Nagy Sándor (lapszerkesztő)
| Nagy Sándor | |
| Született | 1836. november 30. Szeged |
| Elhunyt | 1919. december 23. (83 évesen) Budapest VIII. kerülete |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Nagy Ibolya |
| Foglalkozása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szegedi Nagy Sándor (Szeged, 1836. november 30. – Budapest, Józsefváros, 1919. december 23.)[1] író, ügyvéd, újságíró és lapszerkesztő. Nagy Ibolya színművésznő apja.
Élete és munkássága[szerkesztés]
Nagy Mihály javadalmi hivatalnok és Varga Klára fia. Szülővárosában kezdett ügyvédként dolgozni, majd 1869-től lapjának, a Szegedi Híradónak szentelte idejét. Amikor 1889. október 1-jén a laptól megvált, Budapestre költözött, ahol az Országos Hitelszövetkezet pénztárnoka lett.
A Jókai Mór által szerkesztett Nagy Tükör című élclapba, majd az Üstökösben publikált. 1861-ben a Sárosi Gyulához köthető Arany Trombitába írt költeményeket. Az 1870-es évek elején a szegedi Ráday-korszak alatt lefolyt híres törvényszéki tárgyalásokról szakszerű cikkeket írt a Honba és a Pesti Naplóba. Később tárca közleményei jelentek meg budapesti lapokban.
Ezeken kívül irodalmi és különösen hírlapírói munkásságát 1859. május 1-től kizárólag a Szegedi Híradónak szentelte. Előbb külső munkatársként, majd az 1860-as évek közepétől mint belmunkatárs és 1868-tól mint szerkesztő. Rendszeresen írt a lapba, két-három évi megszakítással, társadalmi és politikai, általános és városi érdekű vezér- és egyéb cikkeket. Humorisztikus elmefuttatásokat és hazafias irányú költeményeket is írt (1859-től 1865-ig), melyek közül a Szent István című 1860-ban öt arany pályadíjat nyert. 1861-ben mint országgyűlési «kis-követ» a szegedi polgárok költségén fölküldve, országgyűlési tudósításokat, azután kisebb rajzokat, elbeszéléseket, részben fordításokat; színházi kritikákat közölt, legtöbbször név nélkül vagy álnevek alatt.
Élete utolsó tíz évében a szegedi lapokon kívül írt a Budapesti Hírlapba, a Pesti Hírlapba, a Magyar Hírlapba, az Egyetértésbe és Pesti Naplóba különböző tárcaközleményeket Senex álnév alatt. Az utóbbi lapban jelent meg 1892 decemberében egy nagyobb népies elbeszélése Cseh Dani címmel, melyből népdrámát is írt, s kéziratban maradt fenn.
Szerkesztette: a Szegedi Híradó című politikai hetilapot 1869. július 1-től 1889. október 1-ig (1860. szeptember végétől november elejéig). Kempelen Győző szerkesztő fogsága alatt szintén felelős szerkesztője volt a lapnak; a Dugonics-Albumot Szeged város közönsége által Dugonics András emlékére emelt szobor leleplezési ünnepélyére. Szeged. 1876 (Farkas Antallal együtt. Ebben Dugonicsról írt cikke).
Munkája[szerkesztés]
- Sz. Nagy Sándor költeményei. Szeged, 1866
Álnevei és jegyei[szerkesztés]
Bolond Jani, Sárga Liliom, Az öreg sat., -gy-r., §., I. (a Szegedi Hiradóban 1860-tól).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári halotti akv. 3790/1919. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. szeptember 6.)
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk[szerkesztés]
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez. Szeged, Csongrád Megyei Levéltár-Móra Ferenc Múzeum, 1992
- Lengyel András: "Közkatonái a tollnak..." Vázlatok Szeged sajtótörténetéhez. Szeged, Bába és Társai Kft., 1999