madlenka egyedül van otthon (Helena Rokytovával együtt)
  • Co tu bylo, kdo tu byl?: Co tu bude, kdo tu bude? (1977) Mi volt itt, ki volt itt?: Mi lesz itt, ki lesz itt? (Zdeněk Seydllel együtt)
  • Mámo, udělej jiné ticho (1978) Anya, csinálj csendet
  • S holkou si nehrajem (1978) Azzal a lánnyal nem játszunk
  • Tam to není, kde to je? (1981) Nincs ott, hol van? (Luboš Grunttal együtt)
  • Podívej, to je město (1981) Nézd, ez a város (Jiří Kalousekkel együtt)
  • Podívej, to je vesnice (1981) Nézd, ez egy falu (Jiří Kalousekkel együtt)
  • Postskripta (1999) Utóirat (a férjével, Jan Válekkel együtt)
  • Heč, jdu do nemocnice (2001) Nézd, megyek a kórházba
  • Proč jdeme mladým na nervy? (2001) Miért idegesítjük a fiatalokat?
  • Péťa bude koukat (2002) Péter figyelni fog
  • Já to vidím jinak, miláčku! Mužsko-ženský slovník (2004) Másképp látom, drágám! Férfi-női szótár
  • Co mi řekl semafor (2005) Amit a lámpa mondott nekem
  • Puf a Muf (2006) Puff és Muff
  • Puf a Muf – zítra jdeme do školy (2010) Puff és Muff – holnap megyünk iskolába
  • Vyznáte se v tlačenici? (2011) Ismeri a tömeget?

Magyarul

  • Két mikronovella (Irodalmi Szemle, 1966/4. szám, 336. oldal, fordította: Sándor K.)
  • Csöpi egyedül van; ford. Gimesi István, ill. Irena Tarasová; Mladé letá, 1969
  • Puff és Muff (Móra Könyvkiadó, Budapest, 1972 és 1983, fordította: Schindler Anna, illusztrálta: Viera Gergel'ová)
  • A tenger; ford. Kopasz Csilla; Európa–Madách, Bp.–Bratislava, 1973

Rádiójátékok

  • Hodina angličtiny (1974) Angolóra
  • Každý čtvrtekMinden csütörtökön

Színdarabok

  • Případ finského nože (detektívtörténet)
  • Mezi pátou a sedmou (egyfelvonásos)
  • Dnes před půlnocí (monodráma)
  • Oblázek na břehu mořském (2 felvonás prológgal)
  • Kongres (fekete komédia, detektívtörténet)
  • Duel, Dopis

Jegyzetek

  1. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  2. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  3. Veszélyes robbanóanyag neve. Prokop mérnök egy szuperfegyvert talált fel, a filmben harc indul a találmányért.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nataša Tanská című cseh Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

További információk