Momozono japán császár
 |
Ez a szócikk sürgős javításra/bővítésre szorul, mert vállalhatatlan, katasztrofális állapotban van. |
| Momozono császár | |
 | |
| Japán 116. császára | |
| Uralkodási ideje | |
| 1747 – 1762 | |
| Elődje | Szakuramachi |
| Utódja | Go-Szakuramacsi |
| Korszak | Edo-kor |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | japán császári ház |
| Született | 1741. április 14. Kiotó |
| Elhunyt | 1762. augusztus 31. Kiotó |
| Nyughelye | Tahara no higasi no miszaszagi (Kyoto) |
| Édesapja | Szakuramacsi császár |
| Édesanyja | Szadako |
| Testvére(i) | Go-Szakuramacsi japán császárnő |
| Házastársa | Ichijō Tomiko |
| Gyermekei |
|
 | |
| Momozono császár aláírása | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Momozono császár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Momozono császár (桃園天皇 Momozono-tennó, 1741. április 14. - 1762. augusztus 31.) Japán 116. császára volt a hagyományos öröklődési rend szerint.[1][2] Uralkodása 1747-től egészen halálig, 1762-ig tartott.[3]
Származása[szerkesztés]
Mielőtt Momozonoként elfoglalta volna a Krizantém trónt, Tóhito (遐仁) néven ismerték.[4] Beiktatása előtt a Yaho-no-mija (八穂宮), később pedig Szacsi-no-mija (茶地宮) címet viselte.
Momozono Szakuramacsi császár elsőszülött fia, anyja Szadako (定子) (開明門院) volt.
Momozono családja vele élt a Heian-palota dairiében (belső palota). A család tagjai a következőek voltak:
- Felesége, Icsidzsó Tomiko (一条富子)
- Első fia: Hidehito herceg (英仁親)(Go-Momozono császár)
- Második fia: Fusimi-no-mija Szadamocsi (伏見宮貞行親王) császári herceg
Események Momozono életében[szerkesztés]
Uralkodása alatt, 1758-ban Hóreki botrány történt meg, ahol a Bakufu megbüntette fiatal udvari nemességet, mert támogatták a császári szabályok újjáépítését.
- 1747. április 25.: Korona hercegnek nevezik ki Tóhito herceget.[5]
- 1747. június 9.: Tóhito herceg császár lett.
- 1748. (Kan'en 1): Az első előadás a tizenegy felvonásos bábjátéknak, Kanadehon Csúsingura, ami egy kalsszikus szamuráj bosszú történetet ír le, az 1702-es, 47 rónin bosszújáról.[6]
- 1748 (Kan'en 1): Rjúkjúi Királyságból, Shó Keitől egy rjúkjúi diplomata küldetést vett át a sógunátus.[7]
- 1749. október 7. (Kan'en 2, a 8. hónap 26. napja): Egy hatalmas vihar elérte Kiotót, a Nidzsó vár tornya leégett, majd villámcsapás sujtotta.[8]
- 1752 (Hóreki 2): Egy rjúkjú diplomata küldetés érkezett meg Edóba, Só Bokutól, a Rjúkjúi Királyságból.[7]
- 1758 (Hōreki 8): The Hōreki incident involved a small number of kuge who favored a restoration of Imperial power; and this was construed as a threat by the shogunate.[9]
- 1758 (Hóreki 8): A Hóreki incidensben részt vettek a kugék, akik támogatták a császári hatalom visszaállítását, amit a sógunátus fenyegetésnek látott.
- 1760 (Hóreki 10): Tokugawa Ieshige shógun lemond, és fia Tokugawa Ieharu lesz a Tokugawa sógunatus tizedik sóguna.[10]
- 1762 (Hóreki 12): A császár lemond a testvére javára.
- 1762. augusztus 31.: A császár meghal 21 évesen.
Momozono kamija egy császári mauzóleumba van zárva, Tsuki no va no miszaszagiban, Szennjú-dzsinél, Higasijama körzetben, Kiotóban. Itt megtalálhatóak Momozono császári elődjei is, Go-Mizunó császár, Meisó, Go-Kómjó, Go-Saj, Reigen, Higasijama, Nakamikado és Szakuramachi, valamint öt császári örököse is Go-Szakuramacsi, Go-Momozono, Kókaku, Ninkó, és Kómei.[11]
Kugjó[szerkesztés]
Kugjó (公卿) egy gyűjtőfogalom, azon kevés nagy hatalommal rendelkező embert jelenti, akik csatlakoztak a japán császári udvarhoz a Meidzsi-kor előtti időkben. Azokban az években is, amikor az udvar tényleges befolyása a császári palota falain kívül minimális volt, a hierarchia megmaradt.
Ezt az elit csoportot három vagy négy tag alkotta. Ők voltak az örökletes udvaroncok, akik a tapasztalataik és hátterük segítségével karrierjük csúcsára emelkedhettek. Momozono uralkodása alatt ők jutottak a Daidzsókan csúcsára:
- Kampaku, Konoe Ucsiszaki.[9]
- Szadaidzsin (左大臣) (Balfelőli személynök)
- Udaidzsin(右大臣) (Jobbfelőli személynök)
- Naidaidszin (内大臣)
- Dainagon (大納言)
Momozono uralkodásának korszakai[szerkesztés]
Momozono uralkodásának éveit több mint egy korszak névvel vagy nengóval azonosítják.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Imperial Household Agency (Kunaichō):桃園天皇 (115)
- ↑ Ponsonby-Fane, Richard. (1959). The Imperial House of Japan, pp. 119–120.
- ↑ Titsingh, Isaac. (1834). Annales des empereurs du japon, pp. 418–419.
- ↑ Ponsonby-Fane, p. 10; Titsingh, p. 418.
- ↑ Meyer, Eva-Maria. (1999). Japans Kaiserhof in der Edo-Zeit, p. 48.
- ↑ Hall, John. (1988). The Cambridge History of Japan, p. xxiii.
- ↑ a b Titsingh, p. 418.
- ↑ Ponsonby-Fane, R. (1959). Kyoto: the Old Capital of Japan, 794–1869, p. 321; Titsingh, p. 418.
- ↑ a b Ponsonby-Fane, Imperial House, p. 119.
- ↑ Titsingh, p. 419.
- ↑ Ponsonby-Fane, Imperial House, p. 423.
Források[szerkesztés]
- Meyer, Eva-Maria. (1999). Japans Kaiserhof in der Edo-Zeit: unter besonderer Berücksichtigung der Jahre 1846 bis 1867. Münster: LIT Verlag. ISBN 978-3-8258-3939-0; OCLC 42041594
- Ponsonby-Fane, Richard Arthur Brabazon. (1959). The Imperial House of Japan. Kyoto: Ponsonby Memorial Society. OCLC 194887
- Screech, Timon. (2006). Secret Memoirs of the Shoguns: Isaac Titsingh and Japan, 1779–1822. London: RoutledgeCurzon. ISBN 978-0-203-09985-8; OCLC 65177072
- Titsingh, Isaac. (1834). Nihon Odai Ichiran; ou, Annales des empereurs du Japon. Paris: Royal Asiatic Society, Oriental Translation Fund of Great Britain and Ireland. OCLC 5850691
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Emperor Momozono című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
