Moses Montefiore
| Moses Montefiore | |
 | |
| Született | Livorno |
| Elhunyt | 1885. július 28.[1][2][3][4] Ramsgate |
| Állampolgársága | brit |
| Házastársa | Judith Cohen Montefiore (1812. június 10. – 1862. szeptember 24.)[5] |
| Szülei | Rachel de Mattos Mocatta Joseph Elias Montefiore |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | Sheriff of the City of London |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Kent |
.png){kind=small} | |
| Moses Montefiore aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Moses Montefiore témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sir Moses Montefiore (Liverno, 1784. október 24. – London, 1885. július 8.) zsidó filantróp.
Élete[szerkesztés]
Első keleti utazása alkalmával[6] megismerkedvén ottani hitsorsosai sanyarú helyzetével, kivált Palesztinában, anyagi és szellemi érdekeik előmozdítását tűzte ki élete feladatául. 1837-ben London és Middlesex sheriffjének választották meg és lovagi rangra emelték. Most másodízben kereste föl az akkoriban földrengéstől erősen szenvedett Palesztinát és gazdag adományokkal enyhítette a szűkölködők nyomorát. Midőn a hírhedt damaszkuszi vérvád következtében az ottani zsidókat véresen üldözték, 1840-ben Párizsba, onnét Damaszkuszba utazott, Alexandriában Mehmed Alinál kieszközölte az ártatlanul elfogottak szabadságát, Konstantinápolyban pedig a szultán ígéretét, hogy a török zsidók jogviszonyait rendezni fogja, valamint annak fermánját, mely megtiltja, hogy a jövőben hasonló vérvádat emeljenek a zsidók ellen. 1846-ban Szentpétervárra utazott és I. Miklóst az orosz zsidók ellen kiadott fölötte szigorú ukázok visszavonására bírta. A cár kívánatára beutazta Orosz-Lengyelországot, hogy az ottani zsidók viszonyait tanulmányozva, javaslatokat tegyen helyzetük javítására. Hazatérve, bárói rangra emelték. 1854-ben ismét Palesztinába ment az ott uralkodó éhség enyhítésére, s miután a szultántól engedelmet nyert, hogy földbirtokot szerezhessen, iparvállalatokat és szegényházakat létesített ottani hitsorosai számára. 1861-ben a szüleitől elrabolt és kikereszteltetett Mortara fiú ügyében szorgalmatoskodott Rómában. 1862-ben a Rothschild-családból származó fennkölt szellemű feleségének, Judithnak emlékét számos jótékony és közművelődési alapítványokkal (köztük a Jewish College Ramsgate-ben) örökítette meg. 1863-ban Marokkóba utazott, ahol az üldözött zsidók, valamint a keresztények számára törvényes védelmet eszközölt ki a szultánnál. 1866-ban hatodszor ment a Szentföldre, segítséget hozva a sáskapusztítás és kolerajárvány által végínségre jutott hitfeleinek. Hazautazván, Budapesten is tartózkodott, ahol alapítványt tett egy magyar bibliafordítás javára. 1867-ben a román zsidóüldözések Bukarestbe vezették; 1871-ben az éhség által sújtott perzsa zsidók segélyezésére nagyszabású mozgalmat rendezett. 1875-ben hetedszer látogatta meg a Szentföldet. 101 éves kort ért meg.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b The Peerage (angol nyelven)
- ↑ p35627.htm#i356266, 2020. augusztus 7.
- ↑ (v. ö. Diary of a journey to the Holy Land című utazásai naplóját, 1829)
- ↑ V. ö. Levin, M. Mózes (Berlin 1884); Wolf, Sir M. M. (London 1884); An open letter adressed to Sir M. M. stb.(uo. 1875).
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Montefiore, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X