Nagy szentjánosbogár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nagy szentjánosbogár
Bal oldalon a hím, jobb oldalon a nőstény
Bal oldalon a hím, jobb oldalon a nőstény
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Elateriformia
Öregcsalád: Elateroidea
Család: Szentjánosbogarak (Lampyridae)
Alcsalád: Lampyrinae
Nemzetség: Lampyrini
Nem: Lampyris
Faj: L. noctiluca
Tudományos név
Lampyris noctiluca
(Linnaeus, 1767)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nagy szentjánosbogár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy szentjánosbogár témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy szentjánosbogár témájú kategóriát.

A nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a szentjánosbogarak (Lampyridae) családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy szentjánosbogár Európában mindenütt megtalálható, de már csak kevés olyan – mésztartalmú talajú, réttel vagy erdővel borított – háborítatlan terület van, amely tökéletesen megfelel neki. A modern termesztési eljárások, a földterületek egyre nagyobb arányú megművelése és valószínűleg a mesterséges fények is szerepet játszanak abban, hogy bizonyos területeken egyre kevesebb a nagy szentjánosbogár.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény hossza 10-18 milliméter, a hím hossza 10-13 milliméter. A hím kisebb a nősténynél, nagy, lefelé irányuló szemével nagyon jól lát. A nősténytől eltérően a felnőtt hímnek van szárnya, sőt védő fedőszárnya is. A nőstény szárnyatlan, szelvényekből álló teste hasonlít a lárváéra. A nőstény fejét a félkör alakban ívelt és boltozatos, üvegszerűen áttetsző előtor felülről eltakarja. A világítószervek a potroh csúcsán, a hasoldalon vannak. A ragadozó lárváknak erős, harapó állkapcsaik vannak. Fénykibocsátó szerveik, csakúgy, mint a nősténynél, az utolsó három szelvény hasoldalán találhatók. A világító sárgászöld fény kémiai úton jön létre. Ehhez a reakcióhoz oxigén, víz, luciferin és egy luciferáz nevű enzim szükséges. Ha a rovar megszakítja az oxigénfelvételt, a fény kialszik.

A nőstény
és a lárvája

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy szentjánosbogár csoportosan él. Nyirkosabb erdők, alföldi mocsaras, lápos helyek, kertek lakója, ahol orbáncfű (Hypericum) is nőnek. A lárvák csigákat fogyasztanak; az imágók nem táplálkoznak.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget 3 éves korban éri el. Csendes, meleg estéken a hímek világítva röpködnek, a nőstények a között világítanak. Párzás után nem sokkal az imágók elpusztulnak. A nőstény, a petéit egyenként vagy párosával rakja le. A kerek, halványsárga pete átmérője 1 milliméter. A petéből való kifejlődéshez 2-4 hét kell, hogy elteljen.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.