Millenáris

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Millenáris
Millennariscivertanlegi1.jpg
A Millenáris a levegőből
Korábbi nevek: Millenáris Park
Hely 1024 Budapest, Millenáris Park
Építési adatok
Építés éve 18841885 (Ganz gyártelep)
Megnyitás 1885 (gyártelep)
2001 (mai jellege)
Rekonstrukciók évei 20002001 (kulturális központ és közpark)
Építész(ek)

2000-ben:
Benczúr László
Teátrum és D épület
Takács Ákos
Fogadó és Torony
Wéber József
B és C épület

Bozsó Annamária
Mélygarázs
Kivitelező Kisrókus 2000 Kft.
Céh Rt.
Céh Projekt Kft.
Consultant Kft.
Új Irány Kkt.
Hasznosítása
Felhasználási terület kulturális központ, közpark
Elhelyezkedése
Millenáris  (Budapest)
Millenáris
Millenáris
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 40″, k. h. 19° 01′ 28″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 40″, k. h. 19° 01′ 28″

A Millenáris (korábbi nevén Millenáris Park) a magyar főváros és Európa jelentős kulturális és életmódbeli értékeit bemutató – közérdekű és üzleti rendezvényekre is alkalmas – kulturális központja. Az eredetileg a múlt században Ganz Ábrahám által a Pesti Hengermalom területén alapított vasöntödéből fejlesztették ki a későbbiekben a magyar ipartörténet nemzetközi hírű gyáregységét. A műemléki gyárcsarnokok újraformálásáért a Millenáris Park építészeti kialakítása 2002-ben Europa Nostra-díjat kapott.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ganz-gyár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ganz Ábrahám 1844-ben alapította meg öntőműhelyét Budán, ott, ahol ma az Öntödei Múzeum áll. A kis üzem alig egy emberöltő alatt jelentős gépipari vállalattá növekedett. A gyár Ganz halála után a kiemelkedő tudású gépészmérnök, Mechwart András fejlesztő tevékenysége révén emelkedett rövidesen a hazai üzemek élére. Mechwart 1878-ban hozta létre a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. keretein belül az erősáramú villamosipar alapjait megteremtő villamossági osztályt, amelynek vezetését az elektrotechnika legújabb eredményeivel foglalkozó fiatal és agilis Zipernowsky Károlyra bízta. A kis műhely előbb a második kerületi Kacsa utca egyik udvari épületében, majd a volt Király-malom Fő utcai épületében fejlődött igazi üzemmé, a kontinens egyik legjelentősebb villamossági gyárává.

A kezdeti sikereket az 1884–85-ben Zipernowsky Károly, Bláthy Ottó Titusz és Déri Miksa által kidolgozott transzformátorrendszer, és 1885-ben az első transzformátor megalkotása (amely először tette lehetővé a villamosenergia nagyobb távolságra történő szállítását) koronázta meg. A Ganz-gyár az elektromos rendszerek gyártásával rövidesen világszerte ismertté, elektrotechnikai gyártmányai és berendezései két évtizeden át a világpiac egyik vezetőjévé váltak. Világszerte felhasznált találmányok sora is jellemzi a korszakot, köztük például a Bláthy által megszerkesztett és szabadalmaztatott elektromos fogyasztásmérő, a „villanyóra”, de ide sorolhatók a Kandó Kálmán nevéhez fűződő villamos vontatási rendszer fejlesztései is.

Az A épület, az egykori Ganz Villamossági Rt. központi irodaháza

1897-ben épült fel az akkor világszínvonalon álló elektrotechnikai gyár Lövőház utcai épülete, ahol akkor már kétezernél is többen dolgoztak. 1906-ban a gyár önállósította magát, és Ganz-féle Villamossági Rt. néven működött 1929-ig, amikor is – a nemzetközi vetélytársaktól erősen megszorongatva és szakmai tekintélyében megtépázva – visszaolvadt az anyagyárba. Közben 1911–12-ben felépült az a nagyszerelde, amely napjainkra felkerülve az ipari műemlékek sorába, a nemzeti ipar- és kultúrtörténeti örökség emlékeként őrzi a jövő számára a hely szellemét.

Az újabb elismerést és sikert az 1920-as években megindult hazai villamosítás vezető vállalataként érte el a Ganz, majd sikeres korszerűsítései eredményeként rövid időre ismét nemzetközi sikereket is elkönyvelhetett. A válságból a vállalat a nagyvasúti villamosítás Kandó-rendszerű mozdonyai, a Ratkovszky-féle feszültségszabályozók, a különféle Jendrassik-motorok és -turbinák révén lábalt ki, de rövidesen mindent romba döntöttek a második világháborús elemi erejű pusztítások.

A sok nehézség árán újjáépült gyár 1949-től Ganz Villamossági Gyár néven ismét önállóvá vált, majd számtalan szervezeti változást átélve neve 1963-tól Ganz Villamossági Művek lett. Egyre inkább beszűkült piacra termelt a nagyvállalat, s az elmaradt érdemi fejlesztések jelentősen vissza is vetették, bár a nemzetközi piacon néhány versenyképes termékkel még őrizte a cég hajdanvolt nevét. A saját fejlesztés visszaszorulása, a világszínvonaltól történő fokozatos elmaradás, majd a hatékonyság csökkenése, és nem utolsó sorban a piacok átrendeződése válságos helyzetbe sodorta a nagy múltú vállalatot.

Időleges kiutat jelentett a külföldi tőke bevonásával a Ganz Ansaldo Villamossági Rt. létrehozása 1991-ben, ám a termelés fokozatosan csökkent, majd megkezdődött a fővárosi gyártelep vidékre költöztetése. A villamossági vállalat 2000-től Ganz Transelektro Rt. néven működik tovább. A hajdani központi gyártelepen ugyanekkor megkezdődtek a Millenáris Park létrehozását célzó munkálatok.

A helyszín[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ganz Villamossági Művek területe több évszázada kiemelkedő szerepet játszik Budapest fejlődésében. 2000-től a megtartott és felújított épületek kulturális funkciót kaptak, az épületek környezete pedig igényes közparkká alakult át. A közelben, a mai Margit híd budai hídfőjében már a római korban is katonai tábor működött, de a Budai Vártól északra fekvő térség gazdasági hasznosítása a 13. század végén indult el. A mai Margit körút beépítése döntő mértékben az 1809–1850 közötti időszakban történt meg. E virágzó időszakban indította meg termelését az egykori Kórház (ma Ganz) utcában a Ganz Vasöntöde. A Ganz Ábrahám által 1844-ben alapított kis öntőműhely alig egy emberöltő alatt Európa-szerte jelentős gépipari vállalattá növekedett.

Az N-épület, a Kis Rókus utcai irodaház

A gyár előbb Ganz Ábrahám világszínvonalú szabadalma alapján kéregöntésű vasúti kerék, majd a kéregöntéses technológiából – immár Mechwart András irányítása alatt – továbbfejlesztett malomipari hengerszék gyártásával foglalkozott. Mechwart András meghatározó szerepet játszott abban is, hogy a mai Lövőház utca–Margit körút–Kisrókus utca–Marczibányi tér által határolt területen megalakult a villamossági gyár, amihez mások mellett olyan nemzetközi hírű mérnökök, tudósok kötődtek, mint Zipernowsky Károly, Bláthy Ottó Titusz, Déri Miksa vagy Jendrassik György.

A gyár egyik első épülete a D jelű szerelőcsarnok (ma a kisebbik kiállítási csarnok) volt. Ezt alig több mint egy évtizeddel később, 1911–12-ben a gyár fejlődése nyomán szükségessé vált bővítésként a B jelű (ma a nagyobbik kiállítási csarnok), 1997-ben műemléki védettség alá helyezett nagyszerelde követte.

A gyár területe a városrész fejlődése nyomán felértékelődött, így már a két világháború között felmerült kiköltöztetése, azonban a háborús konjunktúra következtében az erre irányuló tárgyalások megszakadtak. A második világháború befejeztével az épületállomány és a géppark több mint fele megsemmisült vagy használhatatlanná vált. Az újjáépítést követően rohamtempóban épült meg a két, C és F jelű, 5 csarnokszint egymás fölé helyezésével kialakított vasbeton épület az IPARTERV tervezésében.

Az 1990-es évek közepétől ismét napirendre került a környezetszennyezés problémája, és a felértékelődött térség környezethez illeszkedő hasznosítása érdekében a gyár áttelepítése. Jelentős anyagi vonzatai és a tulajdonosváltások miatt erre csak 2000 közepétől kerülhetett sor, immár az érintett II. kerületi önkormányzat által elfogadott szabályozási tervekkel összhangban.

Az 1999 tavaszán elindult koncepcióalkotás nyomán a megtartott és felújított épületek kulturális funkciót kaptak, az épületek környezete pedig a lakosság számára használható igényes közparkká alakult át.

Az átalakítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A park térképe

A Ganz-telep átépítésének alapelve az volt, hogy az értékes és megtartható épületek, épületrészek korszerű térformálással és igényes kialakítással váljanak a kiállítási- és rendezvényközpont méltó környezetévé. A koncepció-alkotás egyik legnehezebb feladata a megtartandó és elbontandó épületek kiválasztása, a vonzó térarányok, téralakítások meghatározása volt. Ennek eredményeként került lerobbantásra a két – a terület „revitalizációja”, újraélesztése szempontjából legkevésbé kívánatos – magasépület.

A megtartott B jelű műemlék épület, (Nagycsarnok) a talaj szennyezettsége miatt csak részben megtartható D épület, (Kiscsarnok) a közöttük felépült C jelű új bejárati épület, valamint az általuk határolt térségben a vízfelülettel gazdagított park alatt létesült mélygarázs ma az ország egyik legnagyobb kiállítócsarnokának elemeit alkotják.

Ugyancsak megmaradt az E jelű szerelőcsarnok, (Teátrum) amely a 600 férőhelyes színházként működik 2001 szeptemberétől: alkalmas zenei, színházi és tánc-programok befogadására.

A Fény utcai főbejáratnál található a G jelű Fogadóépület, mely többféle kiszolgáló- és vendéglátó funkciót lát el, és egyben alkalmas a kiállítási- és rendezvényprogramhoz kapcsolódó szakmai és más események befogadására is.

A bontási munkák 2000. augusztus 12-én kezdődtek meg, és szeptember 25-ig hat robbantással került elbontásra a két 37 m magas, 126 m hosszú ipari épület és a gyárkémény. A bontási munkákat megelőzően több tízezer liter olajat kellett elszállítatni a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően. A bontások során összesen kb. 120 000 köbméternyi bontási törmelék keletkezett, amivel együtt 2,5–3 ezer tonna acélszerkezetet is elszállítottak.

A Millenáris létesítményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jövő Háza kiállítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiállítás 3000 négyzetméteren, két szinten várja a látogatókat időről időre változó és cserélődő bemutatókkal. A kiállítás tematikája széles spektrumon mozog: a génkutatástól az űrhajózáson át a csillagászatig, valamint a fogyatékkal élők életét az épeknek bemutató Ability Park.

Bemutatkozik egy magyar világújdonság is: a látogatókat három intelligens, a Jövő Háza számára kifejlesztett „hoszteszrobot” fogadja és segíti az eligazodásban.

A kiállítás lehetőséget ad a jövővel való találkozásra, ahogyan azt ma láthatjuk. Játszva, szórakozva és kipróbálva orientál. Kellemes szórakozást ígér mindazoknak, akik érdeklődnek valamely tudományág eredményei, újdonságai iránt, bemutatja a főbb irányokat, amelyek ma a világ kutatóit leginkább foglalkoztatják.

A D épület, vagyis az egykori nagyforgácsoló üzem ma a Csodák Palotája

A Jövő Házában helyet kap számos kortárs magyar médiaművészeti alkotás is, amelyeket a Nemzeti Kulturális Alap külön e célra kiírt pályázatának nyertesei hoztak létre. A pályázatot a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 50, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium 100 millió forinttal támogatta.

A Jövő Házában kiemelt szerepet kapnak a magyar szellemi termékek, ugyanakkor a kiállítás jövőorientált külföldi fejlesztéseknek is helyet ad. A négy űrkutatási bemutató – köztük a magyar Mars-járó – mellett az Élet a tervezőasztalon, illetve A szív képei kiállítások is mind-mind egyedi, magyar, kifejezetten a Jövő Háza számára készült fejlesztések, csakúgy, mint a repülőgép-szimulátor.

Csodák palotája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csodák Palotája egy 1993-ban indult kiállítássorozat, melyet 2005 óta a Millenáris D épületében, az egykori nagyforgácsoló üzem csarnokában található. Az intézmény Öveges József álma volt, aki a természet és a fizika törvényeit a tévéműsora (100 kérdés) szabta kereteken túl, de ahhoz hasonlóan játékos formában kívánta bemutatni az érdeklődőknek, fiataloknak, gyermekeknek egy arra alkalmas helyen.

A kiállítás a 2012. év folyamán Budafokra, a Campona bevásárló központba költözött.

Park[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az épületkomplexum egy füves területekkel és tavakkal tarkított zöldövezeti parkban fekszik. A Park lehetőséget biztosít alternatív szabadidős, pihenő tevékenységeknek, illetve programok kültéri fogadására is. A Park egyik előnye – amely miatt a látogatók is különösen kedvelik – a pihenésre szabadon használható füves területek nagysága és kulturált kialakítása. A Park szabadidős céljait szolgálják a Zöld Péter játszótér, amely egy magyar népmese motívumait eleveníti meg, a tóra épített Zenepavilon, a büfé és a Szabadtéri Színpad. A Park összterülete: 35 000 m², amelyből a mesterséges tavak 3000 m²-t foglalnak el.

A B épület, az egykori nagyszerelde

Nagycsarnok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1911-ben épült két gyárépület részleges lebontásával és a kettőt összekötő modern épület hozzáadásával alakult ki a kiállítócsarnokok impozáns együttese.

A Nagycsarnok (B épület) hatalmas belmagasságával, és az ezt kihasználó több szint kiépítésével impresszív látványt nyújtó műemlék épület. Ez a csarnok 2005. decembertől a Jövő Háza kiállítás helyszíne. A kiállítási terület a nyitvatartási időn túl kiváló helyszíne lehet különböző rendezvényeknek. A kiállítást kiegészítő vetítők és multimédiás oktatási kabinetek – a Kiscsarnokban lévő előadóterem mellett – technikai felszereltségük miatt tanfolyamok és workshopok tartására alkalmasak. A Nagycsarnok hasznos kiállítási területe: 4590 m².

Pixel Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pixel Galéria (C épület) a New York-i Guggenheim Múzeumot idéző spirális elrendezésével, nagyvonalú, lendületes belső terével közös előcsarnoka, fogadótere és több szintű összekötője a B és D csarnoknak, de modern kialakítása miatt rendezvény-helyszínként és önálló kiállítási térként is jól hasznosítható. Az emeleti spirális tér a Jövő Háza tematikájához kapcsolódó médiaművészeti, képzőművészeti kiállítások helyszíne, a legújabb plazmaképernyős vetítőrendszerrel, korszerű világítórendszerrel felszerelve. A Kerengő Galéria földszinti hasznos területe: 332 m². Kiszolgáló helyiségeihez mosdók, ruhatár, recepciós pult, pénztár és az első emeleten hideg-meleg konyhával rendelkező büfé tartozik.

Kiscsarnok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kiscsarnok (D épület) a Park legöregebb épülete. Eredeti méretét rossz állapota miatt nem lehetett megtartani. Hatalmas üvegfalával szervesen kapcsolódik a Parkhoz. Ez a csarnok 2005 szeptemberétől a Csodák Palotája helyszíne lesz. A kiállítási terület nyitvatartási időn túl kiváló helyszíne lehet különböző rendezvényeknek. A Kiscsarnok része az előadóterem 100 fős beépített emelkedő nézőtérrel, beépített technikával (kivetítő, vászon, hangosítás stb.), amely előadások, konferenciák vagy sajtótájékoztató megszervezésére használható. Hasznos kiállítási területe: 2000 m²

A Teátrum a szabadtéri színpaddal

Teátrum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régi és új stílusokat érdekesen ötvöző, közel hét ezer négyzetméter alapterületű szerelőcsarnokból átalakított épület a legmodernebb világítási és hangtechnikai berendezésekkel, illetve ötkamerás digitális rögzítési rendszerrel felszerelt Stúdiót rejt magában.

Ez az épület külsőleg csak részben őrizte meg eredeti formáját. A háromhajós szerelőcsarnok középső traktusában, mint egy ház a házban, található a legmodernebb digitális technikákkal felszerelt TV-Stúdió, színház- és koncertterem. A stúdió két oldalán kihúzható lelátók készültek, így igény szerint változtatható a férőhelyek száma. A stúdióhoz egyik oldalon a közönség helyiségei, a ruhatár és a büfé, a másik oldalon a kiszolgáló helyiségek csatlakoznak. Az épület emeleti szintjein találhatók a színészi és statisztaöltözők.

A Stúdióban lehet álló és ültetett fogadásokat, műsoros esteket, konferenciákat, filmszemléket is rendezni 890 m²-es területén. A rendezvény típusától függően 300 és 1200 fő közötti befogadóképességgel rendelkezik.

Hajó Terem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hajó-terem a Teátrum második szintjén elhelyezkedő, a Parkra jó kilátással rendelkező rendezvényterem, melynek mérete 60 m²

Fogadó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az L-épület, az egykori melegpörgető ma fedett parkoló

A Fogadó (G épület) a harmincas években épült gépjavító, galvanizáló üzem 2001. február 1-jén nyitotta meg kapuit a Millenáris Park első elkészült épületeként. A Fogadó épülete jelen állapotában is megőrizte ipari jellegét, belmagassága kihasználásával három szinten működtethető, így igen sokféle produkciót képes befogadni. Koncerteknek, gyermek- és családi programoknak, stúdiószínházaknak és kamara-kiállításoknak ad otthont. Legnagyobb belmagassága: 15 méter, összterülete 503 m², amelyen elhelyezhető egy mobil színpad (6x8m). Nézőtere 300 fős ülő- vagy 600 fős állóhellyel rendelkezik.

A Fogadó első szintje galériaszerűen csatlakozik a földszinti térhez. Az egyik oldalon található a Pódium és a Kávézó. A Kávézó egy üzemelő hideg-meleg konyhás vendéglátó egység, amely a programok figyelembevételével működik, külön beépített kisméretű pódiummal, ahol 100 fős ülő- vagy 200 fős álló rendezvényt lehet rendezni.

Csiga Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csiga Galéria különálló galériás tér. Ahol kortárs képzőművészeti kiállításokat és többnyire ezekhez kapcsoltan állófogadásokat szoktak tartani. Területe 112 m².

Padlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Padlás a Fogadó második szintjén helyezkedik el, a többitől különálló helyiség, amely a Pódiumon keresztül közelíthető meg. Összterülete: 350 m² fekete színházi tér, mobil nézőtére 150–200 fő befogadására alkalmas.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Millenáris témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]